163740. lajstromszámú szabadalom • Öntartó jelfogó

3 163740 4 nagy sorozatban gyártható, kisteljesítményű rövid impulzusokkal átkapcsolható, és méreteihez és az átkapcsoláshoz szükséges teljesítményhez képest nagy teljesitmények Üzembiztos kapcsolására alkalmas. A találmány szerinti megoldásban az öntartő jelfogónak - amelynek horgonya elektromágneses tekercsen és állandőmágnes sarui közti légrésen van átvezetve - T-alaku horgonya van, amelynek szára és széles része közötti átmenetnél kiképzett vállai a tekercs csévéjének az állandómágnes saruitól távolabbeső homlokfelliletén támaszkodnak. Az állandómágnes sarui a horgonynak széles részével ellentétes felén vannak a horgony szára menetén elrendezve. A horgony vállai lehetnek egyszerűen a horgony hossztengelyére merőleges sik felületek is. Előnyösen a horgony szárának vége az állandómágnessel körülfogott térbe nyúlik, és a horgony szárának az állandőmágnessel körülfogott térbe nyúló vége érintkezőfelülettel van ellátva, amellyel szemben rugalmas állóérintkezők vannak elrendezve. A találmány szerinti megoldásban az öntartó jelfogó horgonyának megfogása részben mechanikus eszközökkel, részben annak a jelenségnek kihasználásával van megvalósítva, hogy az állandómágnes légrésébe benyúló, aszimmetrikus mágneses erővonaleloszlást okozó horgonyra azt a légrésbe behúzó erő hat, igy mechanikusan elég tengelyirányú megtámasztást biztosítani, a horgony megfogása ezenfelül sem rugót sem más alkatrészt nem igényel, a horgony pedig egyszerűen kivágással kialakítható. A horgony tömege kicsi, nem kell további szerelvényeket mozgatnia, ezért a jelfogó átkapcsolási ideje 1-5 msec nagyságrendű lehet, az átkapcsoláshoz hasonló hosszúságú impulzus elegendő. További előnyök származnak abból, hogy a horgony vállai egyszerű sik felületek. Mivel a horgony hosszirányban is elmozdul az állóérintkezőkön jő az érintkezők öntisztítása, a mozgás pályája elősegíti az érintkezők gyors szétválasztását és a horgonynak a holtponton történő átlendülését. A megoldással és rugalmas állóérintkezők alkalmazásával egyszerűen kialakítható olyan jelfogó, ahol az érintkezőnyomás jól definiált, és a kapcsolás pergésmentes. A megoldás lehetőséget ad mágneses és villamos szempontból egyaránt optimális jelfogőkonstrukció kialakítására. További járulékos előny, hogy az állandómágnes által körülhatárolt térben elhelyezkedő érintkezőket az állandómágnes árnyékolja. A találmány szerinti öntartó jelfogó kis méretekben (pl. 10x15x10 mm) előnyösen kialakítható, és méreteihez képest nagy teljesítmény kapcsolására alkalmas, kis vezérlőteljesitmény mellett. A találmányt az alábbiakban kiviteli példára vonatkozó rajz alapján részletesen ismertetjük. A rajzon: az 1. ábra öntartő jelfogó felülnézete metszetben, a 2. ábra az 1. ábrán jelölt A-A metszősik menti metszet. Az ábrákon feltüntetett öntartő jelfogónak T-alaku 1 horgonya van, amelynek 2 szára elektromágnes 5 tekercsén van átdugva, míg széles 3 része a tekercs 6 csévetartójának homlokfelületén támaszkodik. A horgonynak a tekercsen átvezetett 2 szára menetén, az 5 tekercsnek a T-alaku 1 horgony széles részével ellentétes oldalán 7 állandómágnes 8 sarui vannak elrendezve. A saruk között az 1 horgony 4 vállainak irányával párhuzamos légrés van, amelyen a horgony 2 szára át van vezetve. A horgony 2 szárának vége 9 érintkezőfelülettel van ellátva, és rugalmas 10 állőérintkezők között helyezkedik el. A horgony széles 3 részére flexibilis 11 kivezetés van erősitve. A rugalmas 10 állóérintkezők és a horgony flexibilis 11 kivezetése 12 lapba vannak erősitve, amelyen a 7 állandőmágnes 8 sarui és az 5 tekercs 6 csévetartója is rögzitve vannak. A csévetartó homlokfelületén alakos nyilas van kiképezve, amelyen a horgony 2 szára laza illesztéssel, de elfordulást és oldalirányú elmozdulást megakadályozó módon átdugható. A csévetartó belsejében ez a nyilas kibővül azért, hogy a horgony a 6 csévetartó homloksikjában elhelyezkedő virtuális forgástengely körUl billenthető legyen. A jelfogó működése az alábbi: A 7 állandőmágnes a 8 sarukkal a saruk közötti légrésen át záródó állandó mágneskört képez. Az 1 horgonynak a légrésben elhelyezkedő 2 szárát a légrés mágneses mezeje keresztirányban gerjeszti és a közelebbeső saruhoz vonzza. A saruhoz tapadó horgony átbillentése a horgonyt körülvevő 5 tekercs gerjesztésével történhet. A gerjesztést villamos impulzus adja. Az impulzus az 1 horgonyt hosszirányban gerjeszti, a mágneskör a horgonyon, a horgonyon felfekvő 8 sarun és a levegőn át záródik. A horgony és a saru között az állandőmágneses és az elektromágneses gerjesztés polaritástól függően összeadódik, vagy kivonódik. Megfelelően nagy ellenirányú gerjesztés esetén az eredő mágneses tér a horgonyt a másik sarura áttaszitja, amely most már az áramimpulzus megszűnte után is vonzóerőt gyakorol a horgonyra. A 7 állőmágnes 8 sarui közötti légrés mágneses tere az 1 horgonyt a saruk által határolt térbe behúzni igyekszik. A horgony hosszirányú helyzetét az szabja meg, hogy széles 3 részének 4 vállai a 6 csévetartó állandómágnes 8 saruitól távolabbeső homlokfelületén feltámaszkodnak és a horgonyt a behúzó erővel szemben megtartják. A mágneses terek eredője a polaritástól függetlenül a mechanikailag határozatlan horgonyt a csévetartó homlokfelUletéhez nyomja és igy biztosítja a horgony T-alaku kiképzésének vonalmenti felfekvését a csévetartó falán, bármely irányú kontaktus esetén. Atbillentéskor a horgony 2 szárának végén kiképzett 9 érintkezőfelület az átbillentési ut vége előtt eléri a 10 állóérintkezőt és azt maga előtt tolva halad tovább, mig a horgony szára eléri az állandőmágnes 8 saruját. A felütközés erejét és sebességét az állőérintkező eltolásába fektetett munka csökkenti, igy a horgony pergési hajlama tovább csökken, és az állandómágnes által gyakorolt vonzóerő a horgony felfekvésekor megnő. Mindez azt eredményezi, hogy az érintkezők az 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2