163553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás P-helyettesített O-aroil-anilin nitrogénen szubsztituált származékainak előállítására

163553 9 10 lúgos hidrolízissel (pl. nátrium- vagy kálium­hidroxiddal dimetilszulfbxidban) távolíthatjuk el. Az (V) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (III) általános képletű vegyületet valamely (VIII) általános képletű vegyület­tel (ahol B jelentése az (I) általános képletnél, \ Y jelentése az (V) általános képletnél és Z a (VI) általános képletnél megadott, pl. ftálimidoacetilklo­riddal) reagáltatunk. Valamely (VI) általános képletű vegyület (ahol Z jelentése halogénatom) és ftálimid­kálium vagy hasonló vegyületek reakciója útján ugyancsak (V) általános képletű vegyületekhez jutunk. Az Y helyén benziloxikarbonil-csoportot tartal­mazó (V) általános képletű vegyületeket a gyűrűfel­nyitásos eljárás szerint (lásd: a) változat) is előállít­hatjuk oly módon, hogy kiindulási anyagként valamely (VII) általános képletű vegyületet és klórhangyasav-benzilésztert alkalmazunk. E képletek­ben Rj, R2, A és B jelentése a korábbiakban megadott és R8 és R 9 jelentése külön-külön kis szénatomszámú alkoxi-csoport vagy együtt alkiléndi­oxi-csoportot képeznek. A (VI) általános képletű vegyületeket pl. oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (III) általános képletű vegyületet valamely (IX) általános képletű vegyülettel reagáltatunk (mely képletben B, X és Z jelentése az előzőkben megadott). (IX) általános képletű vegyületként pl. 1,2-diklór­etánt, klóracetilkloridot, brómacetilbromidot, metán­szulfoniloxiacetilkloridot, benzolszulfoniloxiacetil­bromidot, p-toluolszulfoniloxiacetilkloridot és hason­lókat alkalmazhatunk. B helyén karbonil-csoportot tartalmazó (VI) általános képletű vegyületek előállí­tása esetén (IX) általános képletű vegyületek helyett (X) általános képletű karbonsavak (mely képletben Z jelentése az előzőkben megadott) anhidridjeit - pl. klórecetsavanhidridet - is alkalmazhatunk. Az (I) általános képletű vegyületek és gyógyászati szempontból alkalmas sóik szedatív, antikonvulzív, izomrelaxáns és/vagy anxiolítikus tulajdonságokkal rendelkeznek. Az antikonvulzív hatás igazolása céljából valamely (I) általános képletű vegyülettel vagy sójával kezelt egereket a pentametiléntetrazol-tesztnek vetünk alá. A [N-(2-benzoil-4-klór-fenil)-N-metil-karbamoil]-me­tilkarbaminsav-metilészter (LD50 egéren 1250-2500 mg/kg p.o. 24 órás érték) az antikonvulzív hatásnak a pentetrazol-teszt szerint történő meghatározása sze­rint Orloff(Proc.Soc. Exptl. Biol. Med. 70, 254-257, 1949.) módszere alapján APR 2,0= 5 mg/kg p.o. értéket mutat. (APR 2,0 értéken valamely antikon­vulzív szernek azt a mg/kg-ban kifejezett dózisát értjük, mely a kezeletlen kontroli-csoporthoz viszo­nyítva kétszeres pentetrazol-fogyasztást idéz elő.) Ugyanebben a tesztben a 2-amino-4'-klór-2'-(a.a-di­etoxi-benzil)-N-metil-acetanilid (LDS0 p.o. 2500--mg/kg) APR 2,0 =8 mg/kg p.o értéket mutat. Ezzel szemben az antikonvulzív szerként általánosan hasz­nálatos Phenobarbital APR 2,0 értéke 30 mg/kg. Az izomrelaxáns hatást a forgórudas teszt segítségével határozzuk meg. így pl. [N-(2-benzoil-4--klór-fenil)-N-metil-karbamoil]-metilkarbaminsav-me­tilészter egéren (p.o.) HD50 =50 mg/kg (p.o.) és a 2-amino-4 -klór-2 -(a,a-dietoxi-benzil)-N-me­til-acetanilid HDS0 =15 mg/kg (p.o.) értéket mutat. Az (I) általános képletű vegyületeket és gyógyásza­ti szempontból alkalmas sóikat a gyógyászatban a hatóanyagot és enterális vagy parenterális adagolásra alkalmas, szerves vagy szervetlen, inert hordozó­anyagot tartalmazó gyógyászati készítmények alak­jában alkalmazhatjuk. Hordozóanyagként pl. vizet, zselatint, tejcukrot, keményítőt, magnézium­sztearátot, talkumot, növényi olajokat, gumiarabi­kumot, polialkilénglikolokat, vazelint stb. alkalmaz­hatunk. A gyógyászati készítményeket szilárd (pl. tabletta, drazsé, kúp, kapszula) vagy folyékony (pl. oldat, emulzió vagy szuszpenzió) alakban készíthetjük ki. A készítmények adott esetben steriiezhetők és/vagy segédanyagokat (pl. konzerváló-, stabilizáló-, nedvesítő- vagy emulgeálószereket, az ozmózisnyomás változását előidéző sókat, vagy puffereket) továbbá gyógyászatilag értékes további anyagokat is tartalmaz­hatnak. A készítmények célszerűen kb. 1-200 mg (I) általános képletű vegyületet tartalmazhatnak. Az adagolás azonban az adott követelményeknek meg­felelően változtatható. Emlősállatoknál előnyösen kb. 0,1-5 mg/kg p.o., ill. kb. 0,01-0,5 mg/kg i.v. napi dózisokat alkalmazhatunk. Eljárásunk további részleteit a példákban ismertet­jük anélkül, hogy találmányunkat á példákra korlátoznánk. A példákban szereplő hőmérsékleti értékek °C-ban értendők (nem-korrigált). 1. példa 24,4 g 7-klór-2,3-dihidro-l-metil-5-fenil-lH-l,4-;benzodiazepint 200 ml benzolban oldunk, az ol­dathoz szobahőmérsékleten 28 ml klórhangyasav­-metilésztert adunk és az elegyet 5 percen át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet jégfürdőn lehűtjük, 200 ml kb. 10%-os vizes nátriumhidrogén­karbonát-oldattal elegyítjük, majd egy éjjelen át szobahőmérsékleten keverjük. Az elegyet nátrium­hidroxiddal meglúgosítjuk, a benzoics réteget elvá­lasztjuk, a vizes fázist metilénkloriddel extraháljuk és a kapott megilénloridos fázisokat a fent említett benzolos réteggel egyesítjük. Az egyesített szerves fázisokat magnéziumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és a szürletet bepároljuk. 32 g nyers maradékot kapunk. A kapott maradékot 100 ml 6 n sósavval rövid ideig 80 °C-ra melegítjük. Az elegyet jégfürdőn lehűtjük, nátriumkarbonáttal meglúgosítjuk és meti­lénkloriddal extraháljuk. A szerves fázist magnézium­szulfát felett szárítjuk, szűrjük és a szűrletet bepároljuk. A visszamaradó (3-(o-benzoil-p-klór-N-me­til-anilino)-etilkarbaminsav-metilészter metanol-víz elegyből történő átkristályosítás után 82-83 °C-on olvad. Kitermelés: 97%. 2. példa 48,6 g 7-klór-2,3-dihidro-l-metil-5-fenil-lH-l,4--benzodiazepint 400 ml benzolban oldunk. Az oldat­hoz 56 ml klórhangyasav-metilésztert adunk, 5 percen át szobahőmérsékleten keverjük, jéghűtés közben 400 ml 10%-os nátriumhidrogénkarbonát-oldatot csepeg­tetünk hozzá és az elegyet egy éjjelen át szobahőmér­sékleten keverjük. A benzolos réteget elválasztjuk, H 10%-os nátriumhidrogénkarbonát-oldattal egyszer és vízzel kétszer mossuk, magnéziumszulfát, fgle.^t 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom