163875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szintetikus húsaromák előállítására

163875 hidrogénatomot vagy rövid szénláncú alku-, különösen metilcsoportot képvisel. A (IV) általános képletű vegyületek részben már ismertek, részben pedig az ismertekhez hasonló módon állíthatók elő, a megfelelő 4-helyettesített 3-tioszemikarbazidokból, vízmen- -tes hangyasawal illetve ecetsavanhidriddel vagy más rövid­szénláncú alkánsav anhidridjével való melegítés útján. A (IV) általános képletű vegyületeknek az (V) általános képletű 2-halogénalkánsavakkal - e képletben Hal klór-, bróm- vagy jódatomot képvisel, 10 hidrogénatom abban az esetben, ha a (IV) képletű vegyületben R, helyén metilcsoport áll, különben pedig metilgyök -nátriumacetát segítségével, valamely rövidszénláncú alkanol­ban, előnyösen etanolban, az alkanol forrpontján lefolytatott kondenzációja útján a (VI) általános képletű helyettesített N'-alkanoil- 2,4-tiazolidindion- 2-hidrazonokat - ahol R,, R2 és R3 jelentése megegyezik a (IV) illetve (V) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel - kapjuk. A (IV) általános képletű 4-helyettesített 1-alkanoil- 3-tioszemikar- 20 bazidok helyett 1-alkanoil- 3-tioszemikarbazidok is alkalmaz­hatók és ebben az esetben a kapott (VII) általános képletű kondenzációs termékek - ahol R2 és R 3 jelentése meg­egyezik a (IV) illetve (V) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel - molekulájába utólag vihetjük be az R, helyettesítőt, olymódon, hogy a (VII) általános " képletű vegyületet alkálifém-származékká alakítjuk és ez utóbbit valamely (VIII) általános képletű alkohol - ahol R, jelentése megegyezik a (IV) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel, de metilcsoport csak abban az esetben lehet, ha a (VII) képletű vegyületben R3 helyén 30 hidrogénatom áll, különben pedig allil- vagy 2-metallilcso­portot képvisel - reakcióképes észterével reagáltatjuk. Az említett alkálifém-származékok előállítása pl. oly­módon történik, hogy a szabad vegyületet dimetilformamid­ban, 0 C° és a szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten nátnumrúdriddel, lítium- vagy nátriumamiddal reagáltatjuk, 35 majd a kapott terméket ugyanebben a közegben, szobahő­mérsékleten vagy mérsékelt melegítés közben reagáltathatjuk a (VIII) általános képletű alkohol reakcióképes észterével, pl. a megfelelő halogeniddel, mint metUjodiddal, allil- vagy 2-metalliljodiddal vagy-bromiddal, allil- vagy 2-metallilklorid- ^Q dal, valamely alkánszulfonsav- vagy arénszulfonsavészterrel, pl. a megfelelő metánszulfonsav- illetve p-toluolszulfonsavész­terrel, vagy akár dimetilszulfáttal. Az említett eljárások bármely változata szerint kapott (VI) általános képletű vegyületeket az alkanoiicsoport lehasí­tása céljából valamely rövidszénláncú alkanolban, hidrogén- 45 klorid és adott esetben víz jelenlétében melegítjük, amikor is a (IX) általános képletnek megfelelő hidrazonokat - ahol R, és R3 jelentése megegyezik a (IV) illetve (V) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel - kapunk. így pl. a (VI) általános képletnek megfelelő kiindulóanyagot körülbelül 15 un óra hosszat forraljuk valamely vízmentes rövidszénláncú alkanol, elsősorban etanol, vagy pedig metanol vagy propanol és abszolút éteres hidrogénkloridoldat elegyében visszafo­lyatás közben: a reakcióhoz alkalmazásra kerülő éteres hidrogénkloridoldatnak legalább annyi hidrogénkloridot kell tartalmaznia, amennyi elegendő a felszabaduló hidrazonnal 55 való sóképzéshez. Az említett reakcióközegből a kívánt (IX) általános képletű hidrazon hidroklorid alakjában fokozatosan kikristályosodik és a reakció befejeződése után lehűtés és adott esetben valamely, a hidrokloridnak a reakcióközegben való oldhatóságát csökkentő szerves folyadék, pl. petroléter fi„ vagy további dietiléter hozzáadása után szűréssel elkülönít­hető. Éteres hidrogénkloridoldat helyett a megfelelő, vagyis az alkalmazott (VIII) általános képletű vegyülettel legalábbis egyenértékű mennyiségű tömény sósav is alkalmazható: ilymódon a reakcióközegbe megfelelő mennyiségű vizet is beviszünk. Ebben az esetben a reakciót előnyösen valamely 65 rövidszénláncú alkanolban, pl. etanolban, ennek forrpontján folytatjuk le. A (IX) általános