163921. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elsősorban mezőgazdasági célokra szolgáló, műtrágyához is bekeverhető, mangánszulfátot és különféle nyomelemeket tart szer előállítására
3 163921 4 amelyet az érc oxidáló pörkölésével alakítottak ki — pirit jelenlétében, oxigén hatására alakítható át mangánszulfáttá. (Whalley eljárás). Van olyan megoldás is, ahol ferrószulfát tartalmú páclévai kezelik a mangándioxidot. Az első csoportba tartozó másik ismert eljárási mód a Chemico és á Leaver-féle eljárás, amelynél az Mn02 -t tartalmazó zagyba S0 2 tartalmú gázt vezetnek. Az S02 -vel való kezelés során keletkezett MnS04 mellett még dithionát is keletkezik és ezt autóklávban 02 jelenlétében bontják meg. A Chemico és Leaver-féle eljáráshoz hasonlóan állítja elő a mangánszulfátot az úgynevezett dithionátos eljárás is. A mangánszulfátot ennél az eljárásnál szándékosan alakítják dithionáttá. Ismeretes még a Reyerson-féle eljárás, amely szerint a karbonátos, vagy dioxidos ércet S02 tartalmú gázzal kezelik zagyos formában. Ugyancsak S02 tartalmú gázzal oldja M a mangánt szulfatizáló pörkölés közben egy másik ismert megoldás is. Ismeretes olyan eljárás is melynél az erőművek füstgázaiban lévő S02 -vel kezelik az Mn0 2 -t tartalmazó zagyot. Igen elterjedt a híg kénsavas oldást alkalmazó eljárás is. Ennél azonban igen nagy nehézséget okoz a zagy szűrése. A második csoportba tartozó eljárások egyik ismert módja a Bradley-Fitch-féle eljárás, amelynél az ércet redukálólag pörkölik, majd az Mn02 -t tartalmazó pörköléket ammoniumszulfátos oldattal lúgozzák. Ugyancsak a második csoportba sorolható a Sweet-féle eljárás, mely szerint az őrölt ércet ammoniumkloriddal, vagy ammoniumszulfáttal pörkölik és így lúgozás után mangánszulfátot, vagy mangánkloridot tartalmazó oldatokat kapnak. Ugyancsak ismert a Dean-féle eljárás is, amely szerint az ércet ammoniumkarbamáttal kezelik. Az így nyert oldatból a mangánt karbonát alakjában nyerik ki, miközben az oldatot melegítik. A harmadik csoportba tartozó sósavas, illetve salétromsavas eljárások egyik ismert megoldása a Sweet-féle eljárás, amelynél a pörköletlen ércet híg sósavas oldattal kezelik. Ezt az eljárást olyan ércek feldolgozására lehet alkalmazni, amelyek csak kevés kalciumot tartalmaznak. Ellenkező esetben az érc kalcium -esetleg magnézium- tartalma miatt a sósav regenerálása igen költséges. A harmadik csoportba tartozik a másik ismert eljárás a Nossen-féle eljárás is, amely szerint az ércet redukálólag pörkölik, majd ezután salétromsavas oldást alkalmaznak és az így kapott oldatból a mangán, az oldat elpárologtatása, majd annak hevítése után Mn02 alakjában leválasztható. A felsorolt ismert eljárások ipari méretekben nem terjedtek el, főleg azért, mert a különféle oldószerek regenerálása komplikált és általában az ismert technológiák rendkívül nehézkesek és főleg azért, mert költségesek, nagy beruházásokat igényelnek. Ezek közül az ismert eljárások közül egyes államokban kissé erőltetetten ipari méretekben is alkalmaznak egyet-egyet. Ez azonban olyan drága mangánszulfátot eredményez, amely nem gazdaságos semmilyen, de elsősorban nem mezőgazdasági célokra. A találmány szerinti eljárás segítségével lényege-5 sen egyszerűbb és olcsóbb a technológia, és az a nagy előnye, hogy a megvalósításához különösebb beruházás sem szükséges. További előnye a találmány szerinti eljárásnak, hogy a végeredményként kapott mangánszulfátot 10 tartalmazó szerben a mezőgazdaság számára igen fontos hatóanyagok maradnak, jóllehet ezek részaránya igen csekély. Ilyen nyomelemek a kalcium, a vas, a nátrium, a kobalt, a nikkel és még más elemek. 15 Az l.sz. táblázat a kísérleteinknél használt 16,24% mangánt tartalmazó karbonátos mangánérc és "az ebből előállított végtermék összetételét "tartalmazza. A találmány szerinti eljárással, az eddig 20 nagyipari feldolgozásra csak kisebb mennyiségben, kevéssé használt karbonátos rnan^ánérceLd^lgoztuk Jel Az ércet aprítjuk, majd célszerűen 0,1 mm-es átlagos szernnagyságúra őröljük. Ezt__az„orjol|_éréf,l pörkölés mellőzésével olyan saveleggyel kezeljük^ 25 amely kénsavat és sósavat tartalmaz, még pedig "35—45 tf% víz mellett a kénsavból 50-55 tf%^ot, míg sósavból 5-15tf%-ot. Megállapítottuk ugyanis, hogy főleg a szilikát és mangándioxid tartalmú érc tisztán kénsavas oldatban történő feltárása esetén a 30 mangánkihozatal kicsi. Többféle savelegy kipróbálása után jutottunk a kénsavat és sósavat a megadott térfogat %-ban tartalmazó savelegy alkalmazásához, minthogy ennek felhasználásával csaknem 100%-os mangánkihozatal volt elérhető. 35 Az említett s ayelegyet szobahőmérsékleten, tehát. J0-25i_(f Jiőrnérséklet mellett yezetiük az őrölt karbonátos mangánérchez., célszerűen, saválló kévé"rovét ellátott tartályba. Az érc kémiai összetételének megállapítása alapján a szükséges mennyiségű 40 savelegyet két v agy_jjnnál több részben célszerű az érchez adni. A saveleggyel ellátott ércet állandóan keverni kell. Az anyag a reakció hő folytán mintegy 70C°-ra melegszik fel. Mint egy 10—15 percig tartó keverés_jutón, .a kezdetben hígfplyj᧠45 massza megszitórdulj amely ebben a formában már nem Talésetveszélyes. A megszilárdult .anyagot., 24 órán át pihentetjük, majd 4-5% víztartalomig szárítjuk, ezt követően őröljük. Á találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy 50 .a karbonátos mangánércet őrlés után szobahőmérsékleten, keverés mellett olyan saveleggyel kezeljük, amely savelegy 35-45 tf% vizet, 50-55 tf% kénsavat, 5—15 tf% sósavat tartalmaz, s a megszilárdult anyagot 24 óráig pihentetjük, majd őröljük. 55 Ä kísérletek során a legjobb eredményt az alábbi összetételű elegy adta: víz 40 tf% kénsav 52 tf% (1,84 kg/dm3 ) 60 sósav 8 tf% (1,19 kg/dm3 ) A találmány szerinti eljárás lényeges előnye az is, hogy a mezőgazdaság céljára szolgáló szer előállítása mellett lehetőséget nyújt nagy mangán-65 tartalmú oldatok előállítására azáltal, hogy a 2
