163530. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromágneses távolságmérésre

3 163530 4 1. A reflektort működésbe hozzuk, a modulációs frekvencia F2 -vel egyenlő (a frekvenciamenetet az Fj és F2 frekvenciák között végezzük) és a mutatókat nullára állítjuk. 2. A frekvencia-változtatást vagy frekvenciamenetet elvégezzük, eközben az F modulációs frekvencia F2 értéktől Fj értékig változik, és ez a nagy mutató a szöggel való elfordulását idézi elő, mimellett érvényes, hogy a =q>1 -<p 2 . Ez az A.) képletből közvetlenül következik, minthogy ebben „D" = nulla. (pt a <p értéke az F =Fj esetre és 9?2 a (p értéke az F =F2 esetre. 3. Ebben a pillanatban a kis mutató és a vezérlő mechanizmus közötti kapcsolatot megszakítjuk, míg a modulációs frekvencia ennél a folyamatnál Fi-el egyenlő. 4. A reflektort kikapcsoljuk, míg az F frekvencia még mindig az F1 frekvenciával egyenlő. A nagy mutató a vezérlés hatására a második üzem-lépés végén elfoglalt helyzetből kiindulva az alábbi szöggel elfordul: .'. . „ 2D ß =2rtF, — . B.) C 5. A nagy mutató egyhelyben áll, a vezérlőmechaniz­mus és a kis mutató közötti összeköttetést ismét be­kapcsoljuk, majd egy frekvencia-menetet végzünk az ellenkező irányban. A modulációs frekvenciát Fi érték­ről F2 értékre visszavezetjük. Ezen frekvencia-menet alatt a nagy és kis mutatót ismét átállítjuk, és ezzel mindkét frekvenciamenetnél a <pt — q>2 értéket kiküszöböljük. Ekkor az alábbi képlet szerinti finom-mérést kapjuk: /S'=27iF2 —5 C Ez ugyanaz a szög, mint a kis mutató által végrehajtott durvamérés szöge: éspedig a bemutatott esetben, amelyben érvényes, hogy F2 -F, _ 1 ^ Fi 10 " A továbbiakban ezen találmány szerinti mérési eljárás megvalósítására alkalmas távolságmérő másik példakénti kiviteli alakját ismertetjük, amelynél a mu­tatókat a távolsági értéket számszerűen megadó elektro­nikus számlálók helyettesítik. A felhasznált távolságmérő az említett magyar szaba­dalmi leírásban ismertetettel azonos. Ez a távolságmérő — az említett szabadalomban ismertetett módon — különösen egy elem-csoporttal rendelkezik, amely ott 7 hivatkozási számmal van jelölve és egy motorral mű­ködtetett rotációs fázistolót tartalmaz. Jelen esetben önmagában ismert folyamatról van szó. E részeket az 1. ábrán tüntetjük fel. A fáziskomparátor kimeneti feszültsége egyenáramú 1 motort vezérel, melynek tengelyére 2 csaposkerék és 3 tárcsa van ékelve. A 2 csa­poskerék egy másik 4 csaposkerékhez kapcsolódik, amely az 5 forgó fázistoló tengelyére van felékelve. Ez az 5 forgó fázistoló a fáziskomparátort tápláló vezetékpárok egyikébe van bekapcsolva. A 2 és 4 csapos-5 kerekek által alkotott hajtóműben levő áttételi arány előnyösen az F2 -Fi F 10 értékkel azonos, pl. egytized. Ez az elrendezés önmagá­ban ismert módon úgy működik, hogy az 1 motor egyen­súlyi helyzetében annak tengelye olyan szöggel fordul el, hogy az 5 fázistolón keresztül létrejövő fáziseltolódás 15 a fáziskomparátorhoz vezetett feszültségek között ural­kodó fáziseltolódást megsemmisíti. A 3 tárcsa szögállása a fáziseltolódás mértékét képezi. Az említett 156 596 számú szabadalmi leírás szerinti távolságmérőnél a durva mérési adatot szolgáltató kis-20 mutatót a fázistoló tengelyéről egy hajtóművön keresztül 1: 10 áttételi aránnyal hajtjuk meg, és a finom mérés adatát a fázistoló tengelyére felékelt mutató szolgáltatja. A találmány szerinti kiviteli példánál mutatót nem alkalmazunk. A 3 tárcsa kerületén hornyokat tartalmaz; 25 a hornyokat egymástól fogak választják el, amelyeknek szélessége a hornyokéval megegyezik. A 2. ábrán a tárcsa egy részének nézetét tüntetjük fel. A fogak és a hornyok nagyságát az ábrázolás megkönnyítése céljából erősen felnagyítottuk. A 2. ábrán a 6 fogakat és a 7 hor-30 nyokat ábrázoljuk és előnyösen 50 horonnyal kiképezett tárcsát alkalmazunk, amely 100 impulzus leadására képes. E hornyok a 3 tárcsa szögállásának meghatározására szolgálnak irányított sugarak, valamint logikai kapcso-35 lások és impulzusszámláló felhasználásával. E berendezés egyik kiviteli alakját sematikusan a 3. ábrán tüntetjük fel. A 3. ábrán az 1. és 2. ábrán feltüntetett fogas 3 tár­csát ábrázoljuk. E fogas 3 tárcsa kerületének közelében két 8 és 9 lámpa helyezkedik el, amelyek a 2. ábrán fel-40 tüntetett keskeny 10 és 11 réseket megvilágítják. A rések a hornyok magasságában vannak kiképezve és ezért azokat a fogak elzárják, ha a rések mentén elhaladnak. A 10 és 11 réseken áthaladó fénysugarak a 12 és 13 foto­cellákhozjutnak, amelyek a 16 és 17 billenő kapcsoláso-45 kat vezérlő 14 és 15 erősítőket táplálják. A 16 billenő kapcsolás az ábra szerint két kimenettel rendelkezik. A billenő kapcsolás egyik működési hely­zetében a feszültség az egyik kimenő vezetéken V-vel és a másik kimenő vezetéken nullával egyenlő. Ha a billenő 50 kapcsolás működési helyzetét megváltoztatja, a feszült­ségértékek felcserélődnek. Ugyanez vonatkozik a szintén két kimenettel rendelkező 17 billenő kapcsolásra. A 17 billenő kapcsolás két kimenő vezetékében levő feszültségeket a 18 kondenzátor és 19 ellenállás, valamint 55 a 20 kondenzátor és 21 ellenállás által alkotott kör oly módon differenciálja, hogy egyrészről a 18 kondenzátor és 19 ellenállás kapcsolási pontján és másrészről a 20 kondenzátor és 21 ellenállás kapcsolási pontján mindig impulzust kapunk, ha a 13 fotocella megvilágított hely-60 zetből megvilágítatlan helyzetbe megy át és fordítva. A 18 kondenzátor és 19 ellenállás kapcsolási pontja a 22 és 23 logikai kapcsolások egyik bemenetét tápálja és a 20 kondenzátor és 21 ellenállás kapcsolási pontja a 24 és 25 logikai kapcsolások bemeneteit táplálja. 65 E négy, 22, 23, 24 és 25 logikai kapcsolás ÉS-kapu. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom