163987. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triszubsztituált metil-imidazolok előállítására
5 163987 6 tartalmaznak és az alkoxikarbonilalkilgyökök az alkilrészekben 1—4, előnyösen 1 vagy 2 szénatomot tartalmaznak. M jelentésében az alku-csoport 1-4, előnyösen 1-szénatomos. Amint a fentiekben már említettük, a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek jó gombaölő hatást mutatnak az emberre és állatra nézve patogén gombákkal és élesztőkkel szemben (736 314, 720 801, 741310, 742 389, 746 301, 746 983 és 750 724 számú belga szabadalmi leírások), valamint fungicid hatást a növényi patogén gombákkal szemben (721 378, 727 488, 727 489 és 738 095 számú belga szabadalmi leírások és 3 321 366 számú USA szabadalmi leírás), ezenkívül növényi növekedést szabályozó tulajdonságokkal is rendelkeznek (753 150 számú belga szabadalmi leírás). A kiindulási anyagként alkalmazott tionilazolidokat önmagában ismert módon állíthatjuk elő heterociklusos vegyületek és tionilklorid reakciójával, valamely bázis jelenlétében, amely megköti a keletkező sósavat [H.A. Staab, K. Wendel Ang. Chem. 73, 26 (1961), H.A. Staab Ang. Chem. 74, 407 (1962)]. így például a VII képletű tionilimidazolokat úgy kapjuk, ha 1 mólekvivalens tionilkloridot adagolunk 4 mólekvivalens imidazol acetonitrillel készített oldatába vagy szuszpenziójába. Célszerűen olyan oldószert alkalmazunk, amelyben a szabaddá váló sósav megkötésére használt bázis hidrokloridja nem vagy csak kevéssé oldódik, így például tetrahidrofuránt vagy acetonitrilt. Hasonlóképperi eljárva kapjuk a tionil-l,2,4-triazolt és az egyéb tionilazolidokat. A II általános képletű tionilazolidok a nedvességre nagyon érzékenyek, ezért célszerűen elkülönítés nélkül a bázis hidroklóridjának elválasztása után az oldatban reagáltatjuk őket a III általános képletű karbinolokkal. A kiindulási anyagként alkalmazott IV általános képletű karbinolok ismertek, illetve ismert módon állíthatók elő, például ketonokból és szerves fém-vegyületekből Grignard-reakcióval vagy ketonokból és a-halogén-zsírsavészterekből Reformatszkij-reakcióval, valamint ketonokból és piridilkarbonsavakból a Hammick-reakcióval. Higítószerként száraz, a találmány szerinti reakcióval szemben közömbös szerves oldószereket alkalmazunk. Alkalmasak például a körülbelül 60—120C° forrásponttartományú alifás vagy aromás szénhidrogének, így például a petroléter, benzol, toluol, valamint a nitrilek, így például az acetonitril, rövidszénláncú alifás ketonok, így például aceton és diaikiléterek, így például dietiléter. Példaként megnevezzük továbbá a nitrometánt, dimetilformamidot és tetrahidrofuránt. Különösen alkalmas oldószer az acetonitril. A reakcióhőmérsékleteket széles határokon belül változtathatjuk és körülbelül -20 C° és körülbelül 150C° közé esnek. A reakciót előnyösen körülbelül 0 C° és körülbelül 80 C°, különösen körülbelül 0 C° és körülbelül 50 C° közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor a kiindulási anyagokat előnyösen 1:1 mólarányban adagoljuk. A reakciókomponensek sorrendje nem befolyásolja a reakciót. A reakcióidők körülbelül 5 3 óra és körülbelül 25 óra közé esnek. A reakciótermék az oldószertől függően a reakció befejeződése után kiválik és leszűrhető, illetve szokásos módokon elkülöníthető. Ha kiindulási anyagokként például o-klór-tritil-10 karbinolt és tionil-bisz-imidazolt alkalmazunk, a reakció lejátszódását a csatolt rajz szerinti A) reakcióegyenlet szemlélteti. A találmány szerinti eljárás kémiailag új, minthogy az l-(triszubsztituált-metil)-imidazolok jó 15 kitermeléssel és simán végbemenő képződése meglepő és nem volt előre várható. Ismeretes [H. S. Staab és K. Wendel, Ann. 694, 86 (1966)], hogy tionilimidazoí és szerves hidroxil-vegyületek, így például mentől (2-izopro-20 pil-5-metil-ciklohexanol) vagy a-naftol reakciója körülbelül 20 C°-on, tetrahidrofuránban jó kitermeléssel a megfelelő hidroxil-vegyületek kénsavas diésztereihez vezet. Ezért kifejezetten meglepő, hogy a triszubsztituált, III általános képletű 25 karbinolok a II általános képletű tionilazolidokkal az I általános képletű l-(triszubsztituált-metil)imidazolokat adják. A találmány szerinti eljárás különösen azokban az esetekben előnyös, ahol a III általános képletű 30 karbinolok vagy azok IV általános képletű kloridjai — ahol A, B és Da fenti jelentésűek -azolokkal a már ismert módszerek szerint olefineket képeznek, ahol az IV általános képletű kloridok csak nehezen hozzáférhetők, valamint 35 olyan esetekben, amikor a III általános képletű karbinolok a már ismert módszerek körülményei között sem a megfelelő kloriddá, sem a megfelelő I általános képletű azollá nem alakíthatók át. Továbbá a találmány szerinti eljárásban az 40 l-(triszubsztituált-metil)-imidazolokat lényegesen jobb kitermeléssel kapjuk, mint az ismert eljárásokban. Végül a találmány szerinti eljárás azzal az előnnyel is rendelkezik, hogy az alacsony reakcióhőmérséklet következtében a mellékreakciók 45 visszaszorulnak, a végtermék nem színeződik el, nagy tisztaságban válik le és a hőre érzékeny szubsztituensekkel rendelkező vegyületek reakciói is könnyen megvalósíthatók. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az 50 alábbi kiviteli példákat adjuk meg. 1. példa: 55 l-[(2-metilimidazol-l-il)-(2--metilfenil)-1 -fenil-metil]-imidazol 27,2 g (0,4 mól) imidazolt feloldunk 300 ml acetonitrilben és cseppenkint összekeverjük 11,9 g 60 (0;1 mól) tionilkloriddal, a kivált imidazolhidrokloridot szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet összekeverjük a-[(2-metilimidazol-l-il)-(2-metilfenil)]-benzilalkohol 300 ml acetonitrillel készített oldatával, és a reakcióelegyet az S02 -fejlődés befejeződéséig 65 visszafolyató hűtő alkalmazásával melegítjük. Az 3
