163859. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékok szennyezettségének vizsgálatára

163.859 tartalmazó üvegedényt megpörgetik, majd hirtelen leállítják. Leállítás után a folyadék és a benne levó' szennyezések is tehetetlenségük miatt egy ideig még mozognak, miáltal az általuk okozott áramváltozások váltakozóáramok lesznek. Ha tehát egy, a fotóérzékelő után következő erősítő csak váltakozóáramu komponenseket enged át, akkor a berendezés érzéketlen marad az olyan szennyezések iránt, amelyek az edény falára vannak tapadva. Ezek ugyanis a fénysugarakhoz képest már állnak a vizsgálat tartama alatt és így az erősítő a nekik megfelelő fényintenzitás változásokat már nem veszi át. Ez az eljárás előnyös, ha a szennyezés az üvegedény külső falán van, de hátrányos, ha a szennyező elem az üvegfal belső oldalára tapadt, mert utóbbi esetben már folyadék szennyezettségről van szó. Az üveg belső falára tapadt szennyező elemeket tehát az ismert eljárások akkor sem mutatják ki, ha azok a megvilágított térbe esnek. Fentiekből látható, hogy az üvegekbe öntött folyadékok szennyezettség vizsgálatának két alapvető problémája, tehát az alapzaj csökkentése és a „megbújt" szennyezések kimutatásánaklehetősége, . tulajdonképpen összefügg, mert minél jobban korlátozzuk 1 a megvilágított teret a lehető kis zaj érdekében, annál jobban növeljük a szennyezések megbujasanak valószínűségét, veszélyeztetve ezáltal a vizsgálat objektivitását és reprodukálhatóságát. Vizsgálataink szerint ez az ellentmondás a magyarázata annak, hogy több idevágó javaslat ellenére olyan feladatokra, amelyeknél a vizsgálat reprodukálhatósága életbevágóan fontos követelmény, gyakorlatilag használható vizsgálóberendezést még nem sikerült létrehozni. Ilyen feladat pl. az ampullás gyógyszerek (injekciós oldatok) szennyezettségének vizsgálata, amely témánál az „életbevágó" kifejezés, a dolog természete miatt, szinte szó szerint értendő. Találmányunk értelmében elérni kívánt célunk tehát a már említett ellentmondás feloldása. Találmányunk tárgya folyadékszennyezettség vizsgáló berendezés, mely optikai elemekből (fényforrás, lencsék, fényrekeszek, polarizátor, analizátor, fotoelektromos érzékelő) áll, és a vizsgálandó folyadékot tartalmazó edény közvetlenül a polarizátor és az analizátor között van elhelyezve, és a fényrekeszek kiképzése olyan, hogy a fény-nyalábot ugy korlátozzák, hogy kizárólag a polarizátor és az analizátor közé helyezett edényt éri a fény-nyaláb. A találmányunk szerinti berendezés egyik kiviteli alakja legalább két vizsgáló berendezést tartalmaz. Ennél a kiviteli alaknál célszerű az olyan kiképzés, hogy az egyes vizsgáló készülékeknek a vizsgálandó anyagot tartalmazó edényt forgató eszköze váltakozva jobb- és balforgású. Találmányunk szerinti megoldást részletesebben ábra kapcsán ismertetjük, mely ábra a találmányunk szerinti berendezés egy példaképpeni kiviteli alakját szemlélteti. Az 1. ábra a találmány szerinti optikai rendszert mutatja a fényforrástól a fotóérzékelő szervig bezárólag, amely rendszer elemeinek az elrendezése a találmány szerint olyan, hogy minimális"- csökkenti a fotoérzékelő zaját. A rendszer elemei: 1 fényforrás, 2 kondenzor lencse, 3 fényrekesz, 4 polarizátor, 5 vizsgálandó ampulla, 6 analizátor, 7 fotoérzékelő. Az 1 fényforrásból kilépő fénysugarak a 2 kondenzor lencsén, a 3 fény rekeszen és a 4 polarizátoron át a vizsgálandó 5 folyadékra esnek. A folyadékon áthaladó fénysugarak a 6 analizátorra kerülnek, amely ugy van beállítva, hogy a rajta áthaladó fénysugarak intenzitását nullára csökkenti. Mivel sem az üveg, sem a tiszta folyadék nem fordítja el a polarizált fény síkját, a 7 fotoérzékelő szerv sötétben marad. Ha ellenben a folyadék nem kívánatos szennyező elemeket tartalmaz, akkor azok a polarizált fény síkját kissé elfordítják, mire a fotoérzékelő áramot mutat. Találmányunk lényege az 1. ábrán látható optikai elemek egymáshoz való viszonyában van, nevezetesen abban, hogy azok a fényforrástól kiindulva, mintegy a fénysugár mentén haladva, a fotoelektromos érzékelőig milyen sorrendben helyezkednek el. Találmányunk szerint az a leglényegesebb, hogy a polarizátor és analizátor között csak a vizsgálandó ampulla legyen. Helytelen tehát a találmány szerint az analizátor és polarizátor közé az optikai rendszer más elemét, pl. fényrekeszt, lencsét, prizmát, vagy bármilyen olyan gépalkatrészt a vizsgálandó térbe (4 és 6 között) helyezni, 5 amit a polarizált fény érinthetne, vagy melyeken a polarizált fény síkja bármilyen oknál fogva elfordulhatna. Ha ugyanis, ismert eljárások szerint, pl. fényrekesz van a polarizátor és analizátor között, akkor a rekesz éle a fotoérzékelőben már fényintenzitás növekedést okoz, miáltal ennek zaja megemelkedik és így az elrendezés veszélyezteti a készülék feloldóké^ pességét. Annál rosszabbá helyzet, minél több fényrekeszt alkalmaznak a vizsgálandó térben . Ha pedig a fényrekesz szerepét, praktikus okokra való hivatkozással, pl. az ampullát tartó kosár oldalába vágott rések veszik át, akkor nemcsak az alapzaj növekedése áll elő. hanem a gépen mindig előforduló I g rázkodások miatt e rések élei is rázkódnak, váltakozóáramú komponenseket keltve a fotoérzékelő aramában, amit a megfigyelni kívánt szennyező elemek jeleitől már nem lehet megkülönböztetni. Találmányunk szerinti megoldásnál ugyanakkor lehetőség van akár korlátlan mennyiségű optikai elem (lencse, rés, 20 prizma, stb.) alkalmazására a polarizátor és analizátor által körülzárt vizsgálótéren kívül. Ilyen elemek alkalmazása. ;i gépkonstrukció praktikus kialakítása végett előnyös lehet. Ami a találmány szerinti másik célkitűzést, nevezetesen a már említett ..megbújt" szennyező elemek detektálását illeti, 2J, megállapítottuk, hogy itt valószinűségi kérdésről van szó. Itt utalunk arra, hogy az ismert szennyezettségvizságló automatáknál, amelyek élvezeti célokra szolgáló italok szennyezettségét érzékelik, csupán egy mérőállást alkalmaznak. Ha ebben a mérőállásban a vizsgálat nem mutat ki szennyezést, pl. azért mert a fent értelmezett „megbújt" szennyezésről volt szó, f0 akkor a vizsgálóberendezés máris tévesen mért. Találmányunk szerint a vizsgálóautomatát úgy építjük fel, hogy több vizsgálófejet tartalmaz. Igen nagy mértékben megnő a reprodukálhatóság valószínűsége, megállapításaink alapján, akkor ha a vizsgálófejben a folyadékot váltakozó jc irányban forgatjuk. Ennek valószínű magyarázata az, hogy az ellenkező irányba forgó folyadék olyan szennyező elemeket is le tud mosni az üveg belső felületéről, amelyek egyirányú forgatás esetén onnan nem voltak eltávolíthatók. Célszerű a találmányunk szerinti vizsgálóautomata olyan kiképzése, hogy minden egyes mérőállás egy esőlemezes 40 mágnessel van kapcsolatban. Amikor a szennyezést észlelei a fotoelektromos áramkör, az elektromágnes meghúz, az esőlemez leesik és ez a leesett lemez váltja át a kidobó állásban azt az osztályozó lapátot, amelyik meghatározza, hogy a megvizsgált ampulla a tiszta, vagy szennyezett ampullákat tartalmazó gyűjtőládába esik SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Berendezés folyadékok szennyezettségének vizsgála-50 tára, mely optikai elemekből, célszerűen fényforrásból, lencsékből, fényrekeszekbó'l, polarizátorból, analizátorból és fotoelektromos érzékelőből áll, azzal jellemezve, hogy a vizsgálandó folyadékot tartalmazó edény (5) közvetlenül a polarizátor (4) és az analizátor (6) között van elhelyezve és a fényrekeszek (3) nyílásmérete legfeljebb az ampuUában lévő ^ folyadékoszlop magasságával megegyező. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy legalább két vizsgáló fejet tartalmaz. 3. A 2. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egyes vizsgáló fejeknek a vizsgálandó 60 edényt forgató eszköze forgásirányváltóval rendelkezik. 4. Az 1-3 igénypontok bármelyike szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a berendezés minden egyes vizsgáló fejének egy esőlemezes elektromágnese van. 1 db rajz A kiadásért felel: A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 740.480, OTH, Budapest