164006. lajstromszámú szabadalom • Galvánfürdő Ón(nikkel-, ón)kobalt- vagy Ón(nikkel)kobalt rétegek leválasztására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 1F^ ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. VIII. 18. (BE-1145) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1971. VIII. 21. (P 21 41 940.9) Közzététel napja. 1973. VII. 28. Megjelent: 1975. IV. 30. 164006 Nemzetközi osztályozás: C 23 b 5/38 Feltaláló: Dillenberg Horst kereskedő, Wuppertal-Elberfeld, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Bergische Metallwarenfabrik, Gruiten, Dillenberg und Co. KG., Gruiten, Német Szövetségi Köztársaság Galvánfürdő ón/nikkel-, ón/kobalt- vagy ón/nikkel/kobalt rétegek leválasztására 1 2 A találmány tárgya fiuorid- vagy fluoro-borát sókat tartalmazó galvánfürdő, amely ón/nikkel, ón/kobalt- vagy ón/nikkel/kobalt-rétegek leválasztására alkalmas. Szokásos módon bizonyos használati tárgyakat, mint autólökhárítókat, ajtó- vagy 5 ablakvereteket, óraalkatrészeket, fémes diszléceket stb. galvanikus krómozással védik a korrózió ellen. A krómozás galvanikus úton azzal a hátránnyal jár, hogy a fürdő üzemeltetése viszonylag bonyolult és az ún. mélybeszórás olyan csekély mértékű, hogy 10 üreges tárgyak vagy pl. autólökhárítók konkáv hátoldala nem krómozható. Ismeretes az, hogy ónt és nikkelt kb. azonos atomarányban tartalmazó, galvanikus úton felhordott ón-nikkel rétegek ugyanolyan jó korrózióálló- 15 sággal rendelkeznek, mint a krómbevonatok, továbbá, hogy ilyen eljárásoknál a mélyfényszórás mértéke sokkal jobb, mint a krómozásnál. Az „Electrodeposition of Tin-Nickel Alloy Haté from Chloride-Fluoride Electrolytes" (ón-nikkel 20 ötvözet lemezek elektromos bevonatának kialakítása klorid-fluorid elektrolitokból) című cikk (megjelent: Journal of Electrochemical Society, Vol. 100, No. 3, 1953. március USA) részletesen foglalkozik tárgyaknak ón-nikkel réteggel történő 25 galvános bevonásával. A cikk szerint elektrolitként 50 g/liter ón(II)-kloridot, 300 g/liter nikkel-kloridot, 28 g/liter nátrium-fluoridot és 35 g/liter ammóniumhidrogénfluoridot tartalmazó elektrolitot alkalmaznak. Az ilyen elektrolitok alkalmazásával kialakí- 30 tott bevonatok azonban - még akkor is, hogyha azokat pl. nagy fényességű nikkelezett alapra választják le - nem fényestől legfeljebb félfényes bevonatok kialakítására alkalmasak, emellett üreges tárgyaknál (lökhárító) vagy egyéb nem sík kialakítású felületeknél az alaptest rejtett vagy mélyebben fekvő helyein képzett bevonatok, vagyis a csökkent áramsűrűségű helyek fokozottan homályosak. Ehhez járul még az a hátrány, hogy az ilyen ón/nikkel-bevonatok erősen vöröses árnyalatúak, emiatt a bevonatok általában nem felelnek meg az esztétikai követelményeknek. Az ismert módon kialakított bevonatok igen ridegek és főként nagyobb áramsűrűségnél lepergésre hajlamosak. Ezenkívül a fürdő üzemeltetése nehézkes, mivel szűk hőmérsékleti tűréseket kell betartani. Az ón/nikkel-bevonatok egyszerűbb előállíthatóságuk ellenére nem tudtak elterjedni a krómbevonatokhoz képest. A 1 260 915 és 1 260 916 számú NSZK leírások olyan ón-nikkel fürdőt foganatosítanak, amelyek fényesítő adalékként 0,05-2 g/liter triamino-trifenilmetánt, illetve 0,05-1 g/liter mennyiségű l-[p-aminofenil]-3-metilpirazolt tartalmaznak, amelyek mint a bevonatba beépülő anyagok fejtik ki hatásukat. Az ismert összetételű fürdőkkel leválasztott bevonatok azonban rendkívül merevek. A találmány feladata olyan galvánfürdők kidolgozása, amelyekkel az alap fényessége egyenletes mélyfény szórás mellett megmarad, amelyekkel 164006
