164249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-(kis szénatomszámú) alkanoil-1,3-dihidro-2H-1,4-benzodiazepin -2-on-származékok előállítására

164249 5 6 Az (I) általános képletű vegyületeket oly módon is előállíthatjuk, hogy az (V) általános képletű vegyületeket enyhe redukálószerrel kezeljük. A redukálószert oly módon kell megválasztanunk, hogy az N-oxid eltávolítása a molekulában levő más redukálható csoportok redukciója nélkül játszódjék le. Eljárhatunk pl. oly módon, hogy valamely (V) általános képletű N-oxidot foszfortrikloriddal vagy hidrogénnel megfelelő katalizátor (pl. Raney-nikkel) jelenlétében kezeljük. A redukciót általában iners szerves oldószerben Végezhetjük el. E célra bármely olyan oldószer felhasználható, mely az (V) általános képletű N-oxidot oldja és a reakció lejátszódását nem zavarja. Figyelembeveendő, hogy bizonyos oldószerek i(pl. foszfortriklorid alkalmazása esetén kis szénatomszámú alkanolok) nem használhatók fel, minthogy az említett redukálószerrel könnyen reakcióba léphetnek. Foszfortriklorid felhasználása esetén tehát ilyen oldószerek alkalmazása kerülendő. Az alábbi oldószerek a fenti korlátozással alkalmazhatók: kis szénatomszámú alkanolok pl. metanol, etanol stb.; éterek pl. dietiléter, tetrahidrofurán; dimetilfonmamid, metilénklorid stb. A hőmérséklet nem döntő jelentőségű tényező; szobahőmérsékleten vagy ennél alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleten dolgozhatunk. Az optimális hőmérséklet az alkalmazott redukálószertől függ és a szakember által könynyen megválasztható. Eljárásunk további foganatosítási módja szerint az (I) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (VI) általános képletű vegyületből vizet hasítunk le. A vízlehasítást dehidratálószerrel végezhetjük el. E célra pl. tionilkloridot, foszforoxikloridot és karbodiimideket (pl. diciklohexilkarbodiimidet) alkalmazhatunk. A reakciót szobahőmérsékleten és iners oldószer (pl. szénhidrogének vagy alkoholok pl. metanol, etanol stb.) jelenlétében végezhetjük el A (VII) általános képletű vegyületeknek (I) általános képletű vegyületekké történő átalakítását bázis jelenlétében iners szerves oldószerben végezhetjük el. E célra bármely olyan bázis felhasználható, mely a (VII) általános képletű vegyületeknek (I) általános képletű vegyületekké történő átalakítását elősegíti. Kis szénatomszámú alkoholátokat (pl. nátriummetilátot, kálium-tercier butilátot) és alkálifémhidrideket (pl. nátriumhidridet) alkalmazhatunk. Gyengébb bázisok (pl. vizes alkálifémhidroxidok pl. vizes nátrium- vagy káliumhidroxid; aminők pl. dimetilamin és trietilamin) is felhasználhatók. Iners szerves oldószerként - pl. dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot, tetrahidrofuránt stb. alkalmazhatunk. A hőmérséklet és a nyomás a reakció szempontjából nem döntő jelentőségű tényező. A legjobb kitermeléseket abban az esetben kapjuk, amikor a reakciót kb. 0—80 C°on, különösen 25—80 C°-on végezzük el. Azt találtuk, hogy amennyiben az (I) általános képletű vegyületeket a megfelelő (VII) általános képletű vegyületekből bázis segítségével állítjuk elő, közbenső termékként valamely (VIII) általános képletű vegyület keletkezik. Valatnely (VIII) általános képletű közbenső termék — izolálás után vagy anélkül — bázissal történő ke-5 zeléssel a megfelelő (I) általános képletű vegyületté alakítható. Eljárhatunk oly módon, hogy valamely (VII) általános képletű vegyületet a fent leírt módon bázissal kezelünk és a reakciót valamely {VIII) általános képletű ve-10 gyületek képződésekor megszakítjuk. A keletkezett {VIII) általános képletű vegyületet ezután bázissal kezeljük, előnyösen poláros oldószerben (pl. vízben, kis szénatomszámú alkanolban pl. etanolban, istta.). A két reakciólépés-15 hez azonos vagy különböző bázisokat alkalmazhatunk. Az eljárás másik foganatosítási módja szerint valamely (VII) általános képletű vegyületet az (I) általános képletű vegyület képződéséig kezeljük a bázissal anélkül, hogy a 20 (VIII) általános képletű vegyületet izolálnánk. Valamely (VIII) általános képletű vegyület izolálása esetén célszerűen vízmentes reakcióközeget alkalmazhatunk. 25 A találmányunk tárgyát képező eljárás további foganatosítási módja iszerint az R2 helyén hidrogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (IX) általános képletű vegyületet vi-30 zes közegben savas hidrolízisnek vetünk alá. A '(IX) általános képletű vegyületeket vizes alkálifémhidroxid-oldatokkal i(pl. nátriumhidroxiddal) szabad savakká szappanosíthatjuk el. Az elszappanosított termék semlegesítése után 35 kapott nyers terméket savval a megfelelő (I) általános képletű vegyületté dekarboxilezzük. A dekarboxilezést előnyösen iners szerves oldószerben (pl. aromás szénhidrogénekben, pl. benzolban, toluolban; klórozott szénhidrogénekben 40 pl. kloroformban, széntetrakloridban stb.) végezhetjük el. A (IX) általános képletű vegyületeknek megfelelő szabad savaknak az (I) általános képletű vegyületekhez vezető savas dekarboxilezésénél a hőmérséklet és a nyomás 45 nem döntő jelentőségű tényező. Előnyösen szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, különösen a forráspont közelében levő .hőmérsékleten dolgozhatunk. A reakciónál savként szerves vagy szervetlen sa-50 vakat (pl. alkánkarbonsavakat pl. hangyasavat, ecetsavat, propionsavat stb.; aromás savakat pl. benzoesavat; hidrogénhalogenideket pl. sósavat és hidrogénbromidot; foszforsavat stb.) alkalmazhatunk. A sav mennyisége nem döntő je-55 lentőségű tényező, azonban a kiindulási anyagban levő amin-nitrogénatom teljes protonálódása célszerűen elkerülendő. Ecetsav felhasználása esetén a sav egyúttal oldószerként is szolgálhat. , 60 Eljárásunk további foganatosítási módja szerint valamely (X) általános képletű vegyületet megfelelő redukálószerrel kezelünk, mikoris a (X) általános képletű vegyület oxaziridin-gyűrűje az (I) általános képletű vegyület CF=N köté-65 sévé alakul. E célból előnyösen alkálifémjodído-3 1