164309. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus szemenkénti vetőszerkezet

3 164309 4 szívóhatás egy-három magot tud visszatartani. Ha mármost a második lyukkoszorú valamelyik nyílásába egy mag kerül csupán, akkor ezt a magot a csappantyú radiális irányban továbbviszi, majd a legközelebbi, a második lyukkoszorú nyflásában visszatartott mag az első lyukkoszorúhoz rendelt lyukpár valamelyik lyukában akad fenn, mivel most már ez a lyuk kerül a szívóhatás alá. Ha pedig a második lyukkoszorúnak ugyanezen nyílásában két mag akad fenn, akkor az a mag, amely előbb éri el a csappantyú záróélét, radiális irányban lökődik tovább, majd teljes egészében belekerül abba a lyukba, amely az első lyukkoszorún van, így tehát erre a magra az ezen nyílásnál érvényesülő depresszió fog hatni, míg a második mag — azáltal, hogy az elsőt maga előtt tolta - lefékeződik, majd visszalökődik, és kikerül a szívóhatás vonzásából. Ez a szívóhatás a második lyukkoszorú lyukánál hatna rá — mégpedig azért, mert ez elé a lyuk elé lökődött a mag — de ezt a lyukat közben a csappantyú elzárja, míg az első lyukkoszorún levő lyukba már az első mag bekerült. A második mag tehát leesik és mivel a lyukpár közben továbbhalad, az első lyukkoszorún kialakított lyuk végül is csupán egyetlen magot tart vissza az ott uralkodó szívóhatás következtében. Hasonló folyamat zajlik le akkor, hogyha a második lyukkoszorú valamelyik lyuka körül három mag tömörödik össze. A lyukba ebben az esetben is csupán az a mag jut bele, amely elsőnek került a csappantyúval érintkezésbe. Ez a lyuk pedig olyan lyukpárhoz tartozik, mely az első lyukkoszorún van és ez a lyuk biztosítja egyszersmind azt, hogy a forgás következtében a mag egészen a kiömlőnyüásig jusson el. A kiömlőnyílás előnyösen a dobalakú tartály alsó szakaszán van kialakítva. A találmány további jellemzője az, hogy a depresszió tartománya - forgásirányban indulva el — a kiömlőnyílástól kissé feljebb végződik, s az egyes magokat - amelyek ebben a tartományban már nincsenek szívóhatás alatt — cellák fogják fel. Ezek a cellák egyszersmind radiális irányban határolják le az egyes lyukcsoportokat, maguk a cellák viszont olyan lapátalakú bordákkal vannak egymástól elválasztva, melyek az elosztókerékre vannak rászerelve. Ezen elrendezés biztosítja azt, hogy a magok a gravitáció hatására a földre hulljanak, mégpedig a megkívánt távolságban, mely sokkal pontosabb, mint az eddig a hasonló célú vetőgépekkel vetett magok sor- és tőtávolsága. Ezt a pontosságot a depresszió megszüntetésének lehetősége biztosítja. A depressziós tartomány szélét a kiömlőnyílással összekötő, lefelé nyúló csatornában a fentebb említett cellákat kerületük mentén két hengeres alakú fal határolja. A külső határolófal célszerűen axiális irányban a vetőtárcsa szélén van, s ezáltal lehetővé válik az, hogy a cellák mindig akkor lépjenek működésbe, amikor arra szükség van, éspedig a felfelé irányuló tartományon belül, úgy hogy a tartályból kihulló magokat felfogják, azáltal pedig kiküszöbölhető az a veszély, hogyha a vetőtárcsa túl gyorsan forog, akkor valamelyik, szívóhatás alá kerülő lyukba nem juthat mag. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő elrendezés révén mód nyílik arra is, hogy sok kisebb 5 lyukakat képezzünk ki, mivel így az egyes cellákat határoló bordák funkciója megoszlik. Ha pedig a találmány szerinti megoldásnak megfelelő berendezést nehezebb fajsúlyú magvak, például kukoricamagvak vagy bab elosztására 10 alkalmazzuk, ezt követően pedig vissza akarunk térni könnyebb fajsúlyú magok vetésére - például tarlórépa-magokvetésére - akkor a nehezebb fajsúlyú magoknak a lyukkoszorú lyukaiban való megtartásához szükséges szívóhatás nem mindig 15 tudja lehetővé tenni a könnyű fajsúlyú magvak egyenletes elosztását. Ilyenkor ugyanis a második lyukkoszorún mindig fennmarad egy bizonyos mennyiségű magfelesleg, melyet nem lehet eltávolítani, mivel a csappantyú erre nem képes, s a 20 magokra a szükséges mértéket meghaladó szívóerő hat. Annak érdekében tehát, hogy a vetőszerkezetet függetlenítsük attól, hogy egyszer könnyű, másszor nehéz fajsúlyú magok elosztását kell 25 biztosítania egy ilyen berendezéssel egyetemben, amely a szükséges de konstans depressziót állítja elő, — a találmány szerinti megoldás két szerkezeti kialakítási módot javasol. Az első megoldás szerint a depressziós tarto-30 mányhoz egy szellőzőberendezést csatolunk, amely tehát a szivattyú által szívott levegő áramlásának irányában helyezkedik el. Ebben a/, esetben a környezeti levegő beáramlását egy változtathatóan beállítható tolattyú révén szabályozzuk. így olyan 35 értékű depressziót lehet előállítani, amely a különböző fajsúlyú magvak vetéséhez szükséges. Nyilvánvaló, hogy a depresszió legnagyobb értékét a depresszió-tartományban a tolattyú zárt helyzetében éri el. Ez a depresszió a nehezebb 40 fajsúlyú magvak elosztásához szükséges, ha azonban a tolattyút csak kevéssé nyitjuk ki, akkor a depresszió olyan értékre csökken, mely mellett könnyú fajsúlyú magvak kiválogatása és szétosztása is végrehajtható. 45 A találmány szerinti megoldásnak megfelelő második kiviteli alak abban van, hogy az első és a második lyukkoszorú között egy közbülső, koncentrikus lyukkoszorút alakítunk ki. Ennek következtében olyan lyukcsoportokat kapunk, 50 melyek egyenként három lyukból állanak, ezek a lyukak a nekik megfelelő lyukkoszorúhoz vannak rendelve, s a csappantyú záróéle azok a nyílások előtt halad el, melyek a második lyukkoszorún és a közbülső lyukkoszorún vannak, míg az első 55 lyukkoszorú lyukait a csappantyú nem teljesen, tehát csak részben takarja. Az első lyukkoszorú lyukaira ható szívóhatás, valamint a közbülső lyukkoszorú lyukaira ható szívóhatás a csappantyú tartományában hat, vagy éppen a csappantyúnál 60 kezdődik. Kísérleteink igazolják, hogy a második lyukkoszorú lyukaihoz történő kétszeres, radiális irányú mag-továbbítás után a csappantyú által fogvatartott magok mennyisége alapján bizonyosra 65 vehető, hogy a mag-felesleget ebből a tartomány-2