163491. lajstromszámú szabadalom • Indikátorpapírok és eljárás azok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1972. III. 7. (BO—1356) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1971. IV. 16. (P21 18 455.4) Közzététel napja: 1973. IV. 28. Megjelent: 1975. VI. 30. 163491 Nemzetközi osztályozás: G 01 n 31/22 Feltalálók: Lange Hans, vegyésztechnikus, Lampertheim, Dr. Rittersdorf Walter, vegyész, Mannheim-Waldhof, Dr. Rey Hans Georg, gyógyszerész, Mannheim-Waldhof, Dr. Rieckmann Peter, gyógyszerész, Mannheim-Waldhof, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: BOEHRINGER Mannheim GmbH, cég, Mannheim-Waldhof, Német Szövetségi Köztársaság Indikátorpapírok és eljárás azok előállítására í A találmány tárgyát testnedvekben előforduló vegyianyagok kimutatására alkalmas indikátorpapírok és ezek előállítására szolgáló eljárás képezik. Az indikátorpapírokat régóta használják. Legelterjedtebb alkalmazása a pH-jelző papíroknak van, 5 de egyéb vegyi anyagok kimutatására alkalmas indikátorpapírok is használatosak, így pl. a savak kimutatására szolgáló kurkuma papír, az oxidálószerek kimutatására Szolgáló káliumjodidos keményítő papír, a szulfid-kimutatásra szolgáló ólomacetát-papír. 10 A legutóbbi időben speciálisan a klinikai gyakorlatban használatos indikátorpapírok jelentősége nőtt meg. Ezek az orvos számára patológiai szempontból jelentős anyagok (pl. glukóz, fehérje stb.) különösen gyors és kényelmes meghatározását teszik le- 15 hetővé. Mivel az ilyen indikátorpapírokat egyre nagyobb mértékben laikusok is használják, felmerült annak szükségessége, hogy az eredetileg csupán impregnált szűrőpapírból álló egyszerű indikátorpapírokat alkalmazási szempontból megbízhatóbb ala- 20 kúvá képezzük ki, s így a kimutatási zavarokat elkerüljük. A leggyakoribb zavarforrások egyike az indikátorpapírok kézi érintés vagy külső hatások, pl. nedvesség vagy autooxidáció okozta hibás jelzése. Az 25 indikátorpapír kézi érintés okozta hibái megszüntetése érdekében arra a módszerre tértek át, hogy egy kis, négyszögalakú indikátorpapír-darabot fogantyúként szolgáló műanyaglemez-csíkra erősítenek. Ez a megoldás a gyakran költséges vegyszerek vo- 30 natkozásában is megtakarítást jelent. Az érzékeny kémlelő vegyszerek légnedvesség-, oxigén- stb. -be hatással szembeni védelme érdekében ezen túlmenően úgy járnak el, hogy az indikátorpapírcsík folyadékba merülő felületének egy részét műanyagfóliába hegesztik oly módon, hogy a vizsgált folyadék csak a bemerülő papírfelület műanyagfóliával nem védett szélén keresztül tud behatolni (lásd az 1546 307 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli közzétételi irat szerinti indikátorpapírokat). Noha fenti módszer az indikátorpapírt jól védi, van néhány olyan súlyos hátránya, amelyeket eddig nagy fáradozások ellenére sem sikerült kiküszöbölni. A fent említett közzétételi irat szerinti indikátorcsíkok papírja meglepetésszerűen, rövididejű bemerítés esetén is átitatódik a vizsgálati folyadékkal. Előfordul azonban, hogy a papír és a műanyagfólia között légbuborékok képződnek, amelyek nagymértékben megnehezítik az indikátor-elszíneződés értékelését. Ezen túlmenően az is előfordulhat, hogy a vizsgálati folyadék széleken keresztül történő behatolása során olyan zavaró, kromatográfiás hatások lépnek fel, amelyek a bemerülő felület rosszul kiértékelhető, egyenlőtlen elszíneződését idézik elő. E hiányosságok legalábbis részleges megszüntetése érdekében azzal próbálkoztak, hogy a műanyagfóliát lyukakkal látták el (lásd fenti közzétételi iratot). Minthogy a mőanyagfólián műszaki okokból legfeljebb 25 darab minimálisan 0,5 mm átmérőjű lyuk lyukasztható, az így készült indikátorcsíkok durva raszterűeknek tűn-163491 1
