163511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolidinon-származékok előállítására

5 163511 6 Grignard szerint reagáltatunk és adott esetben az eljárás során kapott terméket valamely szervetlen vagy szerves savval addíciós sóvá alakítjuk át. Az eljárásban alkalmazott halogenidek előnyösen kloridok, bromidok vagy jodidok. A találmány szerinti eljárásnál a reakciót a Grignard reakció szokásos körülményei között, körülbelül 0 és 140 C° közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. Közegként a szerves magnézium-vegyületek előállításánál szokásos éterszerű oldószereket — így az étert, dibutilétert vagy a tetrahidrofuránt — alkalmazhatjuk. Adott esetben az oldószerekhez szénhidrogéneket — így benzolt vagy toluolt — is adagolhatunk és a hőmérsékletet a reakció végén az éter ledesztillálásával növelhetjük. A közvet­lenül kapott reakciótermékeket szokásos módon, pl. víz vagy híg sósavoldat segítségével bonthatjuk el. A (VI) általános képletű vegyületek körébe tartozó kiindulóanyagok közül pl. azok a vegyületek, melyek képletében X, illetve A! —MgCl-t, illetve —CH2CH 2 ­csoportot jelent, a következőképpen állíthatók elő: 1-piperazinopropanolból indulunk ki (S. M. McElvain és L. W. Bannister, J. Am. Chem. Soc. 76, 1126 (1954)], melyet káliumkarbonát jelenlétében valamely (IV) álta­lános képletű vegyület kloridjával kondenzálunk. A kon­denzálás terméke olyan (VI) általános képletű vegyület, melyben X, illetve At —OH-, illetve —CH 2 CH 2 -cso­portot jelent. A kapott vegyületet átalakítjuk dihidro­kloriddá és tionilkloriddal olyan megfelelő vegyületet állítunk elő, melyben X klóratomot jelent, majd a klori­dot magnéziummal Grignard szerint átalakítjuk. Analóg módon állíthatjuk elő a többi (VI) általános képletű vegyületeket. Az olyan (VI) általános képletű vegyületeket, melyek képletében X, illetve A! —CN-, illetve —CH2CH 2 ­csoportot jelent, pl. a megfelelő kloridokból állíthatjuk elő, melyek előállítását már ismertettük, káliumcianid segítségével. A (VII) általános képletű vegyületek körébe tartozó olyan vegyületeket, melyek képletében Z —CN- vagy —MgBr-csoportot jelent, az irodalomban már ismer­tettek. A találmány szerinti eljárások bármelyikével elő­állított (I) általános képletű vegyületeket kívánt esetben szokásos módon átalakíthatjuk szervetlen vagy szerves savakkal képezett addíciós sóikká, például úgy, hogy valamely (I) általános képletű vegyület valamely szerves oldószeres oldatát a kívánt savval vagy ennek egy olda­tával elegyítjük. A savaddíciós só előállítására előnyösen olyan oldószereket választunk, melyekben a keletkező só nehezen oldódik, hogy szűréssel elkülöníthessük. Ilyen oldószerekre példaképpen a metanol, aceton, me­tiletilketon, aceton-éter* aceton-etanol, metanol-éter vagy etanol-éter említhető meg. Gyógyszerekként a szabad bázisok helyett gyógyá­szatilag elfogadható savaddíciós sókat is alkalmazha­tunk, vagyis az olyan savak sóit, amelyek anionjai a számításba jövő adagolásnál nem mérgezőek. Előnyös továbbá, ha a gyógyszerekként alkalmazandó sók jól kristályosíthatok és nem, vagy csak kevéssé higroszkó­posak. Az (I) általános képletű vegyületeknél például a következő savakat alkalmazhatjuk sóképzőként: a só­savat, brómhidrogénsavat, kénsavat, foszforsavat, me­tánszulfonsavatj etánszulfonsavat, 