164332. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 5H [1] benzopiranopiridinek előállítására

7 164332 g N-oxidot redukáljuk. A redukciót előnyösen palládiumtrikloriddal vagy hidrogéngázzal Raney-nikkel jelenlétében végezzük. Az I általános képletű vegyületek előállításának egy további eljárása szerint valamely XIV általános képletű vegyületet -ebben a képletben Q, n, W, R és A az I képletnél megadott jelentésűek, és a baloldali gyűrű egy piridingyűrű, amely egyik szénatomján karboxilcsoporttal szubsztituált— dekarboxilezűnk. A dekarboxilezést ismert módon, előnyösen rézporral lanolinban való melegítéssel végezzük. Az I általános képletű vegyületek savaddiciós sóit ismert módon, például a vegyületeknek a megfelelő savakkal vagy származékaikkal való reakciójával állíthatjuk elő. Mint már említettük, néhány végtermék egyidejűleg kiindulási vegyület más végtermékek előállításához. Például a c) és k) eljárásváltozat kiindulási vegyületei az la általános képletű végtermékek, és az m) eljárásváltozat kiindulási vegyülete egy Ic általános képletű végtermék. Az előző eljárásokban a használt többi kiindulási vegyület hasonló vegyületek előállítására alkalmas ismert módszerekkel állítható elő, így például valamely XV általános képletű vegyületet vagy annak valamely reakcióképes származékát a karboxilcsoporton intramolekulárisan kondenzálva valamely VI általános képletű vegyülethez jutunk. Előnyös származékok a nitrilek és a savhalogenidek. A kondenzációt előnyösen polifoszforsawal 100-160 C° között végezzük. A VII általános képletű kiindulási vegyületeket a VI általános képletű ketovegyület redukciójával állíthatjuk elő. Először a VI általános képletű ketont átalakítjuk a megfelelő hidroxil-vegyületté, majd további redukcióval a kívánt vegyületet kapjuk. A IX általános képletű kiindulási vegyületet az [N] reakcióséma szerint állíthatjuk elő. A XII általános képletű kiindulási vegyületeket az [0] reakcióséma szerint állíthatjuk elő (a háromgyűrűs mag 5, illetve 10-helyzetű szénatomját tüntetjük fel, lásd: II-V általános képlet). A VIII általános képletű kiindulási vegyületet úgy állíthatjuk elő, hogy valamely XVI általános /H képletű vegyületet valamely A> képletű ^MgCl vegyülettel reagáltatunk, amikor is egy szerves fémkomplex vegyületet kapunk. A komplex elbontásától függően ketimint vagy ketont kapunk. A következő példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást. 1. példa: 5-Hidroxi-5-(N-metü-4-piperidü>5H[ 1 ] benzopirano[ 2,3-b]-piridin 5 g nátriumfémet feloldunk kb. 500 ml vízmentes cseppfolyós ammóniában, és hozzáadjuk 19,7 g 5H[l]benzopirano[2,3-b]piridin-5-onnak 250 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készült szuszpenzióját. A keveréket 25—30 percig keverjük, és ezután hozzáadjuk 13,3 g frissen desztillált 5 N-metil-4-klőrpiperidinnek 20 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát A keveréket még 4-6 óra hosszat keverjük, és további 14 óra hosszat állni hagyjuk. Ezután hozzáadunk cseppfolyós ammóniát és 20 g ammóniumkloridot. A keveréket 150 ml víz 10 hozzácsepegtetésével elbontjuk, majd kloroformmal extraháljuk. Vízzel mossuk, és a kloroform elpárologtatása után a maradékot petroléterrel digeráljuk. A terméket benzol és petroléter elegyéből átkristályosítva a cím szerinti vegyületet 15 kapjuk. Olvadáspontja 208-210 C°. A fenti eljárással például a következő vegyületeket állíthatjuk elő: 5-hidroxi-5-(4-piperidil)-5H[ 1 Jbenzopirano 20 [2,3-b]piridin, 5-hidroxi-5-(N-metil-4-piperidil)-8-klór-5H[ 1 ]benzopirano-[2,3-b]piridin, op. 247-250 C°, 25 5-hidroxi-7-klór-5-(N-metil-4-piperidil)-5H[ 1 ]benzopirano[2,3-b]-piridin, op. 181—185 C°, a 8-fluór-analóg olvadáspontja 210-212 C°, a 8-metoxi-analóg 30 olvadáspontja 203-205 C°, 10-hidroxi-10-(N-metü4-piperidil)-10[l] benzopirano[3,2-c]-piridin, olvadáspontja 170-171 C°, ä [2,3-c]-analóg 35 olvadáspontja 155-157 C°, 10-hidroxi-10-(N-metil-4-piperidil>l 0H[ 1 ] benzopirano[3,2-b]-piridin-hidroklorid, olvadáspontja 105-107 C°, 40 5-hidroxi-5-(N,N-dimetilaminopropil)-5H[ 1 ] benzopirano[2,3-b]-piridin, olvadáspontja 116-118 C°. 2. példa: 5-Hidroxi-5<N-metil-4-piperidil)-5H[ 1 ] benzopirano[ 2,3-b]-piridin 50 300 ml tetrahidrofuránban 7,2 g magnéziumból és 48,9 g N-metil-4-klórpiperidihből Grignard-vegyületet állítunk elő, amikor is katalizátorként egy jódkristályt és 1 ml etiléndibromidot adunk 55 hozzá. A keveréket az összes magnézium átalakításáig (2-3 óra hosszat) melegítjük, majd szobahőmérsékletre hűtjük. Hozzáadjuk 21,5 g 5H[l]benzopirano[2,3-b]piridin-5-on-nak 200 ml tetrahidrofuránnal készült szuszpenzióját, és a 60 keveréket 6—8 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. A kapott komplexet ammóniumklorid oldattal elbontjuk, és a keveréket kloroformmal extraháljuk. Bepárlás után a maradékot éterből átkristályosítva a kívánt terméket kapjuk. Olvadás-65 pontja 208-210 C°. 4