164327. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-helyettesített-5-fenil-7-halogén -1,3-dihidro-2H- 1,4-benzodiazepin-2-on-származékok előállítására

11 164327 12 vagy a káliumhidroxid, alkáliföldfémhidroxidok, mint amilyen a báriumhidroxid vagy a kalcium­hidroxid, alkálifém-karbonátok, mint amilyen a nátriumkarbonát vagy a káliumkarbonát, alkáli­fém-alkoxidok, mint amilyen a nátrium-metoxid 5 vagy a nátriumetoxid, ásványi savak, mint amilyen a sósav, brómhidrogénsav vagy a jód­hidrogénsav alkalmazhatók. Oldószerként a reakció lefolytatására víz, rövidszénláncú alkanolok, mint amilyen a metanol, etanol, izopropanol vagy ezek 10 vízzel képezett elegyei, továbbá víz és egyéb szerves oldószerek, mint amilyen a dioxán, aceton, etilénglikol, propilénglikol, etilénglikol­-monometiléter, etilénglikol-monoetiléter, etilén­glikol-dietiléter, dimetilszulfoxid vagy hasonlók 15 elegyei használhatók. A reakciót szobahőmérsékle­ten vagy melegítéssel folytathatjuk le. Az (I/c) általános képletű vegyületek átalakítha­tók továbbá az (I/k) általános képletnek - ahol Rí, Rg , R 9 , Rio és q jelentése megegyezik a 20 fenti meghatározás szerintivel — megfelelő' vegyü­letekké is. Ez az átalakítás olymódon történhet, hogy az (I/c) általános képletű vegyületet vala­mely (XVIII) általános képletű karbonilvegyülettel — ahol R9 és Rj 0 jelentése megegyezik a fenti 25 meghatározás szerintivel — vagy ennek di-(rövid­szénláncú)-alkoxi-származékával [di-(rövidszénláncú)­-alkilacetátok] reagáltatjuk. Az e reakció kiinduló­anyagaként alkalmazható dialkoxi-származékok példáiként a dimetoxi-vegyületek, mint 2,2-dime- 30 toxi-propán, dietoxi-vegyületek, mint 2,2-dietoxi­-propán, valamint metoxi-etoxi-vegyületek, mint 2-metoxi-2-etoxi-propán említhetők. A reakciót előnyösen valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerben, célszerűen vízelvonószer 35 jelenlétében folytatjuk le. >Vízelvonószerként pl. sósav, kénsav, p-toluolszulfonsav, metánszulfonsav, vízmentes rézszulfát és hasonlók alkalmazhatók. A reakció céljaira alkalmas közömbös oldószerek példáiként a toluol, benzol, xilol, dioxán, 40 tetrahidrofurán, dimetilformamid, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid és hasonlók említhetők. Felhasználható oldószerként a (XVIII) általános képletű karbonilvegyületnek vagy e vegyület dialkoxi-származékának a feleslege is. A reakciót 45 általában szobahőmérsékleten folytatjuk le, a reakció lefolyásának szabályozása céljából azonban kívánt esetben ennél alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleten is dolgozhatunk. Az (III) általános képletnek - ahol Rí, R8 és 50 q jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, Z' pedig karbonilcsoportot vagy egy \r ^R. 55 általános képletű csoportot és ebben R9 és R i0 60 jelentése a fenti meghatározás szerinti — megfelelő vegyületek hidrolízis útján a megfelelő (I/c) általános képletű vegyületekké alakíthatók át. Ezt a hidrolízist valamely oldószerben vagy oldószer­elegyben, célszerűen sav jelenlétében folytatjuk le. 65 Oldószerként víz vagy rövidszénláncú alkanol, mint amilyen a metanol, etanol vagy izopropanol, vagy pedig víz és valamely szerves oldószer, mint például rövidszénláncú alkanol (pl. a fentiek), dioxán, etilénglikol, propilénglikol, etilénglikol­-monometiléter, etilénglikol-monoetiléter, etilén­glikol-dimetiléter, etilénglikol-dietiléter, dietiléngli­kol-(rövidszénláncú)-alkiléter, dimetilszulfoxid vagy hasonlók elegyei alkalmazhatók. A reakcióhoz felhasználható savak példáiként a sósav, bróm­hidrogén-, jódhidrogén-, továbbá szerves savak, mint az ecetsav, oxálsav vagy hangyasav említ­hetők. A reakciót általában szobahőmérsékleten vagy melegítéssel folytatjuk le. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű benzodiazepin-származékok gyógyszerészeti szempontból elfogadható savakkal sókat képeznek. A sóképzésre felhasználható savak példáiként a sósav, brómhidrogén-, kénsav, fosz­forsav, salétromsav, ecetsav, maleinsav, fumársav, borkősav, borostyánkősav, citromsav, kámfor­szulfonsav, etánszulfonsav, aszkorbinsav, tejsav és hasonlók említhetők. Az (I) általános képletű benzodiazepin-szárma­zékok és gyógyszerészeti szempontból elfogadható savaddiciós sóik a gyógyászatban trankvilláns, szedatív, izomrelaxáns, antikonvulzáns és altató hatású gyógyszerekként kerülhetnek alkalmazásra. Az (I) általános képletű benzodiazepin-szárma- . zékok és gyógyszerészeti szempontból elfogadható savaddiciós sóik gyógyászati célokra parenterális vagy orális úton adhatók be, a szokásos adagolási egységek alakjában. Az adagolási egységek alakja és hatóanyagtartalma az adott esetekben fennálló egyéni szükségleteknek megfelelően választható meg, általában szilárd vagy folyékony adagolási egységeket, mint tablettákat, drazsékat, kapszulá­kat, szuszpenziókat, oldatokat, elixireket és hason­lókat állítunk elő, a gyógyszerészeiben szokásos eljárásokkal. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik, megjegyzendő azonban, hogy a találmány köre semmilyen szempontból nincsen ezekre a példákra korlátozva. 1. példa: 5 g 5-fenil-7-klór-l,3-dihidro-2H-l,4-benzodiaze­pin-2-on 40 ml N,N-dimetilformamiddal készített oldatát hozzáadjuk 1,3 g nátrium-metoxid 40 ml N,N-dimetilformarriiddal készített szuszpenziójához, és az elegyet 1 óra hosszat melegítjük 50-60 C° hőmérsékleten. Ezután lehűtjük az elegyet és 10 C° alatti hőmérsékleten 3,1 g glicerin-a-mono­klórhidrin 20 ml vízmentes toluollal készített oldatát adjuk hozzá. Az elegyet 120-130 C° hőmérsékleten 12 óra hosszat keverjük, majd lehűtjük, jeges vízbe öntjük és kloroformmal extraháljuk. A kloroformos kivonatokat egyesítjük, vízmentes nátriumszurfáttal szárítjuk és az oldó­szert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk. A maradékot ismét oldjuk kloroformban és szilika­gélen kromatografáljuk, etilacetáttal eluálva, az 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom