163994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(O.S-dialkil (tiono) tiolfoszforil)-iminohangyasavalkil-észterek előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticidek és akaricidek
3 163994 4 Ha kiindulási anyagokként 0,S-dimetiltiolfoszforsavészteramidot és orto-hangyasavas etilésztert 0 CH3 O x || C2 H 5 0v J>-NH2 + >CH-OC 2 H 5 CH3 S^ C2 H s O-alkalmazunk, a reakció az alábbi módon játszódik 0 CHsOv^H -2C2 H s OH CH s -P-N=CH-OC2 H 5 Az alkalmazott kiindulási anyagokat a II és III általános képlet egyértelműen meghatározza. A II io általános képletben R és R' előnyösen egyenes vagy elágazott szénláncú 1-4 szénatomos alkilcsoportot, így metil-, etil-, n- vagy izopropil-, n-, szék.-, terc- vagy izobutilcsoportot jelent, a III általános képletben R" előnyösen 1—3 szénatomos 15 älkil-csoportot képvisel. A kiindulási anyagként alkalmazott 0,S-dialkil(tiono)tiolfoszforsavészteramidok, illetve orto-hangyasavészterek példáiként megnevezzük az alábbiakat: 20 0,S-dimetil-, 0,S-dietil-, 0,S-di-n-propil-, 0,S-diizopropil-, 0,S-di-n-butil-, 0,S-di-szek.-butil-, 0,S-diizobutil-, 0,S-di-terc.-butil-, O-metil-S-etil-, O-metil-S-npropil-, O-metil-S-izopropil-, O-metil-S-n-butil-, 25 O-metil-S-izobutil-, O-metil-S-terc.-butil-, O-metil-S-szek.-butil-, O-etil-S-n-propil-, O-etil-S-izopropil-, O-etil-S-n-butil-, O-etil-S-szek.-butil-, O-etil-S-izobutil-, O-etil-S-terc.-butil-, On-propil-S-n-butil-, O-npropil-S-szek.-butil-, O-n-propil-S-terc.-butil-, O-n- 30 propil-S-izobutil-, O-izopropil-S-n-butil-, O-izopropil-S-szek.-butil- és O-izopropil-S-terc.-butil-tiolfoszforsavészteramid és a megfelelő tionoanalógok, továbbá az orto-hangyasavas metil, illetve etil-, illetve propilészter. 35 A kiindulási anyagként alkalmazott 0,S-dialkil(tiono)tiolfoszforsavészteramidok az irodalomból ismertek és ismert eljárásokkal állíthatók elő (1216 835 számú NSzK-beli közzétételi irat és 40 6 911925 számú holland szabadalmi leírás), ugyanígy állíthatók elő az irodalomból ismert eljárásokkal az ismert orto-hangyasavalkilészterek. A találmány szerinti eljárást adott esetben megvalósíthatjuk valamely oldó-, illetve hígítószer 45 jelenlétében. Előnyösen azonban oldószer nélkül dolgozunk. A reakciót adott esetben megvalósíthatjuk savas katalizátorok, így például p-toluolszulfonsav jelenlétében is. A reakcióhőmérsékletet széles határokon belül 50 változtathatjuk, általában 100 C° és 200 C° közötti, előnyösen 140 C° és 160 C° közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. A reagáltatást általában normál nyomáson valósítjuk meg. 55 A találmány szerinti eljárás megvalósításakor előnyösen úgy járunk el, hogy a két komponenst oldó-, illetve hígítószer távollétében reagáltatjuk, miközben az orto-hangyasavalkilésztert többnyire 10-20%-os feleslegben adagoljuk. Ezután a reakció- 60 elegyet több órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk, a képződő alkoholt eközben ledesztilláljuk. A maradékot desztilláljuk. A találmány szerinti anyagok többnyire színtelen vagy gyengén sárgára színezett olajszerű 65 anyagok alakjában válnak le, amelyek legnagyobbrészt bomlás nélkül desztillálhatok vagy ha nem, az úgynevezett „szétdesztillálás"-sal tisztíthatók, azaz hosszabb időn át melegítjük őket csökkentett nyomáson és mérsékelten megnövelt hőmérsékleten, így eltávolítjuk az illó alkotórészeket. Ezeknek a vegyületeknek a jellemzésére mindenek előtt a törésmutató szolgál. Amint a fentiekben már többször említettük, az új N-[0,S-dialkil(tiono)tiolfoszforil]-iminohangyasavalkilészterek kitűnő inszekticid és akaricid tulajdonságokat mutatnak a növényvédelemben, egészségvédelemben és raktározott készletek védelmében leküzdendő kártevőkkel szemben. Ezenkívül jó hatást mutatnak mind a szívó-, mind a rágórovarokkal és atkákkal szemben. Egyidejűleg fitotoxicitásuk csekély és melegvérű állatokra gyakorolt toxicitásuk 5-10-szer gyengébb, mint a kiindulási anyagoké. így a találmány szerinti anyagok eredményesen alkalmazhatók a növényvédelemben és a raktározott készletek védelmében, valamint az egészségvédelem területén mint kártevőirtószerek. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), zablevéltetű (Rhopalosiphum), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilvafalevéltetű (Hyalopterum arundinis) és a fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercinothrips femoralis) és a poloskafélék, például a répapoliska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lectularius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenek előtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztamoly (Mamestra brassicae) és vetési bagolypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszolólepke (Cheimatobia brumata), tölgyilonca (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). 2
