163858. lajstromszámú szabadalom • Mághneses csapágyazású működtető mágnes

163858 ból készült 7 tolórúd van átvezetve, amelynek a rajzon alsó végén mágneses anyagból készült 4 mozgófegyverzet van rögzítve. 8 hivatkozási számmal kemény mágneses anyagból, például ferritből kialakított és például radiálisán mágnesezett állómágnest jelöltünk, amely az ábrázoll példakénti kiviteli alak esetén radiálisán kifelé plusz-minusz értelemben van mágnesezve. A 8 állómágnes kúpos toldatát lágyvasból készült 9 sapka borítja. Fölötte ugyancsak kemény mágneses anyagból készült és az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén radiálisán kifelé plusz-minusz értelemben mágnesezett kettó's 10 mozgómágnes van elrendezve, amelynek belső kúpos felületét lágyvasból készült 11 sapka fedi le. A 3 állófegyverzet fölött hasonló módon kemény mágneses anyagból kialakított és az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén radiálisán kifelé ugyancsak plusz-minusz értelemben mágnesezett 14 mozgómágnes, úgynevezett váltókup van elrendezve, amelynek a rajzon fölfelé kinyúló kúpos részét lágyvasból készült 12 sapka borítja. 13 hivatkozási számmal a 14 mozgómágneshez erősített fó'tolórudat jelöltünk. Ez lágyvasból készült 15 sapka 16 furatán van átvezetve. A 16 sapka kemény mágneses anyagból készült és az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén radiálisán kifelé ugyancsak plusz-minusz értelemben mágnesezett 17 állómágnes belső kúpos felületét borítja. Az 1 lágyvashenger 18 és 19 kerületi hornyaiban rugalmas anyagból, például rugóbronzból készült 20 illetó'leg 21 zárógyűrű van elhelyezve. Ezek azonos méretűek lehetnek, ami a gyártást megkönnyíti. Láthatjuk, hogy a találmány szerinti működtető mágnesnek a 2 gerjesztó'tekercsből álló eklektromágnese és ebben tengelyirányban elrendezett mozgószerelvénye van, amely a 4 mozgófegyverzetből, a 7 tolórúdból és a 13 főtolórúdból áll. Ezt a szerelvényt a 2 gerjesztőtekercs két végén csapágyak támasztják meg, amelyek, amint ezt a találmány szerinti megoldás lényegével kapcsolatban említettük, páronként kúposán egymásba illeszkedő állandó mágnesek. Az egyik párt a 8 állómágnes és a 10 mozgómágnes, a másik párt a 14 mozgómágnes és ;t 17 állómágnes alkotja. A mágnesek egymás felé eső felületei azonosan vannak polarizálva, ami taszítást bl/tOMl Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén továbbá az egymásba illeszkedő felületek részben vannak lágyvas sapkával borítva, amilyen a 9 és 11 illetó'leg 12 és 16 sapka. A felületek azonban teljesen is boríthatok. Az egymásba illeszkedő felületeket borító 9, 11 illetó'leg 12, 16 sapkák rendeltetése, hogy a mágneses fluxust meghatározott módon tereljék és ezzel a mágneses csapágyazás hatásfokát növeljék. A munkalégrésekben ugyanis a sapkák folytán a mágneses tér mintegy koncentrálódik. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén alkalmazott radiális mágnesezésű mágnespároknál a mágneseket a radiális irányú stabilizálás végett páronként egy-egy lágyvashüvely veszi körül. Nevezetesen, a 8 állómágnest 22 lágyvashüvely, a 10 állómágnest pedig 24 lágyvashüvely veszi körül. A 14 illetó'leg 17 állómágnest körülvevő lágyvashüvelyt 23 illetőleg 25 hivatkozási számmal jelöltük. Az ábrázolt példakénti kiviteli alak esetén továbbá a 8,10 állómágnesekbó'l illetőleg a 14, 17 állómágnesekből álló mágnespárok és az elektromágnest alkotó 2 gerjesztőtekercs közé egy-egy 26 illetőleg 27 ellenampermenet van iktatva, amelyek a lebegő csapágyak és a 2 gerjesztőtekercs induktív kapcsolódásából származó örvényáramokat kiküszöbölik. E hatást fokozhatjuk, ha az ellenampermeneteket jólvezető fémből készült 26, 27 betétekként alakítjuk ki. A találmány szerinti működtető mágnes ábrázolt példakénti kiviteli alakjának működésmódja a következő: A 2 gerjesztőtekercs gerjesztésekor , kialakuló mágneskör az 5 lágy vastárcsán, a 3 állófegyverzeten, a 4 mozgófegyverzeten, a 6 lágyvasgyűrűn és az 1 lágyvashengeren át záródik. Ekkor a 4 mozgófegyverzet a gerjesztés polaritásától függően tengelyirányban elmozdul és ugyancsak tengelyirányban meneszti a 7 tolórudat, valamint a 13 fó'tolórudat. A gerjesztés megszűnésekor a mágneses térre szuperponált elektromágneses tér megszűnik és az egymással szembenálló 5 8,10 illetó'leg 14, 17 állómágnesek kölcsönhatása szabadon érvényesül. Minthogy ezek páronként azonos értelemben vannak polarizálva, a szembenálló felületek között taszító hatás lép fel, amely a 4 mozgófegyverzetet a 7 tolóruddal, a 10 illetőleg 14 mozgómágnessel, a 13 főtolóruddal és a ^Q mozgómágnesek 11, 24 illetőleg 12, 25 sapkáival együtt lebegő állapotban tartja. Látható, hogy a 8 állómágneshez és a 17 állómágneshez illesztett 22 illetőleg 23 sapkák polaritása kúpos felületrészeiken is megegyezik a 10 mozgómágneshez és a 14 mozgómágneshez illesztett 24 illetőleg 25 sapkák polaritásával. Ez legalább részben a csapágyak oldalirányú 1 5 eró'kiegyenlítését biztosítja. A 4 mozgófegyverzetbő] és a 7 tolórúdból álló merev rendszerre az állómágnesek kétoldali elrendezése folytán tengelyirányú nyomóerő hat. A 8 állómágnest és a 17 állómágnest az 1 lágyvashenger homlokoldali nyilasain át kifelé irányuló erővel szemben a két 20 és 2Q 21 zárógyűrű biztosítja. A külső gerjesztéssel és állandó mágnesekkel létesített mágneskörök kölcsönhatását a 26 és 27 ellenampermenetek csökkentik, amelyek célszerűen azonos alakú és ;i terek bármilyen változására ellenampermenetként reagáló vörösrézgyűrűk. 21 A fentiekben leírt visszacsatolás csökkenti az elektromágnes út-erő karakterisztikájának egyenlőtlenségi fokát. Visszacsatolás nélkül ugyanis az erők csak egy irányban és elvileg a légrésváltozással hiperbolikus függvénykapcsolatban változnának. A visszacsatolás viszont ellenértelmű és jellegű ,p erőket hoz létre, amelyek azután a kiegyenlítő hatást biztosítják. Mint látható a 2 gerjesztőtekercs lépcsőzése lehetővé teszi, hogy a hosszmetszetben L-alaku 6 lágyvasgyűrű tengelyirányú méretét a homlokoldali perem eléréséig tekercseléssel töltsük ki. Ez a gerjesztésben körülbelül 15-20 százalékos 35 nyereséget jelent. 40 SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Mágneses csapágyazású működtető mágnes, amelynek elektromágnese (2) és ebben tengelyirányban elrendezett mozgófegyverzete (4,7,13), valamint ezt az elektromágnes két végén támasztó csapágyai vannak, azzal jellemezve, hogy a csapágyak páronként kúposán egymásba illeszkedő állandó mágnesek (8, 10, illetó'leg 14, 17), amelyeknek egymás felé 45 eső felületei kölcsönös taszítás végett azonosan vannak polarizálva. 2. Az 1. igénypont szerinti működtető mágnes kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az egymásba illeszkedő felületek legalább részben lágyvas sapkával (9, 11 illetőleg 12, 16) vannak borítva. J" 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti működtető mágnes kiviteli alakja, radiális mágnesezésű mágnespárokkal, azzal jellemezve, hogy a mágneseket (8, 10 illetó'leg 14, 17) a radiális irányú stabilizálás végett páronként legalább egy lágyvashüvely (22, 24 illetó'leg 23, 25) veszi körül. 55 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti működtető mágnes kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a párosával elrendezett mágnesek (8, 10 illetó'leg 14, 17) és az elektromágnes (2) közé egy-egy ellenampermenet (26, illetó'leg 27) van iktatva. 5. A 4. igénypont szerinti működtető mágnes, azzal "0 jellemezve, hogy az ellenampermenetek jólvezető fémből készült betétek (26 illetó'leg 27). 1 db rajz A kiadáséit felel: A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 740.479, OTH, Budapest