163955. lajstromszámú szabadalom • Eljárás triazolobenzodiazepin-származékok előállítására

163955 8 alakjában alkalmazzuk és mennyisége 1—5 mól 1 mól VII vagy VII' általános képletű vegyület­re vonatkoztatva. Savas katalizátor adagolása meggyorsíthatja a reakciót. A katalizátor szer­vetlen sav (sósav, hidrogénbromid, kénsav, fosz­forsav stb.), szerves karbonsav {ecetsav, pro­pionsav stb.) vagy szerves szulfonsav (benzol­szulfonsav, p-toluolszulfonsav stb.) egyaránt le­het. A sav mennyisége általában 1—3 mól 1 mól VII vagy VII' általános képletű vegyületre vo­natkoztatva. A savat kívánt esetben a hidr­azin savval alkotott sójaként is alkalmazhatjuk. Mivel a III általános képletű vegyületek ál-. tálában alig oldódnak alkoholokban, alkohol ol­dószer alkalmazása esetén csapadékként kivál­nak a reakcióelegyből és így a III általános kép­letű vegyületek könnyen elválaszthatók szűrés­sel. Elválaszthatók ezenkívül például az oldó­szernek a reakcióelegyből történő lepárlásával is. 2. Az V általános képletű aminobenzofenon­-származékokat először Vilsmeier-reagenssel rea­gáltatjuk, amely egy VIII általános képletű R1 —CON I \ R3 R4 amid vegyület (e képletben R1 jelentése a fent megadott, R3 és R 4 pedig azonos vagy külön­böző, és jelentésük kisszénatomszámú alkilcso­port, például metil-, etil-, propil- vagy izopro­pilcsoport) és egy halogenid, például foszgén, tionilklorid, tionilbromid, foszforpentaklorid, l'oszforpentabromid, íoszfortriklorid, foszfortri­bromid, íoszíoroxiklorid, íoszforoxibromid, tet­raklóríoszforsav, halogénkarbonát, például etil­klórkarbonát vagy etilbrómkarbonát addukt ve­gyülete. Az V általános képletű vegyületek és a Vils­meier-reagens reakcióját vagy úgy végezzük, hogy az V általános képletű vegyületeket, vala­mint a VIII általános képletű vegyületekből és a halogenidből készített Vilsmeier-reagenst ösz­szekeverjük, vagy a Vilsmeier-reagens egyik ki­indulási anyagát keverjük össze az V általá­nos képletű vegyületek és a Vilsmeier-reagens másik kiindulási anyagának elegyével, megfe­lelő oldószerben. Az oldószer maga az alkalmazott amid, vagy inert oldószer, például kloroform, diklórmetán, éter, benzol stb. lehet. A Vilsmeier-reagenst szokásosan 1—5 mól mennyiségben alkalmazzuk 1 mól V általános képletű vegyületre számítva. A reakció hőmérséklete általában 0 C"-tól — az oldószer forráspontjáig terjed, és előnyösen szobahőmérsékleten (például 10—30 C°-on) dol­gozunk, de a reakció feltételei az alkalmazott anyag fajtájától függően változhatnak. Az utóbb említett reakcióval a IX általános képletű vegyületeket kapjuk, amely képletben R1, R :i , R 4 , valamint az A, B gyűrűk jelentése megegyezik a fent megadottal. A IX általános képletű vegyületek önmaguk­ban ismert módszerekkel különíthetők el, pél­dául úgy, hogy a reakcióelegyet jeges vízre öntjük és alkálifém-, például nátriumkarbonát-5 tal, vagy alkálifém-, például nátriumhidrogén­karbonáttal semlegesítjük és alkalmas oldószer­rel, például kloroformmal, etilacetáttal, éterrel és benzollal extraháljuk, majd az oldószert le­pároljuk. Az ily módon elkülönített IX álta­li) lános képletű vegyületeket ezután kívánt eset­ben oldószerből történő átkristályosítással tisz­títjuk. Az ily módon kapott IX általános képletű ve­gyületeket hidrazinnal reagáltatjuk, amikor a 15 III általános képletű kinazolinokat kapjuk, ahol R1, valamint az A és B gyűrűk jelentése a fent megadott. A találmány további részletes magyarázatára a következő példákat írjuk le, ahol a „rész" ki-20 fejezés súlyrészt, a „tf rész" térfogatrészt je­lent, ha másképpen nincs megjelölve és a rész (ek), valamint a térfogat rész(ek) kapcsolata megfelel a gramm és milliliter közötti kapcso­latnak. 25 1. példa: 100 tf rész hangyasavban oldott 34,7 rész 2-30 -amino-5-klór-benzofenont másfél órán át visz­szafolyatás közben forralunk, majd a hangya­savat csökkentett nyomáson lepároljuk. A ma­radékot 300 tf rész etilacetátban oldjuk, az ol­datot telített vizes nátriumíhidrogénkarbonát-35 oldattal mossuk, nátriumszulfát felett szárít­juk, majd az oldószert lepároljuk. A maradékot n^iexánnal kezeljük, amikor az 5-klór-2-form­amido-benzofenont halványsárga kristályként kapjuk. Etilalkoholból átkristályosítva sárga 40 prizmákat kapunk, op.: 92,5—93 C°. A kiter­melés: 98%. Analízis C14H10CINO2 összegképletre: számított: C 64,74; H 3,88; N 5,39%; 45 mért: C 64,84; H 3,55; N 5,16%. 2. példa: 50 11,5 rész 2-amino-5-klór-benzofenon 100 tf rész benzolos oldatát, 11,5 rész etilortoacetátot és 6 rész ecetsavat 20 percen át visszafolyatás közben forralunk. Lehűtés után a reakcióelegyet telített vizes nátriumkarbonát-oldattal mossuk, 53 nátriumszulfát felett szárítjuk, majd az oldó­szert eltávolítjuk. A maradékot 70%-os vizes metilalkohollal kezelve kapjuk a kristályos 5--klór-2-(l-etoxi-etilidénamino)-benzofenont. A terméket vizes metilalkoholból átkristályosítva 00 színtelen tűket kapunk, op.: 62—63 C°, a ki­termelés 93%. Analízis: C17H10NO2 összegképletre: számított: C 67,66; H 5,34; N 4,64%; 65 mért: C 67,65; H 5,42; N 4,29%. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom