164094. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az EM-49 antibiotikum és összetevői előállítására

3 164094 4 Az EM-49 antibiotikum és összetevői gombák és Gram-negatív és Gram-pozitív baktériumok, például Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes, Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa és Candida albicans ellen hatásosak. Ezért az antibiotikumot vagy ennek fiziológiailag elviselhető sóját mikrobák ellen környezeti fertőtlenítőszer­ként, például szokásos vívőanyágban körülbelül 1% hatóanyagot tartalmazó permetként vagy porként használhatjuk, vagy különféle állatoknak a felsorolt mikroorganizmusok okozta fertőzései leküzdésére, például helyileg, körülbelül 1% hatóanyagot tartalmazó krém vagy kenőcs alakjában vagy napi 50-125 mg/kg-os injekciós adag alakjában alkalmaz­hatjuk. Egerekben például a halálos Escherichia coli fertőzés elleni EDS 0 adag körülbelül 50 mg/kg. A mikroorganizmus Az EM—49 antibiotikum előállítására használt mikroorganizmus egy talajból izolált Bacillus circulans törzs. A mikroorganizmus tenyészete beszerezhető az American Type Culture Collection, Rockville, Maryland állandó törzsgyűjteményéből. Sorszáma a gyűjteményben ATCC 21656. A Bacillus circulans ATCC 21656 jellemzői a következők: Mikroszkopikusan: spóraképző bacillus, és Gram-festődése változótól Gram-negatívig terjed­het. A spórák centrikusak vagy szubcentrikusak, oválisak: a spórafal vastag és könnyen festődik: a sporangium határozottan duzzadt. A pálcikák nem alkotnak láncokat. A 0,5%-os bázisos fukszinnal festett kenetek gyenge tokosodást mutatnak. Makroszkopikusan: glukóz-agar táptalajon a telepek fényesek, szélük sima vagy karéjos. A telepek tapadósak, nagyon nyálkásak: mozgékonyak, az agar felületén gyorsan szétszélednek, különösen akkor, ha a Petri-csésze nedves. Folyékony táptalajban a tenyészet meglehetősen zavaros, és sűrű üledéket képez. Vastag nyálkás hártya képződik, és a folyékony tenyészetet a szó szoros értelmében lezárja. Fiziológiai jellemzők: az acetilmetilkarbinol-kép­ződés megállapítására használt Voges-Proskauer-pró­ba negatív. Az indolképzési próba negatív. A keményítőt és kazeint a mikroorganizmus erősen hidrolizálja. Szénhidrátokból nem fejleszt gázt, de egyedüli szénforrásként glukózt, szacharózt vagy xilózt tartalmazó szervetlen táptalajon növekszik, és savat képez. 60—65 C°-on a növekedés megszű­nik. Az antibiotikum termelése A Bacillus circulans ATCC 21656 a Gram-pozi­tív és Gram-negatív baktériumokkal szemben a Candida albicans és hasonló gombákkal szemben hatásos antibiotikumot termel. Az antibiotikum előnyös előállítási módja szerint a Bacillus circulans ATCC 21656-ot asszimilálható szénhidrátot és nitrogénforrást tartalmazó vizes táptalajban, süly­lyesztve, aerob körülmények között körülbelül 25C°-on tenyésztjük. A fermentálást 60-150 óra hosszat, előnyösen körülbelül 144 óra hosszat folytatjuk. Ennek az időtartamnak végén az antibiotikum kialakítása megtörtént. A fermentálás befejezése után a fermentlé 5 pH-ját savval, például tömény sósavval 2-re állítjuk be. A megsavanyított fermentléhez szűrést elősegítő anyagot adunk, és az egész szuszpenziót szűrőre visszük. A szűrőn maradó anyagot vízzel bőségesen mossuk, és a mosóvizeket a szűredékkel egyesítjük. 10 A mosott szfirőlepényt eldobjuk. Az egyesített szűredéket és mosóvizet vízzel telitett n-butanollal extraháljuk. A butanolos kivonatot vákuumban 45 C°-nál alacsonyabb hőmérsékleten kis térfogatra bepároljuk, majd térfogata 15-szörösének megfelelő IS acetont adunk hozzá. A kivált csapadékot acetonnal, etilacetáttal és éterrel mossuk, és szárítása után világos sárgásbarna port kapunk. Az antibiotikumot ebben a nyers termékben n-propa­nol, n-butanol, víz és ecetsav 50:75:100:2 20 térfogatarányú rendszerét használva ellenáramú megoszlással tovább tisztítjuk. A 29 átviteles ellenáramú megoszlással kapott anyagot az antibio­tikum jellemzésére használjuk. Az EM-49 antibiotikum bázisos peptid, és 25 különféle savakkal sókat alkot. Mivel az előnyös eljárás a fermentlé savval való megsavanyításából áll, az antibiotikumot sóként kapjuk. Ha a fermentlevet sósavval savanyítjuk meg, hidroklori­dot kapunk. Egyéb ásványi savakat, például 30 hidrogénbromidot, kénsavat stb. használva, a megfelelő sav sóját kapjuk. Az antibiotikumnak sóként kapott alakját a bázis felszabadítására lúggal, például nátriumhidroxiddal közömbösítjük, és kívánság esetén ezt a bázist más sav sójává 35 alakíthatjuk azáltal, hogy ecetsavat, propionsavat vagy egyéb szerves savat vagy foszforsavat adunk hozzá. A vízben oldhatatlan sók, például az arilszulfonsavak, mint a 2-naftalinszulfonsav, metil­oranzs, p-fenilazobenzolszulfonsav stb. sói úgy 40 állíthatók elő, hogy az EM-49 sót, például hidrokloridot az arilszulfonsav alkálifémsójával reagáltatjuk. Az EM—49 antibiotikum elkülönítésének különösen előnyös módja a heliantát előállítása. A 45 bepárolt anyagból a fent említett módon kicsapás­sal kapott világos sárgásbarna porhoz metiloranzs vizes oldatát adjuk, mire az EM-49 heliantátja kicsapódik. Ekkor a heliantát amorf, és dimetilfor­mamidból vagy metanol és acetonitril elegyéből 50 való ismételt kicsapással tisztítható. A heliantátot sósavval reagáltatva újra hidrokloriddá alakíthatjuk. A fent említett világos sárgásbarna, acetonban oldhatatlan por tartalmazza az EM—49 antibiotiku­mot. Ez az anyag a fent leírt módon tisztítható, és 55 tisztított alakban használható. A tisztított por közeli rokon peptid antibiotikumokat tartalmaz, ezeket például ioncserélő kromatografálással lehet egymástól elválasztani. Mindegyikre jellemző, hogy négy szabad aminosavcsoportot tartalmaz. 60 A fent leírt módon heliantáton át előállított EM-49-hidrokloridot vizes oldatban karboximetil­cellulóz-nátriumot tartalmazó oszlopon kromatogra­fáljuk, és híg nátriumklorid oldattal eluáljuk: az antibiotikum így az eluátum felületi feszültsége 65 „által jelzett négy frakcióra válik szét. Ezeknek a 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom