164101. lajstromszámú szabadalom • Kettős hasznosítású szőlőfajta

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1970. VIII. 10. Közzététel napja: 1973. VII. 28. Megjelent: 1975. V. 31. (OA-455) 164101 Nemzetközi osztályozás: A 01 h 5/00 Feltalálók: Dr. Csizmazia József, Budapest, Bereznai László, Egei Tulajdonos: Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Budapest Kettős hasznosítású szőlőfajta (A szőlőfajta neve: Zalagyöngye) A gyakorlati szőlőtermesztés számára mindinkább előtérbe kerülnek az#k a szőlőfajták, amelyek rezisztenciájukkal tűnnek ki, ugyanakkor mentesek a direkttermő jellegtől. A rezisztens fajták hibridszőlőnek nevezése, ami 5 arra utalt, hogy ezek is direkttermők, ma már nem fogadható el. A ma ismert rezisztens fajhibridek többszörös, legalább 10—20 szoros amerikai és európai fajok és fajták egymásközötti keresztezése révén jöttek létre. Tehát semmiképpen sem 10 tekinthetők már direkttermőknek. A többszörös keresztezés teszi lehetővé, hogy az ellenállóság a minőséggel kedvezően kombinálódva egy fajtában genetikailag egyesüljön. A Zalagyöngye szőlőfajta is kombinált kereszté- 15 zésből származik, ezért az sem tekinthető direkttermőnek. Azok a fajták, melyeknek előállításához két vagy több Vitis-fajt használtak fel keresztezési partnerként, azok a „polyvitis" kategóriába tartóz- 20 nának, hiszen az elnevezés plasztikusan kifejezi, hogy nem egy, hanem több Vitis-faj többszörös tovább-, ill. visszakeresztezéséből jöttek létre. A gyümölcsfogyasztási igény megnövekedése miatt is szükséges a kettőshasznosítási szőlőfajták 25 termesztésbe vonása. A találmány e célokat szolgálja és olyan kettőshasznosítású szőlőfajtára vonatkozik, melynek rezisztenciája magasfokú termelési biztonsággal párosul. 30 A találmány kettős hasznosítású szőlőfajta, mely a SV.12 375 és a Csabagyöngye szőlőfajta keresztezéséből származik. Vegetatív fejlődése igen intenzív. Tőkéje középerős, félmereven álló hajtásokkal. Vesszői középerősek. Szártagja csupasz, barna, pontozott és csíkos, alig hamvas, feltűnően barázdált, érdes, hosszú, középvastag, lapított nódusza sötétebb színű. Rügye pókhálós, világos barna, hegyesedő. A fiatal hajtás gyapjas, zöldesvörös. Vitorlája csupasz, bronzos. Lomblevelei szabálytalanok, fűzöld színűek és bőrszerűek, kissé fényesek, tagolatlan karélyosak, fogasak, zöld erezettel. Fonákjuk serteszőrös. A levéllemez homorú, kiterített. A nódusból kiágazó kacsok szaggatottak, középhosszúak. Virágzata háromszoros elágazású, hímnős, körtealakú, középnagy termővel. Az érett fürt ágas, laza, középhosszú, széles, szívós kocsányzattal. A bogyó gömbölyű, sárga, mintázatlan, hamvas, sok magvú, lédús, ropogós, olvadó héjú, színtelen levű. Magja megnyúlt, középnagy, barna szívalakú. A tőke a fagynak jól ellenáll, szárazságot tűrő, rothadásra nem hajlamos, a peronoszpórának és a filoxerának ellenálló, a lisztharmatra mérsékelten érzékeny. Középkorai érésű, gyengén illatos, muskotályra emlékeztető ízű bort ad. A fajta jellemző sajátosságait az alábbiakban részletezzük fényképmelléklet alapján. Tőkéje: középerős, közepes számú, félmereven álló vesszőkkel. 164101