164300. lajstromszámú szabadalom • Befogó készülék átmérőjéhez képest hosszú hajlékony kötőelem és hasonlók önzáró és oldható befogadására, illetve több ilyen kötőelem összeerősítésére

5 rugó 8 szorítótesttel ellenkező végével 45 tárcsához támaszkodik. A rugó kúposra van tekercselve. Legnagyobb átmérője közel azonos a 35 belső furat átmérőjével. A homlokfelőli végen levő utolsó menet azonban kisebb átmérőjű a 8 szorítótest 5 golyóalakban megvastagított 13 végénél. A 13 véget a 4 rugó menetébe nyomjuk be és ez a rugó végében forgatható. A hüvely 37 homloknyílással ellenkező végén sugárirányú furatok vannak, amelyekbe a 47 fül 46 10 végei vannak beakasztva. Mivel a 47 fül 46 végei a 34 hüvely 35 belső furatába benyúlnak, ezek a 45 tárcsa számára biztosítóul és támaszul szolgálnak. Ezért a szerelés könnyen elvégezhető, azaz a 8 szorítótesttel, 41 huzalidommal és 45 tárcsával is együtt a 4 rugó a 35 belső furatba betolható. Ezt követően a 47 fület a 34 hüvely kissé kúposán kialakított homlokvégére feltoljuk és ezáltal szétfeszítjük mindaddig, amíg a 46 végek a furatokba be nem csappannak. Ezt követően a 42 20 működtető fogantyút felnyomjuk a 41 huzalidomra. E célból a működtető fogantyú az 5. ábrán látható módon két félgömbből áll, amelyek nyomógombszerűen vannak kialakítva és amelyek között a 41 huzalidom vége be van szorítva. 25 A vázolt szerkezetet valamely kötőelem, például egy kötél végére úgy erősítjük, hogy a 42 működtető fogantyút a 47 fül irányában nyomjuk. A kötél végét a 37 homloknyílásba betoljuk olyan mértékben, hogy ez a ferde irányú 36 furatból 30 ismét kilépjen. A 42 működtető fogantyú elengedése után a 4 rugó nyomásának hatására a 8 szorítótest a betolt kötélhez fekszik, amikor is ez a 4 rugó nyomásának irányára keresztirányban lehajlik. A kötélre ható húzóerő esetén a kötél 35 önzáróan beszorul a 36 furat fala és a 8 szorítótest közé. Az ilyen módon a készülékkel nehezebbé tett kötélvégét például vízcsatornák vagy hasonló akadályok áthidalása céljából könnyen át lehet 40 dobni. A kötélvéget azután 47 fülnél fogva valamilyen megfelelő rögzítőbe lehet beakasztani. Ezt követően a kötélvéget utánfeszítjük, amikor a 8 szorítőtest magától hátrahúzódik. Természetesen a 47 fül Helyett más megfelelő 45 rögzítő szerkezetrészek, pl. karabinerfülek, szárak vagy hasonlók is használhatók. A 6-11. ábrákon vázolt befogó készülék-kivitel két kötél vagy hasonló összekötésére szolgál. E készülék egy darabból készült 48 hüvelyből áll, 50 melynek végei enyhén kúposra vannak leesztergálva. A 6—10. ábrákon vázolt kiviteli alaknál a 48 hüvelynek egyetlen átmenő 53 belső furata van, ezzel szemben a 11. ábrán vázolt kiviteli alaknál két egymáshoz viszonyítva eltoltan kiképzett 54 és 55 55 belső furat látható. A 8. ábrán vázolt kiviteli alaknál a 4 rugó két részre van bontva. A két rész között 68 vezetőidom helyezkedik el. A 9. ábrán vázolt kiviteli alaknál csak egyetlen, kettős kúp alakjában 60 tekercselt 4 rugó van, amely mindegyik végén egy-egy 8 szorítótestet tart. A 48 hüvelynek két egymással átlósan szemben