163890. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényérzékeny másolómassza és ezzel készített másolóanyag előállítására

3 163890 4 megfelelő hordozókra, melyeket szárítás után megvilágít és eló'hív. Ily módon a massza például másolt kapcsolási vázlatok és hasonlók előállítására szolgálhat. De nyomólemezek, főképpen síknyomólemezek fotomechanikus előállítására szolgáló fényérzékeny másolóanyagként, hordozón lévő szilárd réteg alakjában is értékesíthetők. A találmány szerint előállított másolómassza fényérzékeny anyagként valamely aromás diazóniumvegyület kondenzációs termékét tartalmazza. Ezek a kondenzációs termékek például a 2 063 631, 2 667 415, 2 679 498, 3 050 502, 3 311 605, 3 163 633, 3 406 159 és 3 277 074 sz. amerikai szabadalmi leírásokból ismeretesek. A fenti kondenzációs termékeket általában valamely többgyűrűs aromás diazóniumvegyület, előnyösen valamely szubsztiutált vagy nem szubsztituált diienilamin-4-diazóniumsó és valamely aktív karbonilvegyület pl. formaldehid erősen savas közegben való kondezálásával állítják elő. Korábbi megoldásunk szerint olyan kondenzációs termékeket használtunk, amelyek legalább egy-egy A(-D)n

