163956. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés különösen jóhatásfokú mikrohullámú adó céljára
15 163956 16 Az átviteli paraméterek függenek továbbá a kimenetnek a bemenettől való elválasztásától, mégpedig minél jobb az elválasztás, az átviteli paraméterek annál kedvezőbbek. A szintemelő oszcillátor kialakításánál tehát arra kell törekedni, hogy az izolátor és a cirkulátor záró irányú csillapítása vagy a hibrid irányhatása lehetőleg nagy legyen (legalább 15—20 dB). Sok esetben a szintemelő oszcillátor bemenetéhez vagy kimenetéhez csatlakozó áramkör reflexiója nem elegendően kicsi és ezáltal visszahat a szintemelő oszcillátor működésére, mégpedig oly módon, hogy a kimenetnek a bemenettől való elválasztását lecsökkenti és ezáltal elhangolja az önrezgési frekvenciát. Ez ellen izolátor alkalmazásával lehet védekezni. Irányfüggő bemenet és kimenet esetén rendszerint elegendő izolátort elhelyezni a szintemelő oszcillátorban vagy a 'bemenetnél, vagy a kimenetnél. Irányfüggetlen bemenet és kimenet esetében azonban izolátorra szükség van mindkét helyen. Az izolátorok áteresztő irányának mindig a jel haladási irányába kell mutatnia. Az izolátorok alkalmazásával az elérendő cél az, hogy a szintemelő oszcillátor kimenetének a bemenetétől való elválasztása üzemi viszonyok között kb. 10 dB-lel nagyobb legyen, mint a szinteimelés. Ekkor az elválasztás mértéke már nincs számottevő befolyással az átviteli paraméterekre. A szintemelő oszcillátor beállítása az előzőekkel összhangban akkor megfelelő, ha a vivő frekvencia az önrezgési frekvencia környezetében van és az önrezgési frekvencia a vezérlési sáv közepén van. A vivő frekvencia változása általában kismértékű. Az önrezgési. .frekvencia azonban jelentős mértékben eltérhet a beállított értékétől, mégptedig főleg az oszcillátor hőfokfüggése következtében. A hőfokfüggést csökkenthetjük azzal, hogy a rezonátort kis hőmérséklet-együtthatójú anyagból készítjük és az aktív elemként alkalmazott félvezető eszköztől jó hőelvezetést biztosítunk. Szükség esetén a hőfokfüggés további csökkentése érhető el oly módon, hogy a félvezető eszköz hőmérsékletét hőszabályozó egységgel közel állandó értéken tartjuk. Kívánatos még a félvezető eszköz tápfeszültségét is stabilizálni. A hőszaibályzó helyett frekvenciaszabályozó egységet is alkalmazhatunk, mellyel az önrezgési frekvencia tartható közel változatlan értéken. Követelmény továbbá, hogy az önrezgési frekvencia a'vezérlési sáv közepén legyen. Ehhez egyrészt a kimenetnek a bemenettől való" kielégítő mértékű elválasztása szükséges, másrészt az oszcillátoriban nem szabad parazita rezonanciáknak lenniük. A parazita rezonancia elsősorban akkor zavaró, ha az önrezgési frekvencia vagy annak többszöröse közelében alakulki. A parazita rezonancia kialakulásának megakadályozása céljából az oszcillációs áramkört egyszerű kivitelben kell elkészíteni és a cirkulátorhoz, izolátorhoz vagy hibridhez lehetőleg közel kell helyezni. Ugyanis a cirkulátornak, izolátornak vagy hibridnek az oszcillációs áramkörhöz csatlakozó kapunál levő iilesztetlensége parazita rezonancia kialakulását idézheti elő, ha az illeszbetlenség helye és az oszcillációs áramkör kapuja közötti távolság az összekötő tápvonalban levő hullám-5 hossz felével vagy annak egészszámú többszörösével megegyezik. Ezért a cirkulátor, az izolátor vagy a hibrid illesztetlenségét lehetőleg kis értékre kell leszorítani és az oszcillációs áramkört olyan közel kell helyezni, hogy kapuja és 10 az illesztetlenség között a félhullámhossznál kisebb legyen a távolság. Ha ez nem érhető el, a parazita rezonanciát az önrezgési frekvencia környezetéből el kell tolni. Erre a célra előnyösen használhatók olyan hangoló elemek, meló lyeket az oszcillációs áramkör és a cirkulátor (vagy izolátor vagy hibrid) közé iktatunk. A szintemelő oszcillátor kialakításakor figyelmet kell még fordítani a felharmonikus frekvenciájú jelek hatására. A felharmonikus frek-20 venciájú jelek rendszerint zavarják az áramkör •működését. Ugyanis az oszcillátorba bevezetett jel is és az önrezgő oszcillátor jele is tartalmazhat felharmonikus frekvenciájú összetevőket, következésképpen az oszcillátorba beveze-25 tett jel valamelyik felharmonikusa vezérelheti az oszcillátor megfelelő felharmonikus jelének a frekvenciáját. Az oszcillátor felharmonikus frekvenciájú jele viszont hatással van az üzemi frekvenciás jelre és így zavarja az áramkör mű-30 ködését, vagyis torzítást okoz. Ezért szigorú torzítási követelmények esetében a vezérlő je), fel- harmonikusainak az oszcillátorba való bejutását meg kell akadályozni megfelelő szűréssel. 35 A szintemelő oszcillátorban az előzőek szerint a • felharmonikus jelek is létrejönnek. Ez # a tulajdonság egyes esetekiben előnyös tehet, például, ha a szintemelő oszcillátorból valamelyik felharmonikus jelet csatoljuk ki. Készíthető te-40 hát olyan szintemelő oszcillátor, melynek kimenetén a bemenetére vezetett jel frekvenciájának az egészszámú többszöröse jelenik meg. E célból á szintemelő oszcillátorban az önrezgési frekvenciát beállító rezonátorral' közvetle-45 nül vagy közvetve csatolásban levő és az önrezgési frekvencia egészszámú többszörösére hangolt rezonátort is elhelyezünk. Ekkor a szintemelő oszcillátor bemenete közvetlenül vagy közvetve az önrezgési frekvenciát beállító re-50- zonátorhoz csatlakozik, míg a kimenete közvetlenül vagy közvetve az önrezgési frekvencia egészszámú többszörösére hangolt rezonátorhoz kapcsolódik. Az ilyen sziintemelő oszcillátor tehát frekven-55 cia sokszorozást is végez. A felharmonikus jelek szintje azonban az alapharmionikus jel szint>"•' jéhez képest kisebb, és ez csökkenti- a szintemelőoszcillátor teljesítmény-növelésének a nagyságát.. Figyelemlbe kell viszont venni, hogy 60 a frekvenciasokszorozás más áramköri megoldás esetén is teljesítmény-veszteséggel jár. Egyébként a frekvenciasokszorozást is végző szintemelő oszcillátor a sokszorozási számmal arányosan megnöveli a jel modulációs löketét, 65 akárcsak más sokszorozó áramkör. 8
