163972. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-hidrocinnamoil-1,3 - ciklopentándion és származékai előállítására

5 hidroxi-benzaldehid, m-hidroxi-p-metoxi-benz­aldehid és 3,4-metiléndioxid-benzaldehid. A kondenzáció során a (IVa) általános kép­letű vegyületeket általában a megfelelő bázis­sal képezett sóik formájában kapjuk. Előnyö­sen úgy járunk el, hogy a sókból savas — pl. kénsavas vagy sósavas — kezeléssel felszaba­dítjuk a kívánt (IVa) általános képletű vegyü­leteket, Ezután a kapott (IVa) általános kép­letű vegyületeket hidrogénezéssel vagy reduk­cióval a megfelelő dihidro-származékokká, azaz (la) általános képletű 2-hidrocinnamoil-l,3-cik­lopentadion-vegyületekké 'alakítjuk. A hidro­génezést vagy redukciót az olefin-kötések telí­tésére ismert módszerekkel végezhetjük, a rea­genseket és a reakciókörülményeket aznban úgy kell megválasztanunk, hogy egyidejűleg a fenil-csoport vagy aromás csoport, illetve a /?­-trioin-csoport ne redukálódjon. Tekintettel arra, hogy az aromás gyűrű kettős kötései az olefin­-kettŐskötésektől eltérő módon reagálnak hid­rogénező reagensekkel, igen egyszerűen választ­hatunk olyan reagenseket és reakciókörülmé­nyeket, amelyek alkalmazásával kizárólag vagy elsősorban csak az olefin-kettőskötés telítődik, az aromás gyűrű (pl. fenil-csoport) hidrogéne­zése azonban nem megy végbe. A (IVa) általános képletű vegyületek olefin­-kettőskötésénék szelektív hidrogénezését elő­nyösen úgy végezzük, hogy a (IVa) általáinos képletű közbenső termékeket katalitikus hidro­génezésnek vetjük alá. A katalitikus hidrogé­nezést szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomásoin, szokásos hidrogénátvivő katalizáto­rok, pl. platina, palládium, ródium, Raney­-nikkel és hasonló anyagok jelenlétében végez­zük. A platinát, palládiumot és ródiumot hordo­zóra, pl. szénre felvitt formában is alkalmaz­hatjuk. A katalitikus hidrogénezést előnyösein a (IVa) általános képletű vegyületek oldataiban hajtjuk végre; oldószerként szerves anyagokat, pl. etanolt, tetrahidrofuránt, dioxánt vagy ecet­savat alkalmazhatunk. A hidrogénező katalizá­tort a kiindulási anyagra számítva 0,01—10 súly% mennyiségben használhatjuk. A katali­tikus hidrogénezést 1 mólekvivalems hidrogén abszorpciójáig folytatjuk. A reakció lezajlása után a katalizátort pl. szűréssel eltávolítjuk a reakcióelegyből, majd az oldószert lepároljuk. A fenti eljárással az (la) általános képletű 2--hidrooinnaimoil-l,3-ciklopentándion-származié­kokat lényegében kvantitatív hozammal kap­juk. A kapott 'termiékeket kívánt esetben ismert módom, pl. átkristályosítással, szilikagélein vagy alumíniumoxidon végzett kroanatografálással vagy más módszerekkel tisztithaltjuk, és így rendkívül tiszta végtermékekhez jutunk. Az (la) általános képletű új vegyületek a gyógyászatban vérnyomáscsökkeintő szerekként alkalmazhatók. A vegyületek toxicitása csekély, ugyanakkor nagymértékben gátolják a tirozin­-hidroxiláz hatását és a norepinefrin bioszinté­zisét. A következőkben az (la) általános képletű új vegyületek farmakológiai sajátságait ismertet-6 jük. A vegyületek tirozin-hidroxilázt gátló ha­tására vonatkozó adatokat a 2. táblázatban kö­zöljük. Az in vitro és in vivo körülmények között végzett kísérleteket ismert módszerekkel 5 hajtottuk végre [pl. J. Antibiot. 