képletű hidrazonok így kapott hidrokloridjai e reakcióközegben legalábbis részben oldód­nak, elkülönítésük pl. vákuumban való bepárlás útján történ­het. A hidrazonokat a hidrokloridokból a szokásos módon, pl. vízben való oldás, a számított mennyiségű bázis, pl. nátriumkarbonát vagy nátriumhidroxid hozzáadása és az olajszerű alakban kivált hidrazonnak valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerrel vagy oldószereleggyel. pl meti­lénkloriddal és/vagy petroléterrel való kioldása útján szaba­díthatjuk fel és nyerhetjük ki. A (IX) általános kép létű hidrazonokból azután valamely (X) általános képletű izotiocianáttal - e képletben R, metilcsoportot képvisel abban az esetben, ha a (IX) képletű vegyületben R3 helyén ugyancsak metilcsoport áll, illetve allil- vagy metallilcsoportot képvisel, ha R3 helyén hidrogénatom áll -való reagáltatás útján a (II) illetve (Ha) általános képletű tioszemikarbazonokhoz jutunk. Ez a reakció előnyösen valamely, a reagáltatott hidrazi­nokkal szemben közömbös szerves oldószerben, pl. valamely rövidszénláncú alkanolban, mint metanolban, etanolban, pro­panolban vagy izopropanolban, éterszerű oldószerben, mint dietiléterben, dibutiléterben, tetrahidrofuránban vagy dioxán­ban, szénhidrogénben, mint benzolban, toluolban vagy hexánban, vagy pedig halogénezett szénhidrogénben pl. kloroformban, szobahőmérsékleten vagy mérsékelten, pl. 100 C°-ig vagy az alkalmazott oldószer forrpontjáig terjedő hőmérsékleten folytatható le. A reakcióidő a kiindulóanya­gok reakcióképességétől és az alkalmazott reakcióhőmérsék­lettől függően körülbelül 1/2 órától 24 óráig terjedhet. Az (I) általános képletű vegyületeknek a neopláziás állapotok kezelésére alkalmas napi adagja emlősállatok esetében 1 kg testsúlyra számítva 1 mg és 100 mg között lehet: e tartományon belül parenterális, különösen intramusz­kuláris vagy szubkután alkalmazás esetén általában kisebb adagokat alkalmazunk, mint orális beadás esetében. Az (I) általános képletű vegyületek orálisan vagy rektálisan erre alkalmas adagolási egységek, mint tabletták, drazsék vagy kapszulák illetve végbélkúpok alakjában, parenterálisan pedig injekció-oldat alakjában kerülhetnek beadásra. Az orális alkalmazásra szolgáló adagolási egységek ható­anyagként általában 10-90% mennyiségi arányban tartalmaz­zák az (I) általános képletű azint. Az ilyen készítmények előállítása céljából a hatóanyagot pl. valamely szilárd, por­alakú vivőanyaggal, mint tejcukorral, répacukorral, szorbittal, manittal, keményítőfélékkel, mint burgonyakeményítővel, kukoricakeményítővel vagy amilopektinnel, továbbá laminá­riaporral vagy citrusvelőporral, cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal kombináljuk, adott esetben simitószerek. mint magnézium- vagy kalciumsztearát vagy polietílénglikolok hozzáadásával, és a kapott keveréket tablettákká vagy drazsé­magokká sajtoljuk. Ez utóbbiakat pl. tömény cukoroldatok­kal vonhatjuk be, amelyek még pl. arabmézgát, talkumot és/vagy titándioxidot is tartalmazhatnak: alkalmazhatunk bevonóanyagként valamely könnyen illó szerves oldószerben vagy oldószerelegyben oldott lakkot is. Az említett bevonó­anyagokhoz színezékeket is adhatunk, pl. a különböző hatóanyagmennyiségek megjelölése céljából. Rektális alkalmazásra szolgáló adagolási egységekként, pl. végbélkúpok készíthetők, amelyek az (I) általános képletű azint valamely semleges zsíralapban eloszlatva tartalmazzák, továbbá zselatin-rektálkapszulák, amelyek hatóanyagot vagy annak valamely erre alkalmas sóját polietilénglikolokkal kombinált alakban tartalmazhatják. Az empullázott készítmények, amelyek parenterális, különösen intramuszkuláris, intravénás vagy szubkután beadás céljaira alkalmazhatók, az (I) általános képletű, sóképzésre alkalmas azinnak valamely vízben oldódó, gyógy­szerészeti szempontból elfogadható sóját tartalmazzák, elő­nyösen 0,5% és 10% közötti koncentrációjú vizes oldatban, adott esetben erre alkalmas stabilizálószerek és pufferanya­gok kíséretében. Készíthetők ampullázott készítmények bármely (1) általános képletű azin erre alkalmas oldásközve­títő anyagok és/vagy emulgátorok segítségével készített vizes diszperzióival is. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom