164067. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-fenil-2,3,5,6-tetrahidro-imidazo [2,1-b] tiazol és a megfelelő 6-aminofenil-származék előállítására
7 164067 8 alkalmazása mellett 5 percen át forraljuk, majd szobahőmérsékletre hagyjuk hűlni. A kapott elegyet szűrjük, a szilárd anyagot 5 ml acetonnal mossuk és 50 C°-on szárítjuk. A kapott tetramizol-bidrobromid 238-242 C°-on olvad (bomlás). Kitermelés: 83%. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 3,0 g 2-metilimino-3-(2-fenilacetilamino-2-feniletil)-tiazolidint 7,5 ml víz és 7,5 ml 48 súly%-os vizes hidrogénbromid elegyében szuszpendálunk és 10 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A kapott oldatot 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk és a nyersterméket izopropanolból kristályosítjuk. A kapott 3-(2-amino-2-feniletil)-2-metüimino-tiazolidin-dihidrobromid 236-238 C°-on olvad. 5. példa: 0,50 g 3-(2-amino-2-fenil-etil)-2-etilimino-tiazolidin-dihidrokloridot 5 ml etanol és 5 ml víz elegyében oldunk és az oldatot 44 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az oldatot 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk és a maradékot 5 ml izopropanolból kristályosítjuk. A kapott tetramizol-hidrokloridot leszűrjük, egymás után 2 ml izopropanollal és 10 ml éterrel mossuk, majd 50C°-on szárítjuk. Op. 256-258 C°. Kitermelés: 45%. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 10,2 g 2-etilimino-3-(2-fenilacetilamino-2-feniletil)-tiazolidin é* 40 ml 5n sósav elegyét 10 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk és a kapott oldatot 15 Hgmm nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot 50 ml izopropanolból kristályosítjuk. A kapott 2-etilimino-3-(2-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-dihidroklorid 188—191 C°-on olvad. A kapott dihidrokloridot (1,0 g) 2 ml vizben oldjuk, az oldatot vizes ammónia-oldattal (fajsúly 0,880) pH = 10 értékre lugosítjuk. A kiváló olajat 20 ml metilénkloriddal extraháljuk. Az extraktot magnéziumszultát felett szárítjuk és 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk. Színtelen olaj alakjában 2-etilimino-3-(2-amino-2-fenil-etil)-tiazolidint kapunk. Az olaj infravörös spektruma 3360, 3280, 2980, 2860, 1630, 1440, 1350, 1290, 1240, 1190, 765 és 710cm~1 -nél erős abszorpciót mutat. A kiindulási anyagként felhasznált 2-etilimino-3-(2-fenilacetilamino-2-fenil-etil)-tiazolidint a következőképpen állíthatjuk elő: 18,9 g N-(2-fenilacetilamino-2-fenil-etil)-etanolamin-O-szulfátot 25 ml 2 n nátriumhidroxid-oldat és 25 ml víz elegyében oldunk. Ezután 25 ml etanolt és 4,35 g etil-izotiocianátot adunk hozzá. Az oldat pH-ját 9 ± 0,5 értéken tartjuk 2 n nátriumhidroxidoldat hozzáadásával: összesen 25 ml lúgot adunk hozzá. Az elegyhez 25 ml vizet adunk, majd a kiváló szilárd anyagot szűrjük, egymás után 50 ml vízzel és 50 ml petroléterrel (f.p. 60-80 C°) mossuk és 50 C°-on szárítjuk. A kapott termék a 2-etilimino-3-(2-fenilacetilamino-2-fenil-etil)-tiazolidin. A termék mintája petroléteres (fp. 100—120 C°) kristályosítás után 142—144 C°-on olvad. 5 6. példa: 0,50 g 3-(2-amino-2-fenil-etil)-2-izopropiliminotiazolidin-dihidrokloridot kis csőbe mérünk be, a csövet 245 C°-os olajfürdőbe merítjük és 5 percen 10 át ezen a hőmérsékleten tartjuk. A csövet a fürdőből kivesszük, tartalmát szobahőmérsékletre hűtjük, 3 ml forrásban levő izopropanollal kezeljük és hűlni hagyjuk. A kiváló szilárd anyagot szűrjük, egymás után 1 ml izopropanollal és 2 ml acetonnal 15 mossuk. A kapott tetramizol-hidroklorid 255-258 C°-on olvad. Kitermelés: 70%. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 7,0 g 3-(2-fenilacetilamino-2-fenil-etil)-2-izopro-20 pilimino-tiazolidint 30 ml 5 n sósavban oldunk és az oldatot 10 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az oldatot 15 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk, a maradékot 20 ml etanolból kristályosítjuk, 5 ml etanollal 25 mossuk és 50 C°-on szárítjuk. A kapott 3 - ( 2 - a mi no - 2 - fe nil-etil)-2-izopropilimino-tiazolidindihidroklorid 206—211 C°-on olvad (bomlás). A kiindulási anyagként felhasznált tiazolidinszármazékot az 5. példában az etil-homológ 30 előállításával kapcsolatban közölt eljárással analóg módon állítjuk elő, azzal a változtatással, hogy izopropilizotiocianátot alkalmazunk. Op. 112-114 C° [ petroléterből (fp. 100-120 C°) történő átkristályosítás után]. 7. példa: 0,5 g 2-izobutilimino-3-(2-amino-2-fenil-etil)-ti-40 azolidin-dihidrokloridot 2 ml dimetilformamidban oldunk és az oldatot 40 órán át 120 C°-on melegítjük. A reakcióelegyet hűlni hagyjuk, majd a kiváló kristályos szilárd anyagot szűrjük és egymás után 2 ml izopropanollal és 5 ml éterrel mossuk, 45 majd 50 C°-on szárítjuk. A kapott tetramizol-hidroklorid 257-259 C°-on olvad. Kitermelés: 58%. A kiindulási anyagot a következőképpen állíthatjuk elő: 50 7,6 g 2-izobutilimino-3-(2-fenilacetilamino-2-feniletil)-tiazolidint 30 ml 5 n sósavban oldunk és az oldatot 9 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az oldatot 40 C°-ra hűtjük és 30 ml kloroformmal mossuk. A vizes oldatot 15 55 Hgmm-es vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 15 ml izopropanolból kristályosítjuk, majd 5 ml izopropanollal mossuk és 50 C°-on szárítjuk. A kapott 2-izobutilimino-3-(2-amino-2-fenil-etil)-tiazolidin-dihidroklorid 188-190 C°-on olvad. 60 A kiindulási anyagként felhasznált tiazolidinszármazékot az 5. példában az etil-homológ előállításával kapcsolatban közölt eljárással analóg módon állítjuk elő. A termék petroléteres (fp. 100-120 C°)kristályosítás után 153-154 C°-on 65 olvad. 4
