164089. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mozgófilmnek televízióadás számára történő felbontására

MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. VII. 09. Közzététel napja: 1973. VII. 28. Megjelent: 1975. V. 31. (ME-1398) 164089 Nemzetközi osztályozás: H 04 n 3/16, H 04 n 5/36 í tUl i;uU Mehlhoffer József technikus, Budapest Eljárás mozgófilmnek televízióadás számára történő felbontására 1 2 A találmány annak a feladatnak a megoldására vonatkozik, hogy miként lehet mozgófilmnek televízió adás számára történő felbontásánál alkalmazott futópontos letapogatással elérni az ideális állapotot, nevezetesen azt, hogy a film és az 5 átvilágító fénypont által alkotott raszter — az információ továbbítás ideje alatt - egymáshoz képest mindig mozdulatlan legyen, következésképp mindig álló filmképet tapogasson le. Az eljárás alkalmazható a névleges 24 kép/sec vetítési 10 sebességű filmek bármely szabványos méretének, és a 8, vagy „Super 8" megjelölésű 8 mm-es, névlegesen 16 kép/sec vetítési sebességű fekete­fehér, vagy színes filmek felbontásához. Az eddig ismert filmbontási eljárások közül 15 elsőként Nipkow-tárcsához hasonló módon, spirális alakban lyukasztott forgó tárcsák segítségével bontották a filmet, különbség közöttük általában csak a lyukak formájában volt - bizonyos formai kiképzéssel csökkenteni lehetett az átvitt képi 20 torzításokat. Ismeretes még e feladat megoldására a tároló típusú csövekkel (képfelvevő csövek) végzett filmképbontás is. Ennek elve abban áll, hogy a mozgófilmet vetítőgépen levetítik, s a vele szemben elhelyezett képfelvevő, - illetve színes átvitel 25 esetén színbontó, - kamera segítségével továbbítják a filmkép-információt. Ez az elv a képfelvevő csövek információtárolási adottságait használja ki, mivel a filmvetítőgépben vetített filmek kivetítési ideje, és továbbítási ideje megközelítőleg azonos: 30 így amíg a filmtovábbítás megtörténik, a képfelve­vőcső tárolási képességénél fogva még képes az előző képinformációt tartani. Később megjelentek az úgynevezett futópontos (flying spot) rendszerek, melyek a televíziós raszter szerint a filmképet soronként átvilágítják úgy, hogy a film fényáteresztőképessége arányában a fény­sugár útjába helyzeti fotósokszorozó a fényintenzi­tás-változásokat videojellé alakítja. A jelenlegi módszerek nemkívánatos tulajdonsá­gai, illetve hátrányai, hogy egyrészt a Nipkow-tár­csával történő filmbontás minősége nem kielégítő, és használata nehézkes: másrészt a képfelvevő csöves képbontás jellegzetes hibája a gyengébb átvitel, és utánhúzás. Színes stúdiótechnikában további hátránya, hogy csak átfedési hibával képes megoldani a három színjel-raszter leképezését. A futópontos rendszereknél a legelőnyösebb megoldás - a filmszalag szakaszosan mozog, és így lehetőség van a pillanatnyilag álló filmkép felbontására - csak a 16 mm-es filmek esetén valósítható meg, és rendkívül nehézkes módon. A filmet ugyanis a képkioltás időtartama alatt kell továbbítani, és ez ilyen rövid idő alatt csak pneumatikus módszerrel valósítható meg. A 35 mm-es filmek esetén már ez az út sem járható, mivel a 16 mm-es filmekhez képest a továbbítandó tömeg már négyszeres, a szükséges úthossz pedig kétszeres. 164089

Next

/
Oldalképek
Tartalom