163499. lajstromszámú szabadalom • Színenergetikus keverék polimerek stabilizálására
5 163499 6 mázó alkánokból, alkénekből, cikloalkánokból vagy cikloalkénekből, vagy egy- vagy többgyűrűs aromás szénhidrogénekből vagy nitrogén-, oxigén- és/vagy kéntartalmú heterociklusos vegyületekből levezethető egyértékű gyököt jelent. 5 A fenti vegyületek közül példaként a következőket említjük meg: mono-dodecil-szulfát, mono-benzil-szulfát, oktadecil-szulfát stb. 7. YN Y'/ >N—S03 H 10 általános képletű, nitrogénen helyettesített kénsavmonoamid-származékok — ahol Y és Y' hidrogénatomot vagy X csoportot jelent, és X jelentése a 3. pontban 15 felsorolttal egyezik meg. A fenti vegyületek közül példaként a következőket említjük meg: kénsav-N-ciklohexil-monoamid, -N-benzil-monoamid, -N-oktadecil-monoamid stb. 20 8. R/ ^B—OH 25 általános képletű bórsav-alkilénészterek — ahol R az alapláncban 2—4 szénatomot tartalmazó, egyenes vagy elágazó láncú kétértékű alkilén-csoportot jelent. A fenti vegyületek közül példaként a bórsav propán-1,3-diollal, bután-2,3-diollal, bután-1,3-diollal, etilén- 30 glikollal, 2,4-dimetil-pentán-2,4-diollal, bután-1,4-diollal stb. képezett észterét említjük meg. A szerves szulfidvegyületek közül felhasználható pl. dilaurilszulfid, dilauriltiodipropionat, diszteariltiodipropionat, ditrideciltiodipropionat stb. 35 A foszforossav alkil-, aril- vagy kevert alkilariltriészterei közül felhasználhatók pl. di-(nonil-fenil)-fenilfoszfit, tri-n-dodecilfoszfit, trifenilfoszfit, difenilizooktilfoszfit, diizodecil-fenilfoszfit, triizododecilfoszfit stb. A találmányunk keretében alkalmazható fenolos vagy 40 amin-csoportokat tartalmazó antioxidánsok közül megemlítjük a következőket: 2,6-di-tert.butil-4-metilfenol; 2,4-dimetil-6-tert. butilfenol; 45 2,5-di-tert.butil-hidrokinon; 2,2'-metilénbisz-(4-metil-6-tert.butilfenol); 2,2'-metilénbisz-(4-etil-6-tert.butilfenol); 4,4'-metilénbisz-(2-metil-6-tert.butilfenol); 4,4'rmetilénbisz-(2,6-ditert.butilfenol); 50 4,4'-butilidénbisz-(3-metil-6-tert.butilfenoi); 2,2'-metilénbisz-(4rmetil-6-)alfa-metil-ciklohexil)-fenol); 4,4'-dihidroxi-difenil; 2,6-bis-(2'-hidroxi-3'-tert.butil-5'-metilbenzil)-4-metil- 55 fenol; 1,1,3-tris-(2-metil-4-hidroxi-5-tert.butilfenil)-butan; l,3,5-trimetil-2,4,6-tri-(3',5'-di-tert.butil-4'-hidroxi-benzil)-benzén; sztirolozott fenol; 60 2,2'-bis-(4'-hidroxifenil)-propan; 2,2'-tiobisz-(4-metil-6-tert.butilfenol); 4,4'-tiobisz-(6-tert.butil-o-krezol); 2-n-oktil-tio-4,6-di-(4'-hidroxi-3,5'-ditert.butil-fenoxi) -l,3,5.triazin; 65 a pentaeritritol; béta-(3,5-di-tert.butil-4-hidroxifenil)-propionázja; 4,4'-tiobisz-(3-metil-6-tert. butilfenol); 4,4'-tiobisz-(2,5-di-sec.amilfenol); 2,6-di-tert.butil-alfa-dimetilamino-p-krezol; 4-izopropoxi-difenilamin; N-lauroil-4-aminofenol; fenil-1 -naftilamin; N,N'-di-2-naftil-p-feniléndiamin; NN-fenil-N'-ciklohexil-p-feniléndiamin; N,N'-di-sec. butil-p-feniléndiamin; N.N'difeniletiléndiamin; a difenilamin és az aceton kondenzációs termékei stb. Szinergetikus keverékeket készítettünk találmányunk szerint, kombinálva fenol-származékokat és/vagy aromás aminokat tartalmazó antioxidánsokat, a kétvegyértékű ón szerves vegyületeit és adott esetben még az előzőekben említett szerves szulfitok vagy foszforsavtriészterek hozzákeverésével A szinergetikus keveréket különböző szintetikus és természetes polimerekhez, kopolimerekhez és polimerkeverékekhez adagoltuk, majd megvizsgáltuk a keverékek stabilizáló hatását. A termikus oxidáció elleni stabilizálás vizsgálatát oxigén atmoszférában végeztük az alábbi hőmérsékleteken: poliolefmeknél 140 °C-on, vulkanizált kaucsuknál 120 °C-on, poliamidoknál 150 °C-nál, cellulózeésztereknél 125 °C-nál, polifenilénoxidnál 150 °C-nál, poliformaldehidnél 222 °C-nál és nem vulkanizált kaucsuknál 22 °C hőmérsékleten. A poliolefinek degradációs fokát úgy állapítottuk meg, hogy mértük azt az időtartamot, amely alatt a próbadarabok ridegek lettek. A próbapálcikák szakítószilárdságát vizsgáltuk a vulkanizált kaucsuknál, poliamidoknál és poliuretánnal. Polifenilénoxidnál a próbapálcák ütő-hajlító szilárdságát mértük, poliformaldehidnél pedig a súlycsökkenés mértékéből következtettünk a lebomlásra. A cellulózeészterek és a nem vulkanizált kaucsuk lebomlását a polimerekből készített oldatok viszkozitásának csökkenéséből állapítottuk meg. A poliolefinek kivételével a stabilizálóképesség megállapítására azokat az időtartamokat hasonlítottuk össze, amely alatt az egyes polimereknél a mért jelzőszám az eredeti érték felére csökkent. Az atmoszferikus öregbítés folyamán vizsgáltuk a polimerminták fénybehatással szembeni stabilitását is. A lebomlási fokot ugyanolyan módon állapítottuk meg, mint a termikus oxidatív vizsgálatoknál. A fehérszínű próbadaraboknál mértük a visszavert sugárzást Zeiss-féle leukométerrel. Az egyes mérések adatait az 1. táblázatban foglaltuk össze. A leukométerrel mért fehérségi-értékeknél jól látható különbség mutatkozik a szerves ónvegyület adalékok hozzáadásával és az azok nélkül készített próbáknál. Az adalékolás mértéke súly%-ban van megadva. Azeredményből megállapítható, hogy a stabilizáló keverékkel készült polimerek esztétikailag igényes felhasználási területen is jól használhatók. Úgy az oxidációs stabilitás, mint a fénystabilitás mérésénél a kétvegyértékű ón szerves vegyületeit tartalmazó adalékokkal és azok nélkül készített próbadarabok mérési adataiból jól látható, hogy az új stabilizáló keverék mindegyik esetben javította a próbatestek stabilitását a termikus oxidációval és a fénysugárzás behatásával szemben. 3