és B típusú egységet tartalmaznak, amelyeket egymással egy kondenzálható karbonilvegyületből levezethető kétértékű gyök köt össze. A fenti egységekben: • A legalább két aromás karbociklusos és/vagy heterociklusos gyűrűt tartalmazó vegyület gyöke, mely vegyület savas közegben legalább egy helyzetében aktív karbonilvegyülettel kondenzálható, D az A egység valamely aromás szénatomjához kapcsolódó diazónium sócsoport, n 1-10 egész szám, és B valamely diazóniumcsoportoktól mentes vegyület gyöke, mely vegyület savas közegben a molekulának legalább egy helyzetében aktív karbonilvegyülettel kondenzálható. A fenti kondenzációs terméket használjuk a találmány szerinti másolómassza előállításához. A találmány szerinti másolómassza előnyös tulajdonságainak elérése szempontjából döntő a kötőanyagként használt, megfelelőképpen módosított epoxigyanta tartalma. E módosított gyanták előállítására kiindulási anyagként olyan epoxigyantákat használunk, amelyek még szabad hidroxil- és végcsoportként álló epoxicsoportokat tartalmazó poliéterek, és amelyek általános jellemzőkkel, mint a hidroxil- és epoxiértékkel, illetve epoxiekvivalenssullyal definiálva vannak. A kiindulási anyagként alkalmazható epoxigyanták általában két végcsoportként álló epoxicsoporttal rendelkeznek, mint például a „Kunststoffe", 58^ 8. füzet, 565-571 (1968) helyen ismertetett aminepoxidok és cikloalifas epoxigyanták. További adatok a megfelelő epoxigyantákról találhatók Kirk-Othmer: Encyklopedia of Chemical Technology, Verlag The Interscience Encyclopedia, Inc., New York, 1957. 312-329. oldalán, továbbá a következő szakkönyvekben: Paquin: „Epoxiverbindungen und Epoxiharze", Springer-Verlag, Berlin, Göttingen, Heidelberg 1958, főképpen a 340-528 oldalakon, Kurt Weigel: „Epoxidharzlacke", Wissenschaftliche Verlagsgemeinschaft, Stuttgart 1965. A használatos epoxigyanták legismertebb képviselői alapmolekulaként a 2,2-bisz- (4-hidroxifenil)- propán (difenol A) és epiklorhidrin kondenzációs termékei. Ezek a kereskedelemben különböző megnevezések alatt kaphatók, és a 2,2-bisz(4-hidroxifenil)- propán glicidiléterei, amelyekben a glicidilgyöknek legalább egy hidroxilcsoportja a kondenzáció után szabadon marad. A lakk- és öntőgyantatechnikában való alkalmazásukból ismeretes, hogy e gyanták péládul észterezés útján a szabadon lévő hidroxilcsoportokon és a végcsoport ként álló epoxicsoportokon módosíthatók vag> keményíthetők. Számos közleményben az epoxigyanták részére u.n. keményítőkként mindenekelőtt az aminokat, savakat, fenolokat, tiolokat, alkoholokat és Lewis-savakat, mint a bórtrifluoridot és ezek éterekkel, alkoholokkal, fenolokkal és aminokkal alkotott komplexeit javasolják. A találmány szerinti másolómasszához használatos epoxigyanta-reakciótermékeket az epoxigyanta és valamely térhálósítható és polimerizálható csoportokat, főképpen olefinkettőskötéseket nem tartalmazó szerves sav reakciójával állítjuk elő. Ezekre a reakciótermékekre az jellemző, hogy az epoxicsoportok legnagyobb része észterkötés képzése közben 5 felhasadt. A legjobb eredményeket azok a reakciótermékek adják, amelyek epoxicsoportokat gyakorlatilag már nem tartalmaznak. Az epoxigyanták és savak reakcióját célszerűen emelt ,, hőmérsékleten, például 120-150 C° hőmérséklettartomány-, ban, előnyösen katalizátor jelenlétében hajtjuk végre. Az erre a célra alkalmas katalizátorok mindenekelőtt a tercier vagy kvaterner nítrogénatomot tartalmazó szerves bázisok, jgy a piridin, trietanolamin. N-metilmorfolin. főképpen pedig a benziltrimetilammóniumhidroxid. A reakció kivitelezéséhez alkalmas savak alifás, cikloalifas. aromás és heterociklusos savak, például karbon- és szulfonsavak jönnek számításba. A savai lehetnek egy- és tobbértékűek. Általában előnyösebb az egyértékű savak használata, mivel ezek jól reprodukálható reakcióterméket szolgáltatnak. 20 Ilyen előnyösen használható savak például az ecetsav, oxálsav, benzoesav, szalicilsav, piromellitsav és p-tuluolszulfonsav. Számításba jöhetnek továbbá például a propionsav, glutársav, tejsav, klórecetsav, ftálsav, ciklohexilkarbonsav, fenil-foszfonsav, metánszulfonsav és naftalindiszulfonsavak. Az epoxigyanta és sav reakcióját a komponensek tiszta " keverékével, vagy magas forráspontú oldószerek így glikoléterek, speciálisan etilénglikolmonometiléter jelenlétében hajtjuk végre. A szenzibilizáló oldat előállításához használhatjuk közvetlenül a reakciókeveréket, vagy kiindulhatunk a tiszta módo-JQ sított epoxigyantákból, amelyeket például a reakcióoldatból vízzel kicsapatunk és izoláltunk. A találmány szerinti másolómasszához mindenekelőtt az alacsony és közepes molekulasúlyú epoxigyantákat használjuk, tehát a kb. 300*3000 molekulasúlyú epoxigyantákat, mivel a molekulasúly növekedésével a hordozón a tapadás -35 annyira fokozódik, hogy az a megvilágított nyomólemez kifogástalan előhívását megnehezíti. A fényérzékeny anyag és az epoxigyanta-reakciótermék mennyiségi viszonyai a felhasználási céltól és az alkalmazott anyagok természetétől függően igen különböző. Általában ez AQ az arány 10:1 - 1:20, előnyösen 2:1 - 1:10. Az előbbiekben említett epoxigyanta-reakciótermékeken kívül a találmány szerinti másolómasszához előnyösen még számos más gyantát is adhatunk, így pl. fenolgyantákat, magasabb molekulasúlyú nem módosított epoxigyantákat, olajjal módosított alkidgyantákat, amin-formaldehidgyantá-45 kat, így karbamid- és melamingyantákat, poliamidokat, poliuretánokat, polivinügyantákat, akrügyantákat, polivinilacetálokat, polivinilkloridot, poliésztereket, nitrocellulózokat, stb., mimellett az epoxigyanta-reakciótermék és a többi gyanta aránya 10:1 - 1:10, előnyösen 1:1 - ÍA. A ej-, kötőanyag összes mennyisége célszerűen az epoxigyanta-reakciótermékénél megadott határok között legyen. A találmány szerinti másolómassza tartalmazhat még színezékeket, lágyítókat, nedvesítőszereket és indikátorokat. Valamennyi adalékot úgy választjuk meg, hogy azok a réteg többi alkatrészének hatását ne rontsák le és a fényérzékeny h' anyag abszorpciós tartományában, lehetőleg kevéssé abszorbeáljanak. Ily módon lehetővé válik a felhasználási céloknak és a szükséges rétegvastagságnak megfelelő másolómassza előállítása, amely a kötőanyag és fényérzékeny anyag megfelelő „,, arányának kombinációjával egész specifikus tulajdonságokkal ° ' készíthető el. A fentemlített adalékolható gyanták közül a találmány szerinti másolómassza előállításához főképpen a polivinilacetál-gyanták használhatók előnyösen az epoxigyanta-reakciótermékeivel keverve. Azok az előre szenzibilizált síknyomólemezek, amelyeken a találmány szerinti másoló-65 massza 1 g/m2

vékony rétegben van jelen, már kiváló másolási és nyomdatechnikai tulajdonságokkal rendelkeznek, így igen fényérzékenyek, az előhívóval szemben mutatkozó megfelelő 2