levő, ferde elhelyezésű 62 és 63 furata van, amelyek a hüvely köpenyén áthaladnak és a 65 6 hozzájuk tartozó 53, illetve 54 és 55 belső furatokkal hegyesszöget zárnak be. Abban a síkban, amely 90°-kai elfordítva helyezkedik el a ferdén futó 62 és 63 furatokat tartalmazó síkhoz viszonyítva, 64 és 65 rések vannak, amelyekben a 66 csapok a hüvely tengelyirányában eltolhatóan vannak vezetve. Ezek görgő formára kialakított 67 működtető fogantyúkat tartanak. A 66 csapok végeikkel a 68 vezetőidomba becsavarhatók vagy benyomhatok. Azonban előnyös olyan kialakítás alkalmazása, amelynél az egyik 67 működtető fogantyút tartó hosszabb 66 csapot a 68 vezetőidom furatán toljuk át. A másik működtető fogantyút azután a furatból kilépő 66 csap szabad végére nyomjuk föl. Hogy melyik kialakítás a leginkább használható, az természetesen esetenként a 48 hüvely méreteitől függ. A 48 hüvely hossza 10 mm-től például 2 méterig terjedhet, attól függően, hogy vékony zsinórokat vagy súlyos, nagy teherbírású kábeleket kötünk-e össze. A 9. ábrán vázolt kiviteli alak különösen kedvezőnek bizonyul. E kiviteli alaknál a 4 rugó tekercsátmérőjénél valamivel nagyobb átmérőjű, golyóformájú 69 vezetőidom van a 4 rugó két menete közé benyomva. Érthető, hogy szerelés szempontjából az 53 belső furat homloknyílásainak egyike már eleve szűkülő lehet, például annak következtében, hogy a belső furatot nem fúrjuk ki teljesen. Ekkor beszerelés után csak a másik homloknyílást kell leperemezni. Ha a vázolt kiviteli alaknál két kábelt vagy kötelet kell egymással összekötni, akkor a 67 működtető fogantyút először balra nyomjuk és az egyik kábelt az 51 homloknyíláson keresztül bevezetjük. Ezt követően a 67 működtető fogantyút jobbra nyomjuk, és a másik kábelt a 49 homloknyíláson keresztül vezetjük be. A kötőelem összhossz rövidülése értelmében való utánfeszítéséhez vagy az összekötött huzalon ható húzóerő növeléséhez a 67 működtető fogantyút nem kell működtetni. A ferdén haladó 62, illetve 63 furatból kilépő vég meghúzásánál a 8 szorítótestek önmaguktól hátrahúzódnak. Ha a húzóerő megszüntetése nyomán a befeszített kötelet szabaddá akarjuk tenni, vagy az össz-kötélhosszt meg akarjuk növelni, akkor a 67 működtető fogantyút az egyik vagy másik irányban eltoljuk, mindig annak megfelelően, hogy az egyik vagy másik kötőelemet kell-e szabaddá tenni. Ezáltal az ossz kötélhossz változatlan megtartása mellett a készüléket mindig olyan helyre tolhatjuk el, amelyen ez nem zavar. A 11. ábrán vázolt kiviteli alaknál a kábelnek olyan merevnek kell lenni, hogy ennek betolásakor a 8 szorítótestek hátrafelé elmozogjanak. A 12—16. ábrákon vázolt érintkezőszerkezet 71 fémtömbből áll, amelyben vagy zsáklyukakként kialakított, vagy az egyik felülettől a másikig átmenő 72 furatok vannak. A 72 furatok mindegyikében 4 rugó van elhelyezve, amely egyik vagy mindkét végén egy-egy 8 szorítótestet tart. A 72 furatok — noha ez természetesen nem feltétlenül szükséges— a 71 tömb egyik külső felületével párhuzamosai futnak, azaz a tengelynek a 71 tömb 73 elülső oldalára és 74 hátoldalára 3