164096. lajstromszámú szabadalom • Ioncserélő berendezés, ellenáramú regenerálásra
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. III. 24. Közzététel napja: 1973. VII. 28. Megjelent: 1975. V. 31. (NA-900) 164096 Nemzetközi osztályozás: B 01 j 1/04 t" *"»=, .>**' ) Feltalálók: Agg József okleveles gépészmérnök 22%, Molnár Ferenc vegyésztechnikus 22%, Sallay László okleveles gépészmérnök 22%, Aradi Károly gépésztechnikus 22%, Nagykanizsa, Tóth Endre okleveles vegyészmérnök 12%, Budapest Tulajdonos: Nagykanizsai Finommechanikai Vállalat, Nagykanizsa Ioncserélő berendezés, ellenáramú regenerálásra 1 A találmány olyan ioncserélő berendezés, amely akár alulról, akár felülről történő ellenáramú, vagy egyenáramú regenerálásra egyaránt alkalmas. Az eddig ismert, és általánosan használt ioncserélő berendezések túlnyomóan egyenáramú 5 regenerálásnak. Az egyenáramú berendezésekben a regenerálás a kimerítéssel azonos irányban történik aminek azonban hátránya, hogy csak rendkívül rossz hatásfokkal végezhető. Ennek több magyarázata 10 van: 1. A regeneráló oldat a regeneráló szert legnagyobb koncentrációban tartalmazó, tehát lagaktívabb állapotában először a legnagyobb 15 mértékben kimerített, adszorbeált ionokkal leginkább telített ioncserélő töltettel érintkezik. Ebből adódóan, ha nincs elegendő regenerálószer feleslege, az ioncserélő töltetnek az a része, amely a kimerítés során a végső tisztítást végezné, nem 20 regenerálódik teljes mértékben. 2. Gyakorlati tapasztalatok szerint a regenerálás megfelelő mértékű és minőségű keresztülviteléhez legalább 250-300%-os regenerálószer felesleg szükséges. 25 3. A 250-300% regenerálószer felesleg esetén sincs biztosítva minden esetben az, hogy a tisztítandó folyadék az ioncsere folyamat utolsó szakaszában a leginkább regenerált, tehát legaktívabb ioncserélő anyagon haladjon át. 30 Különösen jelentős ez a hátrány olyan nehezen megköthető szennyezők esetében, ntínt amilyen például a Si02 , vagy szerves alakban előforduló vas, vagy egyéb komplex vegyületek. Mindezért igyekeztek a regenerálás ellenáramú megoldására, amikoris a regeneráló oldat a kimerítő folyadék áramlási irányával ellenkező irányban halad. A technikában ismeretesek az ellenáramú műveletek, például kilúgozás, előnyei. így várható volt, hogy az ioncserélők ellenáramú regenerálása esetén az egyenáramú regenerálás nem kívánatos, hátrányos következményei kiküszöbölhetők. Az ioncserélők ellenáramú regenerálását azonban, mint ismeretes, minden további módon, egyszerűen a regeneráló oldat ellenirányú áramoltatásával kielégítő módon megoldani nem lehet. Az ioncserélők térfogata kimerítésük, vagy regenerálásuk közben, eredeti térfogatuk 2-20%-ával megváltozik. Ennek a térfogatváltozásnak lehetővé tételére az ioncserélő oszlopokat csak mintegy 80-85%-ban töltik meg. így, az ellenáramban bevezetett regeneráló oldat, hacsak áramlási sebessége nem nagyon lassú, a töltet szemcséit felkavarja, összekeveri és átrendezi, ami a regeneráló szer fölösleges fogyasztását okozza. A töltetnek ezt, a térfogatváltozás, vagy áramlási sebesség okozta átrendeződését bizonyossággal megakadályozó megoldás, eddig nem volt ismeretes. 164096
