164214. lajstromszámú szabadalom • Rúgós párnázat

164214 5 6 üreggel rendelkezik, és ennél a kiviteli változatnál az ilyen C üreg 'hengeres furat alakjában lehet kiképezve, amely axiális irányban húzódik végig a hüvelyben, vagy legalábbis annak egy részében. Egyebek között ez az üreg abból a szempontból előnyös, hogy megkönnyíti, hogy az ágyazóanyag, amely normálesetben a 10 rugó tekercsei között helyezkedik el, kinyomódjék, amikor a beágyazott 10 rugó összenyomódik. A 3. ábra szerinti kiviteli változatnál a P tokokat összekötő 14 merevítőbordának olyan a vastagsága, amely köziéi egyenlő a P tokok teljes axiális hosszúsága egyharmad részével. Ez a vastagság azonban változhat annak érdekében, hogy alkalmas legyen különleges követelmények kielégítésére, amint ezt a 3. ábrán vázlatosan, teljes és szaggatott vonalakkal jelöltük a 14 merevítőborda esetében. Ezzel kapcsolatban azt is ímeg kell jegyeznünk, hogy az ágyazóanyag vastagsága a szomszédos 10 rugók körül, valamint a P tokok hordó alakú kialakítása, amennyiben erre szükség van, mind a méreteket, mind a hajlásszöget tekintve változhat. Meg kell továbbá jegyeznünk, hogy a 10 rugók beágyazásával a P tokok kizárják annak veszélyét, hogy a szomszédos 10 rugók nyomás alatt egymással érintkezésbe kerüljenek; ily módon a szomszédos 10 rugók véletlen egymásba akadásának a lehetősége teljes mértékben ki van küszöbölve. Magától értetődik, hogy a rajzokon szemléltetett M ágybetét normáles^jtben peremmel, vagy szegéllyel és huzattal, valamint a P tokok és a huzat között általában felső és alsó betétpárnákkal ellátva lehet kialakítva. Ebben az összefüggésben magától értetődő, hogy az említett szegély a találmány szerinti rugós párnázattál egy egységben, annak habosított műanyagából alakítható ki, és ennek a szegélyrésznek a tömörsége azonos, vagy valamivel nagyobb lehet, hogy szilárd perem^megtámasztást biztosítson az M ágybetét számára. Amint az 1., 4. és 5. ábrákon látható, az alsó és/vagy felső betétpárnák a rugós párnázathoz csatlakoztathatók. Ezek a betétpárnák ugyancsak a tokok 12 elasztomer habanyagából képezhetők ki, vagy valamilyen hasonló anyagból. Ebben az esetben a betétpárnáknak nem kell szükségszerűen lerontaniok, vagy károsan befolyásolniuk a találmány szerint előirányzott független rugóhatást, mivel ezek a betétpárnák olyan, különösen kis sűrűségű habanyagból állhatnak, amely nagymértékben képes megnyúlni, ezzel biztosítva, hogy csak e betétpárnák lokalizált deformációja következzék be a tokba foglalt rugók bármely lokalizált csoportjának öszszenyomása esetében. Továbbá nyilvánvaló, hogy valamennyi 14 merevítőborda folyamatosan haladhat át a P tokokon, ezáltal összekötve azokat egymással; ebben az esetben a borda megszakítja a belső C üregeket és megosztja azokat, anélkül természetesen, hogy lerontaná az egymástól független beágyazott rugók rugalmas tulajdonságait a párnázatban. A fent leírt rugós párnázat, amelyet részletesen az 1—<3. ábrákra hivatkozva ismertettünk, 5 nem korlátozódik az M ágybetétekben való alkalmazásra, hanem természetesen mindenféle kárpitozott bútorhoz felhasználásra kerülhet. Ezekhez a speciális kárpitosipari célokhoz azonban a találmány értelmében olyan rugós párnázatot célszerű alkalmazni, amilyeneket a 4. és 5. ábrák mutatnak, ahol mindegyik P toknak az alakja csak egyszeres csonkakúp, és az alapjától a másik vége felé elkeskenyedik; ez a másik vég a csonkakúp tetőpontja, és lehetővé teszi, hogy a P tok nagymértékben elhajlítható legyen, amint a későbbiekben erre még részletesen ki fogunk térni; éppen ez a lényeges különbség a 3. ábra szarinti P tokok és a 4. ábra szerinti P tokok között. Amint ez a 3. ábrán bemutatott szerkezet esetében történt, a 4. ábra szerinti P tokok is legszélesebb tartományuk mentén vannak összekapcsolva egymással, azaz, a csonkakúp alakú P tokok alaplemezüknél vannak egymáshoz csatlakoztatva. A 4. ábra baloldali részén feltüntetett szerkezetnél a rugós párnázat hasonlóan van kiképezve, mint a 3. ábrán feltüntetett szerkezet felső fél-szekciója. A 14 merevítőborda axiális magassága a szomszédos P tokok között változtatható, mint korábban is megjegyeztük, annak érdekében, hogy a párnázatnak, mint egésznek rugózó tulajdonságait szükség esetén módosítani lehessen. A 4. ábra jobboldali végén a párnázatnak némileg módosított szerkezeti megoldását tüntettük fel, ahol a habosított elasztomer anyagból készült összefüggő B alaplemez egy egységet képez a P tokokkal. Ezzel lezárja a beágyazott rugók C üregének a belsejét. A 4. ábra jobboldali részén feltüntetett szerkezetet meghatározott alakú kárpitozott terméknél lehet használni, amilyent például az 5. ábra mutat, amely a találmány szerinti párnázat használatát szék, vagy divány esetén irányozza elő, amely hullámos ülőfelülettel és hát-támaszszal rendelkezik, ahol a párnázat B alaplemeze az S merev hullámos támaszra van rögzítve, és annak alakját követi. Amint az 5. ábrából látható, az egyes P tokok arra törekszenek, hogy eltávolodjanak egymástól az 5. ábra baloldali részén feltüntetett konvex hajlás tartományában, míg egymással összezárulni törekednek az 5. ábra jobboldali részének konkáv hajlású tartományában. A rugalmas elemek ténylegesen a 14 merevítőbordán és a B alaplemezen függenek, ily módon lehetővé teszik, hogy a szomszédos rugalmas elemek közötti bemélyedések elkeskenyedjenek és kiszélesedjenek, és ily módon, amint az ábrán látható, az adott bútordarabnak lekerekített alakot biztosítsanak. A találmány szerinti megoldásnál a 10 rugók nagyon sűrűn, azaz nagyon közel vannak egymáshoz elhelyezve, a modern kárpitosipari gyakorlatnak megfelelően. A sűrűség, vagy — amint 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3