164141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinazolinon és kinazolintion-származékok előállítására

7 164141 8 4. példa A 2. példa szerinti módon járunk el, a 4-fenil-6-metoxi-2(lH)-kinazolinon helyett azonban 4-(2-tienü)-6-klór-2(l H)-kinazolinont használunk, így l(2,2,2-trifluoretü)-4-(2-tieriil)-6-klór-2(lH)-kinazolinont (olvadáspont 226,0-227,0 C°) és 2-(2,2,2-trifluoretoxi)-4-(2-tíenü>6-klór-2(lH)-kinazolinont (olvadáspont 107,0-108,0 C°) kapunk. 5. példa 62,7 g 2-(2,2,2-trifluoretüarnino)-5-klórbenzofenon, 107 g etilkarbamát és 10 g cinkklorid keverékét 3 órán keresztül 190C°-on (olajfürdő hőmérséklete) melegítjük. Lehűlés után a reakcióelegyet kloroformban feloldjuk, és az oldhatatlan anyagot leszűrjük. A kloroformos oldatot egymást követően híg sósavval és vízzel mossuk, majd vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk és a visszamaradó szilárd anyagot 3 alkalommal 100 ml izopropiléterrel mossuk és szárítjuk. így 49,5 g 1(2,2,2- trifuoretil)-4-fenil-6-klór-2( 1 H)-kinazolinont kapunk halványszürke színű por alakjában. Etanolból átkristályosítva halványsárga színű tűket kapunk, amelyeknek olvadáspontja 186,5-187,5 C°. 6. ábra Az 5. példa szerinti módon eljárva és megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazva az alábbi vegyületeket kapjuk: 1 -(2,2,2-trifluoretil)-4-fenil-2(l H)-1 <2,2,2-trifluoretil)-4-fenil-6-metoxi-2( 1 H> kinazolinon, olvadáspont: 157,0-158,0 C , l-(2,2,2-trifluoretil)-4-fenil-6-nitro-2(lH)-kinazolinon, olvadáspont: 195,0-196,0 C°, l-(2,2,3,3,3-pentafluorpropil)-4-fenil-6-metil-2(lH)-kinazolinon, olvadáspont: 175,5—176,5 C°. 7. példa 3,13 g 2-(2,2,2-trifluoretilamino)-5-klórbenzofenonimin, 12 ml trietilamin és 70 ml benzol elegyéhez 5-10 C°-on hűtés közben cseppenként hozzáadunk 70 ml 10%-os benzolos foszgén-oldatot. Az elegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékhoz 100 ml híg vizes nátriumkarbonát-oldatot és 100 ml kloroformot adunk és a keletkező elegyet jól összekeverjük. A szerves fázist elválasztjuk és a vizes fázist kloroformmal tovább extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát felett szárítjuk és csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot szilikagél oszlopon abszorbeáljuk és kloroformmal eluáljuk, így l-(2,2,2-trifluoretil)-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinont kapunk, amelynek olvadáspontja 184,0-185,0 C°. 8. példa 2,8 g 2-(2,2,2-trifluoretüamino)-benzofenonimin, 5 2 ml klórhangyasav-etilészter és 20 ml benzol elegyéhez cseppenként hozzáadunk 2,0 g trietilamint és az elegyet 3 órán keresztül visszafolyató hűtő alatt forraljuk. Lehűlés után a reakcióelegyet vízzel mossuk és vízmentes nátriumszulfát felett 10 szárítjuk. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékot szilikagél oszlopon abszorbeáljuk és kloroformmal eluáljuk, így 1 <2,2,2-trifluoretil)-4-fenil-2( 1 H)-kinazolinont kapunk, amelyet etanolból átkristályosítva színtelen 15 kristályokat kapunk, amelyeknek olvadáspontja 181,5-182,0 C°. 9. példa 3,39 g l-(2,2,2-trifluoretü)-4-fenil-6-klór-2(lH)kinazolinon, 10 g foszforpentaszulfid és 40 ml piridin elegyét visszafolyató hűtő alatt 18 órán át 25 melegítjük. Lehűlés után a reakcióelegyet 200 ml vízbe öntjük. A keletkező elegyet kloroformmal extraháljuk és az oldhatatlan anyagokat leszűrjük. A kloroformos fázist egymást követően híg sósavval és vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfát 30 felett szárítjuk és csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot szilikagél oszlopon abszorbeáljuk és kloroformmal eluáljuk. Ily módon l-(2,2,2-trifluoretil)-4-fenü-6-klór-2(lH)-kinazolintiont kapunk, amelyet etanol-kloroform elegyből 35 kristályosítunk át. A kapott narancsszínű tűk 189,5-190,5 C°-on olvadnak. 10. példa Az 1. példában megadottakhoz hasonlóan járunk el, de 4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolinon helyett 4-ciklohexil-6-klór-2(lH)-kinazolinint alkalmazunk. Ily-45 módon l-(2,2,2-trifluoretil-4-ciklohexil-6-klór-2(lH)-kinazolinont (op. 181,0-181,5 C°) és 2 - ( 2,2,2 -1 r i fi uore toxi)-4-ciklohexil-6-klórkinazolint (op. 113,0-114,0 C°) kapunk. 50 11. példa A 7. példában megadottakhoz hasonlóan járunk el, foszgén helyett azonban tiofoszgént alkalma-55 zunk. Ilymódon l-(2,2,2-triklóretil)-4-fenil-6-klór-2(lH)-kinazolintiont kapunk, op. 189,0-190,0 C°. 12. példa 60 A 8. példában megadottakhoz hasonlóan járunk el, de klórhangyasav-etilészter helyett klórhangyasav-benzilésztert használunk. Ilymódon l-(2,2,2-tri-fluoretil)-4-fenil-2(lH)-kinazolinont kapunk, op. 65 181,0-182,0 C°. 4