2-hidroxi-etánszul­fonsavat, ecetsavat, almasayat, borkősavat, citromsavat, tejsavat, oxálsavat, borostyánkősavat, fumársavat, ma­leinsavat, benzoesavat, szalicilsavat, fenilecetsavat, mandulasavat és az embonsavat. A találmány szerinti eljárással előállított új ható-5 anyagokat — mint említettük — perorálisan, rektálisan vagy parenterálisan adagolhatjuk. Az adagolás az alkal­mazás módjától, fajtájától, a kortól és az egyéni állapot­tól függ. A szabad bázisok vagy ezek gyógyászatilag elfogadható sóinak napi adagja melegvérűeknél 0,15 10 mg/kg és 10,5 mg/kg közötti. A megfelelő adagolási egységek — így a drazsék, tabletták, kúpok vagy am­pullák — előnyösen 5—200 mg-ot tartalmaznak a ta­lálmány szerinti eljárással előállított hatóanyagból. A perorális alkalmazásra használt adagolási egységek 15 hatóanyagként előnyösen 10—90%-ban tartalmazhat­nak valamely (I) általános képletű vegyületet vagy ennek valamely gyógyászatilag elfogadható sóját. Tabletták vagy nyers drazsé-szemek előállítására a hatóanyag pl. szilárd, poralakú hordozóanyagokkal — így laktózzal, 20 szaccharózzal, szorbittal, mannittal, keményítővel — így burgonyakeményítővel, kukoricakeményítővel — vagy amilopektinnel, továbbá lamináriaporral vagy citrusz­pulpporral, cellulóz-származékokkal vagy zselatinnal kombinálható, adott esetben csúsztatószerek — így 25 magnézium- vagy kalciumsztearát vagy polietiléngli­kolok — is adagolhatok a készítményhez. A nyers drazsészemek például tömény cukoroldatokkal von­hatók be, amelyek pl, még gumiarábikumot, talkumot és/vagy titándioxidot is tartalmazhatnak, vagy bevon-30 hatók valamely könnyen illó szerves oldószerben vagy oldószerkeverékben oldott lakkal. A bevonatok színezé­keket is tartalmazhatnak, pl. a különböző hatóanyag­adagok megjelölésére. Orális adagolási egységekként megfelelnek továbbá 35 a zselatinból készített kemény (két félrészből össze­illesztett) kapszulák, valamint a zselatinból és valamely lágyítóból, pl. glicerinből készített puha, zárt kapszulák. Az előbbi kapszulák a hatóanyagot előnyösen granu­látum alakjában tartalmazzák, pl. töltőanyagokkal, így 40 kukoricakeményítővel és/vagy csúsztatószerekkel, így talkummal vagy magnéziumsztearáttal és adott esetben stabilizátorokkal, így nátriummetabiszulfittal (Na2S 2 0 5 ) vagy aszkorbinsavval összekeverve. A puha kapszulák­ban a hatóanyag előnyösen valamely megfelelő folya-45 dékban, így folyékony polietilénglikolokban oldott vagy szuszpendált; tartalmazhatnak továbbá stabilizátoro­kat is. Rektális alkalmazásra adagolási egységekként pl. a 50 kúpok jönnek számításba, amelyek hatóanyagnak egy kúp-alapanyaggal alkotott kombinációjából állnak. Kúp­alapanyagként pl. a természetes vagy mesterséges tri­gliceridek, parafnnszénhidrogének, polietilénglikolok vagy nagyobb szénatomszámú alkanolok felelnek meg. 55 Alkalmasak továbbá a rektális zselatin-kapszulák is, amelyek a hatóanyagnak egy alapanyaggal alkotott kombinációjából állnak. Alapanyagként pl. a folyékony trigliceridek, polietilénglikolok vagy parafnnszénhidro­gének említhetők meg. 60 A parenterális, különösen intramuszkuláris beadásra szolgáló ampullák előnyösen a hatóanyag valamely víz­ben oldódó sóját tartalmazzák előnyösen 0,5—5% tö­ménységben, adott esetben megfelelő stabilizálószerek-65 kel és pufferanyagokkal együtt, vizes oldatban. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom