163957. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés fázisdetektor áramkör amplitudómodulációs elnyomásának és demodulációs meredekségének önműködő beállítására

5 163Ö57 6 referens csatorna nélkül a bemenő jelből származtott szabályozó jelekkel működik, és alkalmas az URH-sávban (kb. 10—300 MHz-ig) igen kis, tized fok nagyságrendű fázismoduláció demodulálására, egyidejűleg jelenlevő viszonylag nagy, 1 dB nagyságrendű amplitúdómoduláció mellett. A találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a helyi oszcillátorral működő fázisdetektor áramkör amplitúdómodulációs elnyomását és/ /vagy demodulációs meredekségének önműködő beállítását (AM—PM konverzió mérés) úgy végezzük, hogy a fázisdetektor üzemmódot periodikusan megszakítjuk és a megszakítás időtartama alatt a ' bemenőjelből korrekciós jeleket állítunk elő, amelyeket a soronkövetkező fázisdetektor üzemmód végéig tárolunk. E tárolt korrekciós jelekkel a keverődetektor munkapontját és/vagy a kimenőjel szintjét szabályozzuk. Az eljárás során a • fázisdetektor üzemmód megszakítási időtartományában olyan kikevert jelet állítunk elő a keverődetektorral, amelynek frekvenciája a bemenőjel és a szabályozatlan referens oszcillátor frekvenciáinak ' különbsége. A keverődetektor munkapontjának beállítására szolgáló korrekciós jelet a kikevert jel egyenfeszültségű összetevőjéből, a fázisdetektor kimenőjel szintjének szabályozására szolgáló korrekciós jelet a kikevert jel csúcsfeszültségéből állítjuk elő. Belátható, hogy az említett második i(keverő üzemmód) időtartományban a bejövő jel és a referens oszcillátor jele inkoherens, a két jel relatív fázishelyzete az idő folyamán valamennyi .értéket felvesz, és így a kikevert jel csúcstól csúcsig vett értéke ugyanakkora, mintha az első időtartományban a bemenőjelnek 180°-os (± 90°) fázislökete lenne. E csúcstól csúcsig vett feszültség tehát úgy tekinthető, mintegy 180°-os fázis etalon, amely á fázisdetektor-karakterisztika meredekségére jellemző érték, és így alkalmas szabályozófeszültséget szolgáltat az egyébként ibemenőszint-függő meredekség állandó értéken tartására. A találmány szerinti eljárást megvalósító kapcsolási elrendezés az 5. ábra szerinti RO referens oszcillátorból, valamint fázisdetektálásra és, keverésre felváltva alkalmas ún. MD keverödetektorból áll. Az MD keverődetektor kimenete közvetlenül vagy SA szelektív erősítőn és DE1 első detektoron keresztül a fázisdetektor áramkör H kimenőkapcsát alkotja, továbbá az ellenütemben kapcsolt SÍ első és S2 második tárolóáramkörökhöz van csatolva. - Az SÍ és S2 tárolóáramkörök kimenetei a DA1 differenciálerősítő két bemenetére csatlakoznak. A DA1 kimenete és a DC1 első egyenáramú áramforrás kimenete SW1 átkapcsolón keresztül csatlakoznak az RO referens oszcillátor IV szabályozó bemenetére és a referens oszcillátor kimenete a keverődetektor egyik bemenetére csatlakozik, míg a keverődetektor másik bemenete a fázisdetektor áramkör A bemenő kapcsát alkotja. A fázisdetektor áramkör" H kimenőkapcsa és az MD keverődetektor kimenete közé az SA szelektív erősítő és/vágy a DE1 detektor van közbeiktatva. A tárolóáramkörök vezérlési pontjai és az SW1 átkapcsoló vezérlési pontja 5 ugyanazon GD központi kapcsoló generátorral van összekapcsolva. Az I., II., III., IV., V. pontokon megjelenő hullámalakokat a 6. ábra mutatja. A 6. ábrán a TP időperiódusok fázisdetektorüzemmódnak íO a TM időperiódusok a keverőüzemmódnak felelnek meg. Az 5. ábra szerint a bejövő jelet, amelynek fázisát mérni akarjuk, az A ponton adjuk az MD keverődetektor bemenetére, amelynek kimenőjelét az I. hullámalak ábrázolja. 15 Ez a TM időperiódusban a keverőüzemmódnak megfelelő különbségi frekvenciájú jel, amely 180°-os fázislöketnek megfelelő, nagy amplitúdójú, a TP időperiódusban pedig a fázisdetektor üzemmódnak megfelelően a hasznos kimenő 20 fázismodulációs jel, amely szokásos néhány fokos fázislöket esetén az előbbihez képest sokkal kisebb amplitúdójú. Az önműködő amplitudómoduláció-elnyomás szemléltetésére feltételezzük, hogy a fázisdetektor karakterisztiká-23 jának inflexiós pontja (a 4. ábrán 9>o-lal jelölt pont) a 6. ábra B görbéje szerint lassan pozitív irányba tolódik. Ezért a keverődetektor I. ponton megjelenő kimenőfeszültsége is a B görbének megfelelően változó egyenfeszültségre 30 van szuperponálva. Az MD keverődetektor kimenőjele háromfelé ágazik el. Az első és második ág két SÍ és S2 tárolóáramkört táplál. Ezek tárolási periódusait külső kapcsoló jelek határozzák meg, mégpedig 35 ellenütemben. Az SÍ tárolóáramkör a keverő üzemmódban kapott különbségi frekvenciájú jel egyenfeszültségi összetevőjét (tehát a már említett korrekciós feszültséget) tárolja a fázisdetektor üzemmódban. Az egyenfeszültségi összefő tevőt az Sl tárolóáramkörben levő aluláteresztő szűrő állítja elő. Ezzel szemben az S2 tárolóáramkör a fázisdetektor üzemmódban kapott automatikus szabályozó feszültséget tárolja a keve.ro üzemmódiban. E két tároló kimenőjelei 45 II. és III. pontokon a DA1 differenciál erősítő két bemenetére vannak csatlakoztatva és az RO referens oszcillátor szabályozó feszültségét a DA1 differenciál erősítő kimenőjele szolgáltatja. A szabályozó feszültség korrekciója tehát a dif-50 ferenciál erősítő különbségképzése által jön létre. A differenciálerősítő kimenő jele az SW1 periodikusan kapcsolt átkapcsolón keresztül jut az 55 RO referens oszcillátorra. Ez az átkapcsoló váltakozva a differenciál erősítő jelét és egy DC1 első egyenfeszültség forrás jelét juttatja a referens oszcillátor szabályozási pontjára (IV. hullámalak). Az SW1 átkapcsoló hozza létre 00 az említett kétféle üzemmódot. Mind az át> kapcsolót működtető**kapcsoló jelet, mind a két tárolót vezérlő kapcsoló jeleket egy közös GD vezérlő generátor szolgáltatja a szinkronizmus érdekében. 65 Az MD keverődetektor I. kimenőjele a har-3