163513. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzo [b,f] tiepin-10-karbonsavak előállítására

163513 1J lo 96. 182—207, különösen 201 [1965]), és 7,14 ml (0,082 mól) hangyasavetilésztert adunk, és a reakciókeveréket 7 óra hosszat szobahőmérsékleten keverjük. A reakció kezdete után 80 perccel a sűrű szuszpenzió hígítására további 20 ml abszolút etanolt viszünk be. Ezután a keveréket 14 óra hosszat állni hagyjuk, 250 ml éterrel hígítjuk, és a reakciótermék kiváló nátriumsóját leszívatjuk. Az éterrel mosott kristályokat 300 ml éterben szuszpendáljuk, a szuszpenziót jéggel és 50 ml 2 n sósavval rázzuk, és az éteres fázist tiszta rétegek képződése után elválasztjuk. A vizes réteget ezután 100 ml éterrel extraháljuk, az egyesített éteres extraktumokat kétszer 200—200 ml vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk, mimellett viszkózus, sárgás színű olaj marad vissza. Az [o-(feniltio)-fenilj-malonaldehidonitril éter-hexánoldószerelegyből 123—125 C° olvadáspontú színtelen kristályok alakjában kristályosodik ki. Hozam: 81%. b) l,10g (0,004 35 mól) [o-(feniltio)-fenil]-malonaldehidonitril 20 ml 91%-os kénsavban készült oldatát 36 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd keverés közben 200 g jégre öntjük. A kikristályosodó reakcióterméket leszívatjuk, és vízzel semlegesre mossuk. Tisztítás, illetve kismennyiségű kiindulási anyag elválasztása céljából a nyersterméket 100 ml etilacetátban oldjuk, az oldatot 10%-os nátriumkarbonátoldattal és vízzel mossuk, magnéziumszulfát felett történő szárítás után az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A dibenzo[b,f]tiepin-10-karboxamidot 201—202 C° olvadáspontú színtelen kristályok alakjában kapjuk meg. Hozam: 93%. 13. példa 1,10 g (0,004 35 mól)[o-(feniltio)-fenil]-malonaldehidonitril 20 ml 91 s%-os kénsavban készült oldatát 36 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A dibenzo[b,f]tiepin-10-karboxamid (vö. 12. példa a) és b) pontja) így kapott oldatát óvatosan 40 ml ecetsavval és 18 ml vízzel hígítjuk, és azt követően 24 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt főzzük. Beoltás és lehűtés után a dibenzo[b,f]tiepin-10-karbonsav kikristályosodik, amelyet leszűrünk és vízzel mosunk. Olvadáspontja 199—200 C°, acetonból történő átkristályosítas után 201—202 C°. Hozam: 94%. 14. példa 2,70 g (0,110 grammatom) magnéziumforgácshoz és 50 ml abszolút tetrahidrofuránhoz először 0,62 ml metiljodidot adunk, majd a reakció beindulása utáni 30 percen belül 28,9 g (0,100 mól) 10-bróm-dibenzo[b,f]tiepin (vö. Jilek J. O. et al.: Collect. Czech. Chem. Commun. 32, 3186—3212, különösen 3209 [1967]) 80 ml abszolút tetrahidrofuránban készült oldatát. Az oldatot forrásig melegítjük. 20 °C-ra hűtés után száraz széndioxid erős áramát vezetjük be, mimellett a hőmérséklet újra emelkedik, és végül ismét csökken. A lehütött reakciókeverékhez óvatosan 300 ml vizet és 120 ml 2 n sósavat adunk, és a reakció terméket 300 ml éterrel extraháljuk. A vizes réteget mégegyszer 200 ml éterrel extraháljuk. Az egyesített extraktumokat 200 ml vízzel és 200 ml 0,5 n nátriumhidroxid-oldattal kirázzuk. A lúgos extraktumot tömény sósavval megsavanyítjuk, és a kicsapódó savat 300 ml éterrel felvesszük. A savas, vizes fázist 200 ml éterrel ismét extraháljuk, az éteres rétegeket egyesítjük, semlegesre mossuk, magné-5 ziumszulfát felett szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A dibenzo[b,f]tiepin-10-karbonsav sárga kristályok alakjában marad vissza. Acetonból történő átkristályosítas után 198—199 C° hőmérsékleten olvad, ismételt átkristályosítas után az olvadáspont 201—202 C° 10 15. példa 2,15 lítiumalumíniumhidrid 120 ml vízmentes tetrahidrofuránban készített emulzióját visszafolyatóhűtő 15 alkalmazása mellett melegítünk és ezen a hőfokon 16,0 g (0,56 mól) N,N-dimetil-dibenzo[b,f]tiepin-10-karboxamid 10 ml vízmentes tetrahidrofuránban készített oldatát keverés közben, 30 perc alatt hozzácsepegtetjük és további 90 percig folytatjuk a visszafolyató hűtő alatti 20 forralást. A reakcióelegyet ezután 0—5 °C-ra hűtjük le, lassan, keverés közben 2,13 ml vizet adtunk hozzá. A keletkező sárga szuszpenzióhoz 2,13 ml 2n nátriumhidroxid-oldatot csepegtetünk, majd 7,3 ml vizet, és az elegyet további tíz percig keverjük. 10 g nátriumszulfát 25 hozzáadása után az anyagot szűrjük, rövid keverés után. A szűrőn maradt anyagot 100 ml tetrahidrofuránnal átmossuk, az összegyűjtött szűrletet rotációs bepárlóban 50 C°-on vákuumban bepároljuk. A visszamaradó olajat még melegen 50 ml hexánnal feltöltjük. A lehűlés után 30 kikristályosodott N,N-dimetil-dibenzo[b,f]tiepin-10-metilamint leszívatjuk és hexánból majd petroléterből a 14. példával analóg módon átkristályosítjuk. A kapott vegyület olvadáspontja 114—116 C°. E példa egy változata szerint a kezdeti lítiumalumí-35 niumhidrid szuszpenzióhoz még hidegen (0—5 C°-on) 0,86 g alumíniumkloridot adunk és a továbbiakban fentiek szerint dolgozunk. Szabadalmi igénypontok: 40 1. Eljárás az (I) általános képletű dibenzo[b,f]tiepin-10-karbonsavak, amelyben Rj és R2

hidrogénatom és/vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoport és e vegyületek szervetlen és szerves bázi-45 sokkal képzett sóinak előállítására, azzal jellemezve, hogy a) egy (II) általános képletű vegyületet, amelyben Rj és R2 az (I) általános képletnél megadott jelentésű, vagy savas hidrolízissel és adott esetben dekarboxilezéssel (II) általános képletű vegyületté alakítható vegyületet savas 50 kondenzálószerrel kondenzálunk, vagy b) az (I) általános képletű karbonsav — ahol Rj és R2 jelentése a fenti — funkciós csoportot tartalmazó származékát hidrolizáljuk, vagy c) egy (He) általános képletű Grignard-vegyületet, 55 amelyben Hal halogénatom, előnyösen bróm-, továbbá jódvagy klóratom és R, és R2

az (I) általános képletben megadott jelentésű, éterszerű oldószer jelenlétében széndioxiddal reagáltatunk, és kívánt esetben a kapott 60 (I) általános képletű karbonsavat szervetlen vagy szerves bázissal képezett sójává alakítjuk. 2. Az 1. igénypont a) eljárásváltozata szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a gyűrűzárást 1: 1 és 2: 1 közötti térfogatarányú tömény kénsav 65 és víz elegyében hajtjuk végre. 8