164110. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés geológiai képződmények vizsgálatára
9 " ábrabeli megfelelője, de ezenkívül még korrekciót is végez, ha a vizsgáló szonda nem egyenletes sebességgel mozog a fúrólyukban. A 3. ábra szerint a ASP jel egy változtatható K erősítésű 40 áramkör bemenetére kerül, ahol K annak a sebességnek a függvényében változik, amellyel a kábel a föld felszínére érve mozog. Ezt a szabályozást a mozgó 42 kábellel meghajtott 41 görgő vezérli oly módon, hogy az utóbbi 43 tengelyt forgat, amely a 40 áramkör erősítését a kábel sebességének megfelelően változtatja. A változtatható erősítésű 40 áramkörön belül a beérkező ASP jel bemenő 42a ellenálláson át műveleti 41a erősítő egyik bemenetére kerül, míg a másik bemenetre a felszíni 19a elektróda kapcsolódik. A műveleti 41a erősítő visszacsatoló ellenállását 43a potenciométer alkotja, amelynek leszedő karját 39 fordulatszámmérő 44 tengelye mozgatja. Az utóbbi tengely mindig a 43 tengely fordulatszámával arányos szöghelyzetbe fordul. Mivel a 40 áramkör erősítését a visszacsatoló ellenállásnak a bemenő ellenálláshoz való aránya szabja meg, és a visszacsatoló 43a ellenállás értéke a kábel sebességének függvénye, belátható, hogy a 40 áramkör erősítése a kábel sebességének megfelelően fog változni. A változtatható erősítésű 40 áramkör kimenőjele 45 összegező elemre jut. Ugyanide vezetjük az 1. ábrabeli 20 differenciálerősítőből érkező szokásos SP jelet is. A 45 összegező elem kimenőjele első aluláteresztő 46 szűrőhöz csatlakozik. A 46 szűrő időállandója T1} átviteli függvénye pedig 1/(1 +sTi). A 46 szűrő kimenőjelének (—l)-szeresét és a szokásos SP jelet 47 összegező elem összeadja, majd második aluláteresztő 48 szűrőbe küldi, amelynek T2 időállandója és 1/(1 + sT2 ) átviteli függvénye van. Az aluláteresztő 46 és 48 szűrők kimenőjelei 49 összegező elemben összeadódnak, majd 50 regisztrálóba jutnak. Ennek feljegyző közegét a 43 tengely a kábel elmozdulásával arányosan továbbítja. Tehát a 21 jelfeldolgozó egység, vagyis a 3. ábrán vázolt átviteli rendszer kompenzált SP kimenőjelét az 50 regisztráló a fúrólyukbeli mélység függvényében jegyzi fel. Mivel az SP illetve ASP jelek átvitelére ezúttal is vonatkoznak az L és H függvények, az alábbiakban megadjuk ezeknek a 3. ábra szerinti rendszerben érvényes kifejezéseit: 1 1 1 L= (1 ) + (13) 1+sT, l+sT2 l+sT 2 v ' vagy L- 1 + S(T ' +T -> (14) (I + STJKI+STJ) és K K 1 H = (15) 1 + sT, 1 + sT, 1 + sT2 5 vagy H = (16) (l + sT,)(l+sT2 ) A (14) egyenletben egy aluláteresztő szűrő, á (16) egyenletben pedig egy sávszűrő átviteli függvényét ismerhetjük fel. A (14) és (16) egyenleteket behelyettesítve a (9) egyenletbe, az alábbi kifejezést írhatjuk fel: L + STH= I + *T1+ T 2) + S ^T 2 (1 +810(1 + 81,) A (14), (16) illetve (17) egyenletekkel megadott L, H és L + STH átviteli függvényekhez tartozó amplitúdó-frekvencia jelleggörbéket a 4. ábra szemlélteti. A 4. ábrából látható, hogy a kisfrekvenciás L átviteli függvény aluláteresztő szűrőt, a nagyfrekvenciás H átviteli függvény sávszűrőt, az L + srH függvény pedig olyan aluláteresztő szűrőt képvisel, amelynek levágási frekvenciája nagyobb, mint akár az L, akár a H függvényé. Egybevetve a (9) egyenletet a 2. és 4. ábrák görbéivel, láthatjuk, hogy a 3. ábrán vázolt áramkör időállandóinak helyes megválasztásával az N nagyfrekvenciás zajkomponenst csaknem teljesen kiolthatjuk úgy, hogy a 4. ábra L átviteli függvényét a zérushoz közelítjük, mielőtt a zajkomponens jelentékennyé válna. Azt is láthatjuk, hogy lényegében a P polarizációs zajt is kiküszöböljük, mivel ez a H átviteli függvény áteresztési frekvenciatartományában elenyészővé válik. Végül láthatjuk azt is, hogy a V valódi SP komponenst viszont módunkban van átengedni azon a frekvenciasávon belül, ahol V számottevő értékű. Ugyanis lehet olyan L + srH átviteli függvényt választani, amely valamivel további frekvenciáig marad egységnyi értékű, mint amelynél a V valódi SP konponens elhanyagolhatóvá kezd válni. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a (10) egyenlet a V valódi SP jel hű átviteléhez ugyan előírja, hogy az L + STH függvény egységnyi legyen, gyakorlatilag azonban ezt a feltételt csak abban a frekvenciatartományban kell teljesíteni, ahol a V számottevő értékű. Ennek megfelelően a 3. ábrán látható rendszer is csak az érdekes frekvenciatartományban tesz eleget a (10) egyenletnek. A (17) egyenletben szereplő r tényezőt korábban úgy definiáltuk, hogy azonos a/u-val, ahol a a 14 és 15 elektródák közti távolság, u pedig a fúrólyukban mozgatott 13 eletródarendszer sebessége. Ha a 13 elektródarendszer mindig azonos sebességgel mozogna a fúrólyukban, akkor az 1. ábra szerinti rendszer is pontos eredményeket szolgáltatna. A valóságban azonban nem mindig ilyen a helyzet, és ezért a 3. ábra szerinti rendszert már úgy alkottuk meg, hogy az kompenzálja az elektródarendszer sebességváltozásait. A 3. ábrában ez a kompenzáció a 43 visszacsatoló ellenállásnak az elektródarendszer sebességétől függő állítása révén valósul meg. A kompenzáció hatására a (17) egyenletben szereplő
