163536. lajstromszámú szabadalom • Gyűrűs modulátor kapcsolási elrendezés
5 163536 6 illetve 12 harmadik villamos vezető fennmaradó vége — közösítve - alkotja a 4 illesztő transzformátor középleágazását. Ezen középleágazások alkotta kapocspár és a Zo illesztésű harmadik póluspár közé van beiktatva a Z0 hullámellenállású 6 további illesztő egységet alkotó 16 tápvonal. A diódakvartett alkalmas megválasztása a gyűrűs modulátor technikában ismert szempontok szerint végezhető. Célszerűen kiskapacitású diódák nyernek alkalmazást, melyek reaktáns és valós paraméterei a valóságos működési feltételek mellett gyakorlatilag egyezőek. A kivezetéseket és csatlakozókat úgy kell kiképezni, hogy ne lépjenek fel az illesztést gyakorlatilag befolyásoló szórt paraméterek. A villamos vezetők tápvonalkénti kialakítása a példakénti kivitelnél gyakorlatilag hasonlóképpen történik, mint a transzformátortechnikában szimmetrikus viszonyok kialakítása céljából széles körben alkalmazott bifíláris tekercselés, a pl. 50 Ohm hullámellenállású 7 tápvonal pl. két darab zománchuzal, sodrataként készíthető, melyeket kis elektromos veszteségű elasztikus ragasztóanyaggal összeragaszthatunk. Előnyös gyűrű alakú, nagy Aj_-lel rendelkező vasmagot használni, így az illesztési követelmények könnyebben teljesíthetők a sávhatárokon is. A tekercselési technológia azonban az ismerttől annyiban tér el, hogy a szimmetria szokásos ellenőrzése helyett itt a megtekercselt huzal tápvonalkénti viselkedését ellenőrizzük (rövidzár- és szakadási impedancia mérés). A találmány szerinti kapcsolási elrendezés különböző üzemmódokban való működésmódjára a következő példákat adjuk: a) keverő üzemmód Kapcsolójelet adunk az első póluspárra, vagyis az ábrázolt példakénti kivitelnél az 1 további illesztő egység szabad - bemeneti - kapocspárjára. A kapcsolójel szintje a diódák nyitását és zárását a paraméteringadozások lehetséges határain belül biztosítsa. Ha Zo = 50 Ohm, akkor pl. 6-7 mW-nyi teljesítményű jelet kell biztosítani. A második póluspárra, azaz az ábrázolt példakénti kivitelnél az 5 további illesztő egység szabad — bemeneti — kapocspárjára adjuk a modulálójelet. Ha Z0 = 50 Ohm, ez kb. 1 mV. A harmadik póluspáron, mely lehet a középleágazáspár, de lehet - mint az ábrázolt példánál - a középleágazásokra csatlakozó 6 további illesztő egységet alkotó 16 tápvonal szabad kapocspárja, megkapjuk a két bemenőjel frekvenciájának összegét és különbségét képviselő jeleket mintegy 5-7 dB-nyi keverési veszteséggel. Ezen a kimeneten, a harmadik póluspáron az alsó frekvenciahatár f = 0. b) frekvencia kétszerező üzemmód Az első és második póluspárra azonos jelet adunk. A harmadik póluspáron a jelfrekvencia kétszeresét kapjuk kimeneti jelfrekvenciaként. c) kétszeresen kiegyenlített modulátor A kapcsolójelet itt is az első póluspárra (1 további illesztő egység szabad kapocspárja) adjuk, a modulálójelet azonban - áramkorlátozó ellenállás soros beiktatása mellett — a középleágazások közé, illetve a 6 további illesztő egység szabad kapcsaira. A második póluspáron megjelenik az elnyomott vivőjű kétoldalsávos kimeneti jel. d) pulzusmodulátor Az RF-jelet az első póluspárra adjuk, a modulálójelet — áramkorlátozó ellenállás soros beiktatása mellett — a harmadik póluspárra. (Minimális áram Imin =0 mA. Maximális áram Imax = 10 mA diódától függő.) A második póluspáron ekkor megjelenik a pulzusmodulált RF jel. e) fázis detektor A keverőkénti üzemmódtól a bemeneti jelek abban térnek el, hogy jelfrekvenciájuk azonos. A harmadik póluspáron akkor a bemenőjelek fázisviszonyaitól függő feszültségszintű jelet kapunk (90°-nál kb. 9, 180 -nál maximum). f) áramvezérelt osztó A harmadik póluspárra DC-áramgenerátort kapcsolunk, az első póluspárra váltakozó áramú feszültségjelet. Az utóbbi jel a második póluspáron leosztva jelentkezik. A leosztás mértéke az áramgenerátor jelének pillanatértékétől függ, s pl. 0-50 dB között váltakozhat. Ez az üzemmód azonban csak akkor hasznosítható, ha a kimenőjel torzításra nem kényes, ugyanis mintegy 15-20 dB-nyi 3. harmonikus léphet fel. g) amplitúdó modulátor Az első póluspárra kapcsolójelet adunk. A modulálójelet — áramkorlátozó ellenállás soros beiktatása mellett — a harmadik póluspárra adjuk. A harmadik póluspárra adott DC-jel biztosítja a vivőjel kicsatolását. A modulált jelet a második póluspáron kapjuk. A modulátor kapcsolási elrendezés működésmódjának megértését a következő megfontolások segítik elő: A további illesztő egységet mágneskörileg csatolt villamos vezetők alkotják. A négypólusban fellépő 180°-os fázisfordítás folytán - ha az elektromos hossz lényegesen rövidebb a hullámhossznál — a bemeneti földaszimmetrikus jelekből az egység földszimmetrikus jeleket transzformál, ezáltal a gyűrűs modulátor többi elemének földhöz képesti szórt kapacitása aszimmetrikusan jelentkezik. Az illesztő transzformátorok és a diódakvartett működésmódja megegyező az ismert kapcsolásokéval, az illesztő transzformátorok tekercseinek tápvonalszerű kiképzése azonban szintén növeli a szórt elemek hatásainak szimmetrikus jelentkezését. Gyakorlatilag a lezárásokat tiszta valós jellegűnek, jól definiáltnak tekinthetjük. ,v A 2., 3. és 4. ábra a ^. és $'. oldalon mondottakból jól követhető. Látható^ hogy a 2 illesztő transzformátor első tekercsét továbbra is a 8 első villamos vezető alkotja, a további tekercseit azonban egyfelől a 9 második villamos vezető és a 17 negyedik villamos vezető, másfelől a 10 harmadik villamos vezető és a 18 ötödik villamos vezető. Ha pl. a 2. ábra szerinti Zo = 50 Ohm, míg Zj = 200 Ohm, akkor a 8 első villamos vezető bármelyik további villamos vezetővel ZoT = 50.200 = 100 Ohm értékű tápvonalat alkot. A találmány bármely á.k. része természetesen 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
