164177. lajstromszámú szabadalom • Szélsőértékszabályozó kapcsolási elrendezés
3 164177 4 Ha a működést további erősítéssel megjavítják, akkor a szabályozott rendszer a szabályozott tartomány egy részében instabillá válik. Célunk a találmánnyal az, hogy a szabályzó gyorsan beálljon a szélsőértékre, úgyhogy a 5 szabályozott folyamat optimumát is mindig gyorsan megtaláljuk, és hogy ezeket a tulajdonságokat az egész szabályozott tartományban azonos intenzitással biztosítsuk. Célunk a találmánnyal annak a feladatnak a 10 megoldása, hogy kapcsolási elrendezést adjunk szélsőértékszabályozásra, amelynél az optimális mennyiség értékét fokozatosan vizsgáló lépéseken és az abból meghatározott állásokon keresztül közelítjük meg, miközben a szélsőérték-jellemzőt 15 analóg-digitál-átalakító segítségével impulzussorozattá alakítjuk, és egy számlálókapcsolással digitálisan regisztráljuk, és kiértékeljük, és a beavatkozóegység vezérléséhez használjuk fel, és amellyel a szabályozó munkapontfüggő működését 20 is kiegyenlítjük és amellyel minden szélsőértéket csak egyszer kell meghatároznunk. A feladat találmány szerinti megoldásában két számlálót alkalmazunk, ahol minden munka- 25 ütemben felváltva az egyik számláló az előreszámláló bemenetével és a másik számláló a hátraszámláló bemenetével átkapcsoló berendezésen keresztül csatlakozik az analóg-digitál átalakító kimenetére, és az analóg-digitál átalakítás 30 befejezése után a visszafelé számlált számláló visszafelé számoló bemenetét impulzusgenerátorra kötik, amelynek bekapcsolásakor kapuzóáramkör nyitó bemenete a beavatkozó egység vezérléséhez jelet kap, a kapuzó áramkör záróbemenete pedig a 35 számlálók nulla koincidencia kimenetére van kötve. Előnyös, ha gondoskodunk memóriaegységről meghatározott vizsgálólépés értékhez, amely minden második lépésnél az állítóimpulzusgene- 40 rátör számlálóra kapcsolása előtt az egyik számláló beíró bemenetére kapcsolódik, és az ebben a számlálóban álló differencia értéket egyidejűleg törli. A feladat találmány szerinti megoldásában 45 olyan eljárást alkalmazunk, amelynél a számlálóra adott vezérlőimpulzusok frekvenciáját a vezérlő jel nagyságával fordított arányban változtatjuk. A találmányt részletesebben a rajzon látható példakénti kiviteli alakok kapcsán ismertetjük. 50 P szabályozott folyamatnak a jellemző értékeit, mint bemenőmennyiségeket, M mérő-átalakítóra kapcsoljuk. Az M mérő-átalakító kimenő jele a K szélsőérték jellemző, amely a W analóg-digitál átalakítóra jut. A W analóg-digitál átalakító 55 kimenete U átkapcsoló berendezésre csatlakozik, amely viszont a két Z1; Z 2 számlálóval áll összeköttetésben. Azonkívül az U átkapcsoló berendezésben kapuzó kapcsolást is alkalmaztunk, amelynek kimenete a G beavatkozó egységet 60 vezérli, ahol a nyitóbemenet a vezérlőlépést indító munkaütemmel kap jelet, és a záróbemenete a számláló nullkoincidencia kimenetére csatlakozik. A G beavatkozó egység kimenete az S vezérlőjellel a P folyamatot vezérli. Ezt az S vezérlő 65 mennyiséget azonkívül rákapcsoljuk az 0 oszcillátorra is, amelynek kimenete az U átkapcsolóberendezéshez csatlakozik. Továbbá meghatározott lépésnagysághoz tartozó Sp memória is csatlakozik az U átkapcsolóberendezésen 1 keresztül a Zj számlálóhoz. A kapcsolási elrendezés működési módja a következő: a P folyamat jellemző értékeit az M mérő-átalakítóban K szélsőérték jellemzővé foglalják össze. Ezt az analóg mennyiségként jelentkező K-t az analóg-digitál átalakítóban egy impulzussorozattá alakítják. Ezeket az impulzusokat a Zi , Z2 számláló számolja. Induláskor Zt kimenőállása „nulla" kell legyen, míg a Z2 számlálóban az előző munkaütemből impulzusszámként meghatározott Kn -i szélsőérték áll. A szóbanforgó impulzussorozatot a Zj számláló számolja, míg ugyanezt az impulzussorozatot a Z2 számláló az előző számlálóállástól visszafelé számolja, úgyhogy a számolás befejezése után a Zt számláló az új K n szélsőérték jellemzőt tárolja digitálisan, míg a Z2 számlálóban az új és az előző Kn .i szélső érték jellemző különbsége áll. Ezután az U átkapcsoló berendezés Z2 számlálót kiértékelésre kapcsolja, azaz a Z2 számláló az 0 oszcillátorból érkező jelek miatt visszafelé O-ig számol, és a számolási folyamatnak megfelelő ideig a vezérlő kimeneten jelet ad, amely a G beavatkozó egyseget működteti. Így a szélsőérték jellemzők meghatározott különbségével (Kn-K^j) arányosan változik az S vezérlő mennyiség, és a P folyamat az optimum irányába tolódik el. A különbségértéket tartalmazó számláló visszaszámolását működtető impulzusgenerátorban az O oszcillátor frekvenciáját az S vezérlő mennyiség előre meghatározza. A találmány szerinti megoldásban az impulzusfrekvencia előreválasztása, illetve változása fordítva arányos az S vezérlő mennyiség abszolút értékével. Ezáltal az S vezérlő mennyiség alsó tartományában fekvő munkapontoknál nagy frekvencia az S vezérlő mennyiség kis változását okozza, míg az S vezérlő mennyiség felső tartományában fekvő munkapontoknál kis frekvencia az S vezérlő mennyiség nagy változását okozza. Mivel az alsó vezérlő tartományban az S vezérlő mennyiség meghatározott változása viszonylag nagy szélsőérték jellemző változást okoz, míg ugyanekkora S vezérlő mennyiség változás a felső vezérlési tartományban a szélső érték jellemző viszonylag kis változását okozná, így ezzel az intézkedéssel ennek a befolyását a frekvenciaváltozás kompenzálja, ezért a munkapont vezérlési tartományban elfoglalt pillanatnyi helyzetétől függetlenül az optimumra vonatkozóan ugyanolyan beavatkozást hoznak létre. A meghatározott késleltetési idő után kezdődő következő munkaütem célja az, hogy az állítás hatását a folyamatra*' és ennek jellemző értékeit meghatározzuk, és az új Kn+ i szélső jellemzőt a Zx és Z2 számlálókban digitálisan regisztráljuk. A Z2 számlálóban, amely a beavatkozás elvégzése miatt 0-án áll, tárolják a Kn *i szélső értéket, míg a Zx számláló visszafelé számolással az előző és a pillanatnyi szélső jellemző közötti 2
