164109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék a verőér vérnyomás értékeinek közvetett meghatározására

3 164109 4 E hangokat felfedezőjükről Korotkoff-hangoknak nevezzük. Ha a mandzsetta nyomás a diastolikus érték alá csökken, e hangok fokozatosan megszűnnek, illetve normál pulzushangokká alakulnak át, -jelezve, hogy a vér már akadálytalanul áramlik a teljes érkeresztmetszeten át. A systolikus és diastolikus vérnyomások értéke a fenti eljárással úgy határozható meg, hogy egy - a mandzsetta légterével kapcsolatban levő manométerről leolvassuk a mandzsetta nyomását a Korotkoff-hangok megjelenése és eltűnése pillanatában. A leolvasott nyomásértékek elvileg, jó közelítéssel a két vérnyomásértékkel lesznek azonosak, ha a Korotkoff-hangok megítélése helyesen történt és a mandzsetta nyomást elég lassan csökkentettük. A Korotkoff-hangok lehallgatása, illetve megítélése azonban sok szubjektív hiba lehetőségét rejti. Ennek oka, hogy a hangok nem hirtelen jelennek meg és tűnnek el, hanem csak fokozatos minőségi és hangerőbeli változásuk tapasztalható, aminek megítélésére az emberi fül nem eléggé objektív eszköz. További problémát jelent, hogy a Korotkoffhangok amplitúdóját a páciens légzése, esetleges mozgása és a páciens egyéni adottságai is befolyásolják, s e problémát eddig még komplikált elektronikus eszközökkel sem sikerült maradéktalanul kiküszöbölni senkinek. Az egyszerű stetoscoppal végzett hallgatózásnál pedig, az eszközöknek és a mérést végző személyek hallásérzékenységének különbözősége is jelentős mérési hibákat eredményezhet. Eddig, a fent felsorolt és közismert hibái ellenére is e módszer volt legmegbízhatóbb. Jelen találmány, —melynek célja egy, az eddig ismerteknél jobb módszer bevezetése —, a következő felismeréseken alapszik: A Riva-Rocci-Korotkoff módszer hibáinak oka, hogy a mérés alapjául, nem az érben lejátszódó fizikai alapjelenség szolgál, hanem annak csak különféle külső- és belső tényezők által meghamisított következménye. Az alapjelenségek, melyek alapján a mérés biztonságosan végrehajtható, az érnek az elszorítás és a szívműködés kölcsönhatása miatt bekövetkező határozott állapotváltozásai, vagyis amikor az zárt állapotból, nyitott állapotba kerül. Ilyen határozott állapotváltozás az elszorított érben minden szívműködés hatására egyszer létrejön, ha az elszorítás mértéke kisebb, mint a systolikus, de nagyobb, mint a diastolikus vérnyomás. Ha az elszorítás mértéke nagyobb, mint a systolikus vérnyomás, akkor azért nem nyílik az ér, mert a külső nyomást, a vérnyomás a szívműködés egyik fázisában sem haladja meg. Ha pedig az elszorítás nagysága a diastolikus vérnyomásnál is kisebb, akkor azért nem nyílik az ér, mert állandóan nyitva van, mivel a külső nyomást a szív elernyedésekor létrejövő minimális (diastc^kus) vérnyomás is le tudja győzni. Ha a mandzsetta nyomását pontosan az első és utolsó ér állapotváltozás pillanatában mérjük meg, a mérés igen pontosan végrehajtható, mivel támpontul, maga a fizikai alapjelenség szolgál. A fentiekben leírt alapjelenségnek a kijelzési módja azonban eddig nem volt ismeretes. Erre nyújt lehetőséget az a felismerés, hogy az elszorítás helyétől distálisan (a periféria felé) az ér 5 felett elhelyezett nyomásváltozás érzékelővel észlelhető az érnek minden állapotváltozásával egyidőben egy negatív nyomásimpulzus is, a Korotkoff-hangok alapját képező, csak pozitív nyomásösszetevőket tartalmazó hullámok előtt. 10 E negatív nyomásimpulzus igen rövid idő alatt zajlik le (kb. 10 msec.) és füllel nem is választható el a Korotkoff-hangoktól, melyek lényegesen hosszabb ideig (70-200 msec.) tartanak és amplitúdójuk is nagyobb. Ennek tulajdonítható, hogy 15 eddig e negatív nyomásimpulzust nem észlelték, vagy ha észlelték is, nem tulajdonítottak neki jelentőséget. E negatív nyomásimpulzus létrejötte, azzal a hirtelen bekövetkező nyomáseséssel magyarázható, 20 mely az elszorítás előtti érszakaszban keletkezik, az ér hirtelen nyitásakor, amikor az érszakaszban a vérnyomás a diastolikus szint alá is csökken rövid időre. E negatív nyomásimpulzusok nagyon alkalmasak arra, hogy támpontul szolgáljanak a 25 méréshez, mert ezek határozottan jelennek meg és tűnnek el, amikor a mandzsetta nyomás a systolikus nyomásnál nagyobbá, —vagy a diastolikus nyomásnál alacsonyabbá válik, s amplitúdójukat és jellegüket más külső tényezők nem 30 befolyásolják. Az 1. ábrán szemléltető módon látható példaként egy vérnyomásmérési folyamat. Az 1. ábra felső részén látható H pulzusjelek a szív működési periódusait jelzik és bemutatják, hogy 35 egy elszorításmentes végtag verőerében miként változik a nyomás, a szívműködés és az idő függvényében. Az 1. ábra középső részén az elszorított végtag verőerén észlelhető jel-alakok vannak ábrázolva, a 40 szívműködés, az idő és a változó nagyságú Pm mandzsetta nyomás függvényében, mely az első ábra alsó részén látható. A jelalakok között felismerhetők az I negatív nyomásimpulzusok, melyek az A pontban jelennek 45 meg, amikor a Pm mandzsetta nyomás, a Ps systolikus nyomás alá csökken. Az I negatív nyomásimpulzusokat azonnal követik a pozitív összetevőjű K Korotkoff-hangok. Látható, hogy az I negatív nyomásimpulzusok 50 keletkezési helye, időben fokozatosan kissé eltolódik a H pulzushullámok felszálló ága mentén. Ez bizonyítja, hogy ez I negatív nyomásimpulzusok, az ér állapotváltozásaitól erednek, mert a különböző Pm mandzsetta nyomásokat, különböző 55 nagyságú vérnyomás tudja csak legyőzni annyira,! hogy a lezárt ér kinyíljon. Ugyancsak látható az 1. ábrán, hogy az I negatív nyomásimpulzusok határozottan megszűnnek, a B pontban, amikor a Pm mandzsettanyo-60 más, a Pd diastolikus vérnyomás alá csökken, mivel az ér ez időtől kezdve állandóan nyitvamarad, bár keresztmetszete, még szűkült ekkor is. Ennek tulajdonítható, hogy a K Korotkoff-hangok ekkor még nem szűnnek meg, tekintve, hogy a 65 vér áramlása közben, még mindig fokozott 2