23, 514 (1970), J. Am. Chem. Soc. 93, 1285 (1971)]. A 2-(2-hidr­oxi-hidrocinniamoi^-ljS-Giklapentándion toxicitá­sának vizsgálata során a vegyületet desztillált vízben oldottuk, az oldat pH-értékét 2,5-re al­io lítottuk, és az oldatot egérnek adtuk be. A ve­gyület LD50 értéke orális adagolás esetén 550 mg/kg, intraperitoneális adagolás esetén 283 mg/kg. Ha a 2-(2-hidroxi-hidrocinnamoil)-l,3--ciklopentándionit orális vagy intraperitoneális 15 úton 30 napon át napi 160, 40, illetve 10 mg/kg dózisban egereknek adjuk be, semmiféle toxikus elváltozás nem lép fel. Az egyetlen észlelhető elváltozás a vérnyomás csökkenése. A fenti ve­• gyület itirozin-hidroxilázra gyakorolt hatását a 20 Journal of Antibiotics 23 (1970) 514 szakcikk­ben leírt módon vizsgáltuk. A kísérletben a megadott hatóanyagmennyiségek beadása után a következő %-os gátlás-értékeket észleltük: 100 meg/ml beadásakor 52%, 50 mcg/ml be-25 adásakor 44%, 25 mcg/ml beadásakor 38%, 12,5 mcg/ml beadásakor 30%. Ha a kísérletek ered­ményeit a Lineweaver—Burk-egyenlet felhasz­nálásával diagramon ábrázoljuk, azt tapasztal­juk, hogy a vegyület hatás tekintetében a tiro-30 zinnal nem hasonlítható össze, és a vegyület hatása nagymértékbein hasonló a 2-namino-4--hidroxi-6,7-dimetil-tetrahidrop;teridiinéhez. A tirozin hidroxilezése a norepinefrin bio­szintézisének sebességmeghatározó lépése. Ennek 35 megfelelően a tirozin-hidroxiláz gátlása in vivo körülmények között a norepiinefrin^szimtézis gátlásával jár, és vérnyomáscsökkenést eredmé­nyez. A norepinefrin-szintézis gátlása az agy­sejtekben szedatív hatás kialakulásához vezet. 40 Azt tapasztaltuk, hogy ha egereknek és patká­nyoknak parenterális úton. nagymennyiségű 2-^(2-hidroxi-hidrocinnamoil)-l,3-oiklopentándlont adunk be, az állatokon sem altató, sem sze­datív hatás nem észlelhető. Tapasztalataink 45 alapján feltételezhetjük, hogy az agyi barrie­rék megakadályozzák a vegyületek behatolását 3.Z cl gysejtekbe. Ha a vegyületeket orális vagy parenterális útotn több napon át patkányoknak adjuk be, vérnyomáscsökkenést észlelünk. A 50 vérnyomáscsökkentő hatás sokkal kifejezetteb­ben jelentkezik, ha kísérleti állatként genetiku­san hipertenzív patkányokait használunk (prof. Okamoto, Medical School, University of Kvoto). Ha 185 Hgmm, illetve 188 Hgmm kezdeti vér-55 nyomással rendelkező patkányoknak intraperi­toneális úton 6,25 mg/kg 2-(2-hidroxi-hidroci li­tt amoil)-l,3-ciklopentándiomt adunk be, az injek­ció beadását követő 1—22 órán át az állatok vérnyomása 125—155 Hgmm, illetve 118—162 Hgmm értéken marad. Ha 195 Hgmm kezdeti 60 vérnyomással rendelkező patkányoknak intra­peritoneális injekció formájában 12,5 mg/kg fenti hatóanyagot adunk be, az állatok vér­nyomása 155—166 Hgmnnre csökken, és a vér-65 nyomáscsökkenés az injekció beadását követő 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom