163680. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keratin-tartalmú anyagok kezelésére

163680 7 portokat jelent, mint R3 , vagyis a III általános kép­lettel írható le. Megjegyzendő', hogy az I—III általános képle­tek az észterek általános szerkezetét ismertetik. Tekintve, hogy az észterifikálás nem teljes, más vegyületek is jelen lehetnek. Említettük továbbá, hogy nem valamennyi R, R2 és R 3 csoport azonos feltétlenül. Kívánt esetben kettő vagy több mono­merkapto-dikarbonsav, többértékű alkohol vagy dikarbonsav használható, így olyan termékhez ju­tunk, amelyben az egymást követő R, R2 és R 3 cso­portok különbözőek lehetnek. A polimerkaptánok alkalmazhatók önmagukban vagy más gyanták vagy gyanta-képző anyagok kí­séretében, így ammoplasztokkal, más polimerkap­tánokkal, epoxi-gyantákkal (vagyis általában mole­kulánként egynél több 1,2-epoxidcsoportot tartal­mazó vegyületekkel), aril-gyantákkal, úgy mint ari­látészterek polimerjeivel és kopolimerjeivel, pl. etil-, n-butil- és 2-hidroxietií-akriláttal, továbbá aril­amiddal vagy poliizocianátokkal, pl. polioxialkilén­-glikolból és aromás diizocianátokból vagy poli­-(oxoalkilén)-triolból és alifás diizocianátokból képezett prepolimerjével együtt. További polimerkaptánok, amelyek szintén alkal­mazhatók a találmány szerinti eljárásban, a IV és IVa képletű vegyületek, amely képletekben R6 valamely legalább 2 szénatomot tartalmazó ali­fás gyököt, előnyösen valamely legfeljebb 6 szén­atomos szénhidrogén gyökét jelenti, w értéke 2 és 6 között van, x értéke 0 vagy pozitív egész szám, míg (r + x) értéke legalább 6, u pozitív egész számot jelent, amelynek értéke leg­alább 2, az alkilén-csoportok midegyike legalább 2 és legfel­jebb 6 szénatomot tartalmazó szénláncból áll, amely a megjelölt oxigénatomok között helyezke­dik el, s pedig olyan egész számot jelöl, amely különböző lehet minden szénláncban, úgyhogy az észter molekulasúlya legalább 400 és legfeljebb 10 000 legyen. Számos polimerkaptán vízben oldhatatlan, azon­ban vizes emulzióban vagy diszperzióban felhasz­nálható. Előnyösen úgy alkalmazhatók ezek a ve­gyületek kelmék és ruhadarabok kezeléséhez, ha valamely szerves oldószerben, pl. alkoholban, rövid­szénláncú ketonban, benzénben és halogéntartalmú szénhidrogén oldatokban, különösen klórozott és/vagy fluorozott szénhidrogénekben, amelyek leg­feljebb három szénatomot tartalmaznak, vagyis száraz tisztításban alkalmazott oldószerekben, pl. széntetrakloridban, triklóretilénben és perklóreti­lénben készítünk oldatot belőlük. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazható hagyományos oldószerekkel készített polimerkap­tán-észter vizesemulziók az alábbiakat tartalmaz­zák: 1. valamely említett polimerkaptánészter, 2. emulgeáló szer, és előnyösen 8 3. valamely stabilizáló kolloid, mint pl. nátrium­-karboximetilcellulóz vagy metilviniléter-kopo­limerek, vagy pl. maleinsavanhidriddel képezeti kopolimerek. 5 Az alkalmazott polimerkaptánészter mennyiség« az elérni kívánt hatás függvénye. Legtöbb esetben 0,5—15 súly% a legmegfelelőbb az anyag kezelé­séhez. Kötött kelmék stabilizálásához rendszerinl 10 1—10 súly% gyanta szükséges. Nagyon jó zsugoro­dás-gátlás, gyűrtelenítés és lényeges ráncolódással szembeni ellenállás érhető el szövött kelmék eseté­ben kisebb mennyiségű, pontosabban 1—5 súly% alkalmazásával. A kezelt anyagok „fogása" termé-15 szetesen az alkalmazott polimerkaptánészter meny­nyiségtől függ és egyszerű kísérlettel meghatároz­ható az a legkevesebb szükséges polimerkaptán mennyiség, amellyel a kívánt hatás elérhető. A kel­nie szerkezetét is a polimerkaptánészter mennyisége 20 által lehet befolyásolni. A kívánt hatás teljes mértékű eléréséhez szüksé­ges, hogy a polimerkaptánészter az anyagon lénye­gében megkeményedjen. Normál hőfokon ez eltart­hat 5 vagy 10 napig, esetleg még tovább. A kezelési 25 reakció jelentősen meggyorsítható katalizátor alkal­mazásával, és általában előnyös a katalizátort poli­merkaptánészterrel együtt adagolni, de kívánt eset­ben adagolás előtt is, után is történhet. A kata­lizátorok . lehetnek szervesek vagy szervetlenek, 30 bázisok, szikkatívok vagy oxidálóanyagok, továb­bá szabad gyök típusú katalizátorok, így pl. azo­-diizobutironitril, peroxidok és hiperoxidok, vágj ezek kombinációi. Szerves bázisként primer vag} szekunder aminők jöhetnek számításba, különöser 35 rövidszénláncú alkanolaminok poliaminok, pl etiléndiamin, dietiléntriamin, tetraetilénpentamin. propán-1,2-diamin, propán- 1,3-diamin, továbbé hexametiléndiamin. Szervetlen bázisként vízoldhatc oxidok és hidroxidok alkalmazhatók, pl. nátrium-40 hidroxid és ammónia. Az alkalmazható szikkatívol közé tartozik a kalcium, réz, vas, ólom, cérium és e kobalnaftenátok. Peroxidként és hidroperoxidkém említhető a kumol-hidroperoxid, terc.-butil-hid­roperoxid, dikumil-peroxid, dioktanoil-peroxid, di-45 lauril-peroxid, metiletilkaton-peroxid, diizopropil­-peroxidikarbonát, hidrogénperoxid, klórbenzoil­-peroxid. A katalizátorok másik típusa a kén- és az olyar ként tartalmazó szerves vegyületek, amelyekben a S0 kén nem kizárólag merkaptán-csoportban van jelen, nevezetesen, merkaptobenzotiazolok vagy ezek szár­mazékai, ditiokarbamátok, tiuram-szulfidok, tio­karbamidok, dialkil-, dicikloalkil- vagy diaralkil­-diszulfidok, alkil-xantogén-diszulfidok és alkil-55 -xantátok. Más katalizátorok az olyan, savval képzett nehéz­fémsók, amelyekben a sav ( — log pK) értéke 5 alatl van, vagy nehézfémek kelátjai, ideértve az olyar kelátokat is, amelyek sók. 60 A „nehéz fém" kifejezés alatt azokat a fémekei értjük, emelyek Lange: Handbook of Chemistry c könyvében (10. átdolgozott kiadás, Mc-Graw-Hil Book Co.) 60—61. oldalán vannak meghatározva, tehát az IB, IIB, HIB, IVB, VB, VIB, VIIB vag> 65 VIII csoportba tartozó fémeket, a IIIA csoportba 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom