163955. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolobenzodiazepin-származékok előállítására
163955 8 alakjában alkalmazzuk és mennyisége 1—5 mól 1 mól VII vagy VII' általános képletű vegyületre vonatkoztatva. Savas katalizátor adagolása meggyorsíthatja a reakciót. A katalizátor szervetlen sav (sósav, hidrogénbromid, kénsav, foszforsav stb.), szerves karbonsav {ecetsav, propionsav stb.) vagy szerves szulfonsav (benzolszulfonsav, p-toluolszulfonsav stb.) egyaránt lehet. A sav mennyisége általában 1—3 mól 1 mól VII vagy VII' általános képletű vegyületre vonatkoztatva. A savat kívánt esetben a hidrazin savval alkotott sójaként is alkalmazhatjuk. Mivel a III általános képletű vegyületek ál-. tálában alig oldódnak alkoholokban, alkohol oldószer alkalmazása esetén csapadékként kiválnak a reakcióelegyből és így a III általános képletű vegyületek könnyen elválaszthatók szűréssel. Elválaszthatók ezenkívül például az oldószernek a reakcióelegyből történő lepárlásával is. 2. Az V általános képletű aminobenzofenon-származékokat először Vilsmeier-reagenssel reagáltatjuk, amely egy VIII általános képletű R1 —CON I \ R3 R4 amid vegyület (e képletben R1 jelentése a fent megadott, R3 és R 4 pedig azonos vagy különböző, és jelentésük kisszénatomszámú alkilcsoport, például metil-, etil-, propil- vagy izopropilcsoport) és egy halogenid, például foszgén, tionilklorid, tionilbromid, foszforpentaklorid, l'oszforpentabromid, íoszfortriklorid, foszfortribromid, íoszíoroxiklorid, íoszforoxibromid, tetraklóríoszforsav, halogénkarbonát, például etilklórkarbonát vagy etilbrómkarbonát addukt vegyülete. Az V általános képletű vegyületek és a Vilsmeier-reagens reakcióját vagy úgy végezzük, hogy az V általános képletű vegyületeket, valamint a VIII általános képletű vegyületekből és a halogenidből készített Vilsmeier-reagenst öszszekeverjük, vagy a Vilsmeier-reagens egyik kiindulási anyagát keverjük össze az V általános képletű vegyületek és a Vilsmeier-reagens másik kiindulási anyagának elegyével, megfelelő oldószerben. Az oldószer maga az alkalmazott amid, vagy inert oldószer, például kloroform, diklórmetán, éter, benzol stb. lehet. A Vilsmeier-reagenst szokásosan 1—5 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól V általános képletű vegyületre számítva. A reakció hőmérséklete általában 0 C"-tól — az oldószer forráspontjáig terjed, és előnyösen szobahőmérsékleten (például 10—30 C°-on) dolgozunk, de a reakció feltételei az alkalmazott anyag fajtájától függően változhatnak. Az utóbb említett reakcióval a IX általános képletű vegyületeket kapjuk, amely képletben R1, R :i , R 4 , valamint az A, B gyűrűk jelentése megegyezik a fent megadottal. A IX általános képletű vegyületek önmagukban ismert módszerekkel különíthetők el, például úgy, hogy a reakcióelegyet jeges vízre öntjük és alkálifém-, például nátriumkarbonát-5 tal, vagy alkálifém-, például nátriumhidrogénkarbonáttal semlegesítjük és alkalmas oldószerrel, például kloroformmal, etilacetáttal, éterrel és benzollal extraháljuk, majd az oldószert lepároljuk. Az ily módon elkülönített IX általi) lános képletű vegyületeket ezután kívánt esetben oldószerből történő átkristályosítással tisztítjuk. Az ily módon kapott IX általános képletű vegyületeket hidrazinnal reagáltatjuk, amikor a 15 III általános képletű kinazolinokat kapjuk, ahol R1, valamint az A és B gyűrűk jelentése a fent megadott. A találmány további részletes magyarázatára a következő példákat írjuk le, ahol a „rész" ki-20 fejezés súlyrészt, a „tf rész" térfogatrészt jelent, ha másképpen nincs megjelölve és a rész (ek), valamint a térfogat rész(ek) kapcsolata megfelel a gramm és milliliter közötti kapcsolatnak. 25 1. példa: 100 tf rész hangyasavban oldott 34,7 rész 2-30 -amino-5-klór-benzofenont másfél órán át viszszafolyatás közben forralunk, majd a hangyasavat csökkentett nyomáson lepároljuk. A maradékot 300 tf rész etilacetátban oldjuk, az oldatot telített vizes nátriumíhidrogénkarbonát-35 oldattal mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, majd az oldószert lepároljuk. A maradékot n^iexánnal kezeljük, amikor az 5-klór-2-formamido-benzofenont halványsárga kristályként kapjuk. Etilalkoholból átkristályosítva sárga 40 prizmákat kapunk, op.: 92,5—93 C°. A kitermelés: 98%. Analízis C14H10CINO2 összegképletre: számított: C 64,74; H 3,88; N 5,39%; 45 mért: C 64,84; H 3,55; N 5,16%. 2. példa: 50 11,5 rész 2-amino-5-klór-benzofenon 100 tf rész benzolos oldatát, 11,5 rész etilortoacetátot és 6 rész ecetsavat 20 percen át visszafolyatás közben forralunk. Lehűtés után a reakcióelegyet telített vizes nátriumkarbonát-oldattal mossuk, 53 nátriumszulfát felett szárítjuk, majd az oldószert eltávolítjuk. A maradékot 70%-os vizes metilalkohollal kezelve kapjuk a kristályos 5--klór-2-(l-etoxi-etilidénamino)-benzofenont. A terméket vizes metilalkoholból átkristályosítva 00 színtelen tűket kapunk, op.: 62—63 C°, a kitermelés 93%. Analízis: C17H10NO2 összegképletre: számított: C 67,66; H 5,34; N 4,64%; 65 mért: C 67,65; H 5,42; N 4,29%. 4
