163591. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4'-ureido-4-helyettesített-difenil -szulfon-származékok előállítására

163591 7 A csirkéknek a megfertőzés után is hatóanyagot tartalmazó takarmányt adunk. Amikor a megfertőzött, kezeletlen kontroli-állatok 50%-a elpusztult, a kísérletet befejezzük. A túlélő állatokat leöljük, felboncoljuk, és meghatározzuk az elváltozásokat. Az (I) általános képletű vegyületeket orálisan vagy parenterálisan adhatjuk be Marek-féle megbetegedésben szenvedő vagy fertőzésnek kitett szárnyasoknak. A hatóanyagokat előnyösen orálisan adjuk be, az állatok takarmányához vagy ivóvizéhez keverve. Előnyösen úgy járunk el, hogy az (I) általános képletű hatóanyagokat a kész takarmányhoz keverjük. Az állatok a hatóanyagtartalmú takarmányból tetszés szerinti mennyiséget fogyasztanak. Kb. 0,002—0,1 súly% hatóanyagot tartalmazó takarmány alkalmazásával jó eredményeket érhetünk el; a takarmányhoz azonban ennél kisebb vagy nagyobb mennyiségű (kb. 0,0002—0,2 súly%) hatóanyagot is adhatunk. A takarmány előnyösen 0,01— —0,1 súly% hatóanyagot tartalmazhat. A nagyobb hatóanyagkoncentrációjú takarmányokat előnyösen olyan állatoknak adjuk, amelyeken már felléptek a Marek-féle megbetegedés tünetei. A Marek-féle megbetegedés megelőzése céljából az állatoknak előnyösen kisebb hatóanyagtartalmú takarmányt adunk, és az állatokat folyamatosan hatóanyagtartalmú takarmánnyal tápláljuk. Szakember számára nyilvánvaló, hogy kis hatóanyagtartalmú takarmány alkalmazása esetén az állatokon semmiféle káros vagy toxikus mellékhatás nem lép fel. A kész takarmánykeverék — amelyhez a difenil-szulfon-származékokat adjuk — megfelelő menynyiségű szénhidrátot, fehérjét, zsírt, vitamint, ásványi anyagokat és egyéb tápanyagokat tartalmaz. A takarmányhoz a difenil-szulfon-származékokon kívül egyéb adalékanyagokat, pl. kokcidiosztatikumokat (ampróliumot, etopabatot, nikarbazint stb.) is adhatunk. A difenil-szulfon-származékokat az ivóvízhez keverve is beadhatjuk az állatoknak. Az ivóvízhez a fent említettnél kisebb koncentrációban adjuk a hatóanyagot, ugyanis a szárnyasok ivóvíz-fogyasztása kb. kétszerese a takarmányfogyasztásnak. Ennek megfelelően az ivóvízhez kb. 0,0001—0,1 súly% mennyiségű, előnyösen 0,005—0,1 súly% mennyiségű hatóanyagot adhatunk. A hatóanyagot előnyösen akkor adjuk be az állatoknak az ivóvízhez keverve, ha azt az akut fertőzés kezelésére kívánjuk felhasználni. Ivóvízhez adható készítmények előállítása céljából a hatóanyagot vízben oldódó vagy diszpergálódó szilárd vagy folyékony hordozóanyaggal, pl. dextrózzal, szukrózzal, dimetilszulfoxiddal vagy egyéb nem-toxikus hordozóanyaggal elegyítjük, és a kapott, kb. 0,03—25 súly% mennyiségű hatóanyagot tartalmazó keveréket adjuk az állatok ivóvizéhez. Az alábbiakban egy ivóvízhez adható készítmény összetételét ismertetjük. 4-(2-tenilidén-2)-4'-ureido-difenil-szulfon 0,3 % l-(2-n-propil-4-amino-5-pirimidinil-metil)-2--metil-piridinium-klorid-hidroklorid 9,6 % dextróz 30 % 8 propilénglikol 20 % dimetilpolisziloxán 0,002% polioxietilén-szorbitán-monooleát 0,2 % Víz ad 100 % 5 A találmány szerint továbbá az (I) általános képletű hatóanyagokat baromfitakarmányhoz adható előkeverékek formájában készíthetjük ki. E készítmények előállítása során a hatóanyagot orálisan be-10 adható, nem-toxikus, a baromfitakarmánnyal kompatibilis hordozóanyagokkal elegyítjük. Az előkeverékek a hatóanyagot a kész takarmánykeveréknél lényegesen nagyobb koncentrációban tartalmazzák. Az előkeverékeket felhasználás előtt ele-15 gyítjük a baromfi-takarmánnyal. A hatóanyag egyenletes eloszlatása érdekében az elegyítést célszerűen két lépésben végezzük, azaz először csak a takarmány egy részét elegyítjük az előkeverékkel, majd a kapott, kisebb hatóanyagkoncentrációjú 20 keveréket elegyítjük a takarmány maradékával. Az előkeverékek kb. 0,05—50 súly% mennyiségű (I) általános képletű hatóanyagot tartalmazhatnak. 1 tonna takarmányhoz előnyösen 0,45—2,25 kg előkeveréket adhatunk. Az előkeverék hatóanyag-kon-25 centrációja nagymértékben függ a végső felhasználási céltól. Előnyösen olyan előkeverékeket állítunk elő, amelyek kb. 1—20 súly% (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaznak. Az előkeverékek előállításához szilárd, orálisan 30 fogyasztható higítóanyagokat, pl. kukoricalisztet, szárított szeszfőzdéi maradékokat, őrölt osztrigahéjat, citruslisztet, fermentációs maradékokat, búzakorpát, búzadercét, oldható melaszt, búzasikért, szójabablisztet, hántolt szójabablisztet, zúzott mész-35 követ, fermentációs micéliumokat, ehető növényi anyagokat és hasonló anyagokat használhatunk fel. Előnyösen tápláló hordozóanyagokat alkalmazunk, ezek felhasználásával ugyanis javíthatjuk a kész takarmány minőségét. 40 Szakember számára nyilvánvaló, hogy a „helyettesített difenil-szulfon-származékok" megjelölésen a szakirodalomban 4-(szulfanilil)-fenil-karbamidszármazékokként is említett vegyületeket értjük. A molekula szulfanilil-része a (11) képletnek felel 45 meg. Ha az új vegyületeket a 4-(szulfanilil)-fenil-karbamid származékaiként nevezzük meg, pl. az 1. példában ismertetett 4-(furanilidén-2)-4'-ureido-difenil-szulfont4-(N-/furanilidén-2/-szulfanil)-fenil-karbamidként jelöljük. 50 A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. „ /. példa 4- (Furanilidén-2) -4'-ureido-difenil-szulfon 1,5 g furán-2-karboxaldehid 50 ml etanollal készített oldatához 2,1 g 4-(szulfanilil)-fenil-karb-60 amidot adunk. Az oldatot forralás közben 15 ml végtérfogatra betöményítjük, majd lehűtjük. A kivált csapadékot leszűrjük, etanollal mossuk, és 40 ml metanolból átkristályosítjuk. 188—190C°-on olvadó 4-(furanilidén-2)-4'-ureido-difenil-szulfont ka-65 punk. Hozam: 65%. 4