163822. lajstromszámú szabadalom • Állítószerkezet, különösen gépjármű-dobfékek működtető mechanizmusához

163822 3 va a fékkar mozgást végez, mégpedig a kopás előre­haladtával egyre nagyobb szögkitéréssel. Az önmű­ködő állításhoz a jelet az említett változatlan helyzetű részek és a fékkar közötti elmozdulás mértéke adja. Ugyanez a mozgás szolgáltatja kinetikailag az állítás­hoz szükséges munkát is. Mind a jel, mindpedig az állítási munka a kar mozgási síkjában történő forgó mozgással kapcsolatos. Az említett csigás szerkezetek­nél a csiga tengelye a forgás síkjába esik, ezért forgatásához egy e síkra merőleges síkú mozgás és erő kell. A csigás önműködő szerkezetek azonkívül, hogy csigás mivoltuk említett szilárdsági — és ebből kifo­lyólag üzembiztossági — hátrányait hordozzák, tör­vényszerűen ezért is komplikáltak, hiszen bonyolult és költséges mozgástranszformáló mechanizmusra van szükség a különböző síkokban történő mozgatás megvalósítására. A találmány szerinti szerkezet lényege, hogy a fékkar felékelési szögének változtatására újszerű szer­kezeti kialakítást alkalmaz, melyben minden, az állításban szerepet játszó alkatrész állító-mozgását párhuzamos síkokban végzi. A találmány szerint a fékkar összetett szerkezetű. A tulajdonképpeni fékkar agyának belsejében egy vele egytengelyű menesztő gyűrű van, mely külső palástjával a tulajdonképpeni fékkar agyának üregéhez, belső palástjával pedig a fékkulcstengelyhez vagy egy hozzá rögzített agy­hüvelyhez kapcsolódik azáltal, hogy az egyik palást­felület-páron nem önzáró csavarmenet, a másikon forgatva menesztő, de tengelyirányú elmozdulást megengedő alakzatok vannak kialakítva. Ez utóbbiak például retesz illetve horony vagy bordázat illetve hornyolás lehetnek. A fékkar elmozdítása okozta kerületi erőnek a csavarmeneten létrejövő tengelyirá­nyú komponense ellen a menesztőgyűrűt egy menetes hüvely támasztja meg azáltal, hogy oldalukkal egy­máshoz támaszkodnak, és hogy a menetes hüvely csavarmenete önzáró. Az ellenmenet akár a tulajdon­képpeni fékkar agyfuratában akár a fékkulcs tenge­lyen vagy az agyhüvelyen lehet kialakítva. A menetes hüvely személyes vagy automatikus forgatásával ten­gelyirányú erőt lehet a menesztőgyűrűre kifejteni, amely a nem önzáró menetén menetes ellendarab­jához képest elfordulni kényszerül, minthogy a másik palástfelületére kiképzett menesztő alakzat — célsze­rűen bordázat illetve hornyolás — mentén csak tengelyirányban képes elmozdulni, és így végered­ményben a vele együtt forogni kényszerülő ellenrészt fordítja el a másikhoz képest. A menesztőgyűrű illetve a menetes hüvely tengelyirányú elmozdulásá­hoz szükséges út — a gépjárművek fékszerkezetében szokásos méreteket és a belső fékáttételt alapúi véve — konstrukciós szempontból biztosítható, a szükséges legnagyobb elékelési tartományt és a menetek önzá­rási határát figyelembe véve. A menesztőgyűrű illetve menetes hüvely előfeszített összefekvését rugóerő biztosítja. Ez a rugó célszerűen egy koncentrikus elrendezésű hajlított vagy csavart rugó, mely egyik végével a tulajdonképpeni fékkarhoz, a másik végével az agyhüvelyhez csatlakozik, és a kifejtett kerületi erő 4 nyomatéka olyan értelmű, hogy — a csavarmenetek emelkedési értelmét figyelembe véve — a menesztő­gyűrűt illetve a menetes hüvelyt oldallapjukkal egy­máshoz szorítja. 5 A két csavarmenet emelkedési közötti arány az állítás áttételezését is jelenti. A menetes hüvely forgatásához a fékkar mozgási síkjával azonos állású forgatónyomaték vagy tangen­ciális erő szükséges, és ez a körülmény kedvező 10 helyzetet teremt az automatizálás számára is. Ehhez egy szintén koaxiális elrendezésű, valamilyen egyirá­nyú kapcsoló, például szabadonfutó szerkezet alkal­mazása elégséges, a találmány szerint úgy alkalmazva, hogy annak menesztett része — például a belső 15 gyűrűje — furatában olyan menesztő alakzattal (pl. hornyolással) legyen ellátva, mellyel a hozzá kapcso­lódó menetesgyűrűt hajtani képes, egyszersmind biz­tosítva annak tengelyirányú elmozdulási lehetőségét is. Az említett egyirányú kapcsoló szerkezet másik 20 menesztő részét valamilyen ismert módon ki kell horgonyozni a már leírt jelfogásra alkalmas, változat­lan helyzetű futóműrészhez. Az egyirányú kapcsoló­szerkezet elrendezésének olyannak kell lennie, hogy a fékkar aktív fékezési elmozdulásakor a menesztés ne 25 jöjjön létre, ezzel szemben a kar visszaállásakor a menesztő kapcsolat létrejöjjön, ami által a menetes hüvely a futómű álló részeihez képest forgási szem­pontból szintén állni kényszerül, miközben a fékkar visszaforgása következtében csupán tengelyirányban 30 elmozdulva a már ismertetett állítási elmozdulásokat létrehozza. Hogy a működő fékfelületek között szük­séges, ideálisan állandó nagyságú hézag megmaradjon, az egymással menesztő kapcsolatban álló kihorgonyzó részek célszerűen kiválasztott kapcsolódó párja kö-35 zött - ismert módon — méretezett holtjátékot kell biztosítani. A felnövekvő aktív fékező erő függvényé­ben az egész fékszerkezetben s annak környezetében alakváltozás keletkezik, mely a fékkar többlet-elfor­dulásában érzékelhető, önműködő állítás esetében ez 40 azzal a veszéllyel jár, hogy a szerkezet ezt a többlet­elfordulást is a kopással egyező jelentőségű jelnek érzékeli, és azt utánállítja. Ennek kiküszöbölése lehet­séges úgy is, hogy a már említett és a kihorgonyzó láncolatban létesített holtjátékot — esetleg állíthatóan 45 — ennek a rugalmas elmozdulásnak figyelembevételé­vel állapítják meg. Ez a holtjáték nyilvánvalóan csak egy meghatározott fékező erőhöz felelhet meg egzakt módon, és ebből kifolyólag a többi, ennél kisebb vagy nagyobb erőnek megfelelő alakváltozás esetében az 50 állítás többé vagy kevésbé lesz elégtelen. Célszerűbb a kihorgonyzó láncolatban egy olyan súrlódásos menesztő-kapcsolatot beiktatni, mely meg­határozott nagyságú tengelyirányú erő hatására meg­szakad, illetve az oldási ciklusban a kihorgonyzó 55 kapcsolatot csak a kitűzött nagyságú erő szintjére történő csökkenés után engedi létrejönni. Ez a szabá­lyozás erőarányos, és a súrlódási hiszterézistől elte­kintve teljesen korrekt kompenzálást tesz lehetővé. A találmány szerinti szerkezet koncentrikus elren-60 dezése és a nem önzáró csavarmeneten keletkező

Next

/
Oldalképek
Tartalom