163923. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dohány kezelséére
5 163923 6 nyomáson nagyon alacsony (tehát -50 C° alatt), annyira illékonyak ipari műveletek során könnyen elérhető nyomásokon, hogy a gőzök nem kondenzálódnak könnyen az impregnálási művelet alatt, és. olyan színehagyók, hogy kondenzátumként nincsenek jelen a dohányban a kívánt koncentrációban akkor, amikor a dohány-expandálási körülmények biztosítva vannak. Előnyösen atmoszférikus nyomáson az alkalmazott vegyület fonáspontja -40 C° és +40 C° között van. Példaként az alábbi közömbös, szerves vegyületeket említjük meg: ketonok, mint aceton és metiletilketon, alifás, vagy gyűrűs éterek, mint metiletiléter, dietiléter, diizopropiléter, metilbutiléter, dimetoxmetán, furán és tetrahidrofurán, alifás alkoholok, mint metanol, etanol és 2-propanol, észterek, mint metilformiát, etilformiát és metilacetát, alifás szénhidrogének, mint bután, pentán, izopentán, hexán és a megfelelő telítetlen szénhidrogének, cikloalifás szénhidrogének, mint ciklobután, ciklohexán és ciklopentán, halogénezett szénhidrogének, mint etilklorid, propilklorid, izopropilklorid, szek.butil-klorid, terc.butil-klorid, metilbromid, etilbromid, terc.butil-bromid, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, etiléndiklorid, etilidénklorid, és fluorozott szénhidrogének, például triklór-monofluormetán, diklór-difluor-metán, monoklór-difluor-metán, 1,1-difluoretán, klórpentafluoretán, oktafluor-ciklobután, 1, 1,1-triklór-difluor-etán és 1,2-diklórtetrafluor-etán. A szerves vegyületek közül előnyösek az oxigént nem tartalmazó vegyületek, amelyek viszonylag kevésbé polárisak és vízzel korlátoltan vagy egyáltalán nem elegyednek. Az említett előnyös vegyületek csoportjának aránylag kicsi az elpárologtatáshoz szükséges latens hője, és így az impregnáló szer elgőzölögtetése és a dohányban való expandáltatása kis energiát igényel. A fent említett vegyület típusok közül legelőnyösebbek a szénhidrogének és a halogénezett szénhidrogének. Különféle vegyületek gőzeinek elegyeit is használhatjuk, feltéve, ha a megfelelő folyadékelegyek forráspontja az említett hőmérséklethatárok között van. Ilyen elegyként használhatunk azeotropokat is, így például triklórmonofluor-metánból, és izopenténból álló azeotropot. A dohány ahhoz elegendő ideig marad az impregnálózónában, hogy a kondenzált impregnált vegyület behatoljon a dohány cellás szerkezetébe. Az ehhez szükséges idő néhány perctől néhány óráig, (például 10 perctől 2 óráig) változhat az alkalmazott vegyülettől, a dohány természetétől, valamint a hőmérséklet- és nyomásviszonyoktól függően. Az impregnálózónából eltávolított dohány kb. 5—200 súlyrész, előnyösen mintegy 10—100 súlyrész impregnálófluidumot tartalmaz 100 súlyrész dohányra (száraz bázis) számítva. Az eltávolított dohányt ezután a dohányexpanzió feltételei közé juttatjuk. Ezt például a környező nyomás hirtelen csökkentése útján hajtjuk végre. Mindazonáltal előnyös, ha az impregnált dohányt hirtelen hőhatásnak vetjük alá, például forró gáz-áram hatásának tesszük ki, amint ezt a 3 524 452 számú USA szabadalmi leírás ismerteti. Mivel a hőhatást gyorsan alkalmazzuk az impreg-5 nált dohány hőmérséklete hirtelen legalább 18 C°kal, előnyösen 80 C°-kal az impregnáló vegyület az uralkodó nyomáshoz tartozó forráspontja fölé emelkedik. Előnyösen négy mp-nél kevesebb időtartamon belül. Előnyös, ha a hőmérséklet!0 nyomásviszonyok az impregnálási zónán belül lényegében egyensúlyban vannak tartva. Ez könnyen megvalósítható, ha olyan impregnáló vegyületet alkalmazunk, amelynek forráspontja -40 C°— +40 C° között van, és az impregnálókél5 szülékbe bevezetett gőz-áram hőmérséklete legfeljebb 15C°-kal van a vegyületnek az impregnáló készülékben uralkodó nyomáshoz tartozó forráspontja felett, a bevezetett dohány hőmérséklete pedig legfeljebb 20 C°-kal van a forráspont alatt. 20 Ilyen viszonyok között különleges előnyt jelent a készülék működése során, hogy a dohány arány az expandálandó dohányban lévő impregnáló vegyülethez képest a forró gázzal könnyen és automatikusan szabályozható még akkor is, ha a dohány 25 betáplálási mennyiségét szándékosan, vagy véletlenül változtatjuk. Adott viszonyok között az impregnálóvegyület súlyaránya a dohányhoz képest az impregnált dohányban, amelyet az impregnálókészülékből eltávolítunk, döntő részében a dohány 3Q és az impregnálókészülékbe lépő gőzök kölcsönös hőmérsékletei által van meghatározva. Egyéb tényezőknek jelentős szerepük lehet: ilyen tényezők például a műveleti nyomások, az impregnáló fluidum forráspontja és (ha van) a kívülről 35 bevezetett hő mennyisége, amelyet az impregnálókészülékbe táplálunk. Amikor lényegében egyensúlyi viszonyok uralkodnak az impregnálózónán belül, az impregnálóvegyületnek a dohányhoz viszonyított aránya az impregnált termékben 40 könnyen szabályozható a hőmérséklet változtatásával az impregnálókészüléken belül akár úgy, hogy a bevezetett gőz hőmérsékletét változtatjuk, akár úgy, hogy (ha van) kívülről bevezetett hő mennyiségét változtatjuk, amelyet az impregnáló-45 készülékbe táplálunk. Alternatív megoldásként kisebb műveleti nyomás alacsonyabb gőzhőmérsékletet eredményez az impregnáló vegyület és a dohány arányának megfelelő csökkenésével egyidejűleg. Következésképpen, ha a hidegebb 50 dohány betáplálási mennyiségének az arányát az impregnálókészülékbe növeljük, több kondenzátum képződik, és a nyomás csökkenésével lehet számolni. Ez több impregnálóvegyületet követel annak érdekében, hogy a megkívánt egyensúlyi 55 helyzetet fenn lehessen tartani. A találmány szerinti megoldás egy kiviteli változatának megfelelően nyomásra működő érzékelőszervet helyezünk el az impregnálózónában, és ennek segítségével .szabályozzuk a folyékony impregnáló vegyület adag 60 oldását az elgőzölögtetőbe, úgyhogy a gőzbetáplálás az impregnálókészülékbe növekedni fog, arányban a dohánybetáplálás növekedésével. Ha triklórmonofiuormetánt használunk, impregnálószerként, a túlnyomás az impregnálókészülékben előnyösen 65 0—2 atm. között van. 3
