164110. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés geológiai képződmények vizsgálatára

15 164110 16 tartalmaz, de túl sok váltakozóáramú zajt hordoz. A 93 erősítővel képzett SP jelben pedig használható nagyfrekvenciás információ és értékte­len kisfrekvenciás komponensek vannak. Ha az előbbi jelből kiválasztjuk a kisfrekvenciás kompo­nenseket, az utóbbi jelből pedig a nagyfrekvenciá­sakat, akkor megkaphatjuk a valódi SP jelet. A 8. ábrán látható berendezés így működik. A 95 és 96 szűrők csillapítási frekvenciakarakterisztikái a 9. ábrán láthatók. A valódi SP tökéletes reprodukálá­sa érdekében a két karakterisztika összegének az érdekes frekvenciasávon belül egységnyinek kell lennie. Bár az összes jelfeldolgozó egységet a föld felszínére telepítve mutattuk be, magától értetődik, hogy azokat részben vagy egészben a fúrólyukban is el lehet helyezni. Az eddigiek alapján láthatjuk, hogy a kompen­zált SP jel mérésére szolgáló új eljárások és berendezések segítségével pontosabban meghatároz­hatók a föld alatti képződmények saját potenciál­jai, mint ahogy az eddig elérhető volt. A jelen találmány szerint a hagyományos SP mérés és egy másfajta SP mérés új kombinációjával gyakorlatilag zavarmentes mérési eredményt nyerhetünk. Az említett kétféle mérési eredmény kombiná­lása helyett, azokat külön-külön is feljegyezhetjük, és a vizuális kiértékelésük révén nyerhetünk bizonyos információkat a valódi SP mértékéről. Más változat szerint a kompenzált SP értékek előállítása céljából a kétféle mérés adatai egy megfelelően programozott digitális számítógéppel is feldolgozhatók. A jól ismert digitális - szűrési technika alkalmazásával pedig az előzőkben tárgyalt jelkomponenseket tökéletesebben választhatjuk szét. Eddig a találmány javasolt előnyös kiviteli alakjait írtuk le, de más változatok és módosítások is elképzelhetők anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk. Ezért minden olyan változa­tot és módosítást védeni kívánunk, ami a találmány célkitűzésével és megoldásának lényegével megegyezik. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás talajalakulatok saját potenciáljának meghatározására, amelynek során a talajalakulatok­ba mélyített fúrólyukban két vagy több elektródá­nak, amelyek közül legalább egy potenciálérzékelő elektróda, a fúrólyuk mentén történő mozgatásával a mélységgel változó értékű saját potenciál következtében a megfelelő elektródák potenciáljá­nak függvényében változó jeleket állítunk elő, azzal jellemezve, hogy az előállított első jel nagyfrekven­ciás komponenseit, valamint egy előállított második jel kisfrekvenciás komponenseit szűréssel elnyom­juk, és a megszűrt első és második jel kombinálásával a saját potenciálnak megfelelő korrigált kimenő jelet állítunk elő. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a megszűrt első, illetőleg második jelet az előállított első, illetőleg második jel keresztezési frekvenciával bíró kisfrek­venciás, illetőleg nagyfrekvenciás frekvenciatarto­mányba eső komponenseiből képezzük. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás 5 foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a saját potenciáltól függő első jelet az első elektróda természetesen fellépő potenciáljának mérésével, a saját potenciáltól függő második jelet pedig a második elektródánál levő potenciál gradiens vagy 10 a második elektródához viszonyított potenciál különbség mérésével állítjuk elő. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a megszűrt második jelet a mért potenciál gradiens integrálásával és 15 szűrésével állítjuk elő. 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a saját potenciáltól függő második jelet a fúrólyukban mozgatott elektródák sebességével 20 arányosan szabályozzuk. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, amelynél a fúrólyukban két, a fúrólyuk mentén egymástól a távolságra elhelyezett poten-25 ciálérzékelő elektródát mozgatunk, és ahol a saját potenciáltól függő első jel legalább a saját potenciál kisfrekvenciás V összetevőjét és nagyfrek­venciás N zajösszetevőt tartalmaz, saját potenciáltól függő második jel pedig a saját potenciál G 30 gradiensét és elektróda-polarizációs P zajösszetevőt tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a saját potenciál­tól függő első és második jelből a saját potenciálnak megfelelő kompenzált SPC jelet az alábbi összefüggés szerint állítjuk elő: 35 SPC = L(V + N) + H(G + P) ahol 40 _ 1 + s(Tt + T 2 ) (1 + sTOd + gTa) és (1 + ST,)(1+ST2 ) ahol s a Laplace-operator, Tt és T 2 választott 50 időállandók, K pedig u/a-val arányos mennyiség, ahol u az elektródák sebessége. 7. Berendezés talajalakulatok saját potenciáljának meghatározására, .amelynek a talajalakulatokba mélyített fúrólyukban együtt mozgatott első 55 potenciálérzékelő elektródája és második elektródá­ja, valamint az elektródához csatlakoztatott, az elektródák mélységével változó értékű saját poten­ciál következtében a megfelelő elektródák poten­ciáljának függvényében változó jeleket előállító 60 áramkörei vannak, azzal jellemezve, hogy az áramkörökhöz a saját potenciáltól függő jelek közül egy első jel nagyfrekvenciás komponenseit és egy második jel kisfrekvenciás komponenseit elnyomó szűrőáramkör van csatlakoztatva, és a 65 szűrőáramkör kimenetére a megszűrt első és 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom