163479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(dimetilaminometilidén)-tiol(tiono)-foszforsavészterimidek előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticidek

3 163479 4 A kiindulási anyagokat a (II) általános képlet és a (III) képlet egyértelműen meghatározza. Az (I) általános képletben R és R' előnyösen azonos vagy különböző, egyenes vagy elágazó szénláncú 1—4 szénatomos alkil­gyököt jelent, például metil-, etil-, n- vagy izopropil-, n-, szék.-, terc-, vagy izobutilcsoportot, ezenkívül R előnyö­sen 2—5 szénatomos alkenil- és alkinilcsoportot képvi­sel, például vinil-, propenil-, allil-, buten(l)il-, buten(2)il-, izobutenil- és pentinil-, propinil-, butin(l)il- és pentin(l)­ilcsoportot, aralkilcsoportot, például az egyes alil- vagy alkenilcsoportokban legfeljebb 4 szénatomottar talmazó alkiltioalkil- és alkeniltioalkil-csoportot, például metil-, etil-, n- vagy izopropil-, n-, szék.-, terc-, vagy izobutil­-tionetilén-, illetve -tioetilén-, tiopropilén-, -tiobutilén-, továbbá allil-tiometilén-, -tioetilén-, -tiopropilén,­-tiobutilén-, propeniltiometilén-, -tioetilén-, -tiopropi­lén-, -tiobutilén-, buten(l)il-, buten(2)il-, izobutilén-tio­metilén-, -tioetilén-, -tiopropilén- és tiobutíléncsoportok. A kiindulási anyagként alkalmazott tiol(tiono)­-foszforsavészteramidok példáiként megnevezzük az alábbiakat: 0,S-dimetil-, O.S-dietil-, 0,S-dipropil-, 0,S-diizopropil-, 0,S-di-n-butil-, O.S-di- -szek.-butil-, O.S-di-izobutil-, O.S-di-terc.-butil-, O-metil-S-etil-, O­-etil-S-n-propil-, O-etil-S-izopropil-, O-etil-S-n-butil-, O-izopropil-S-metil-, O-izopropil-, S-etil-, O-terc.-butil­-S-metil-tiol-foszforsavészteramid és azok tionoanalógiai továbbá O-metil-, O-etil-, O-izopropil-, O-n-propil-, O-n-butil-, O-n-terc.-butil-S-allil-, illetve -S-propenil-, -S-buten(2)il-, -S-buten(l)il-, S-propinil-, S-butin(l)il-és -S-pentinil-tiol-foszforsavészteramid és a megfelelő tionoanalógok, továbbá S-metil-, S-etil, S-n- vagy -izo­propil-, S-n-, szék.-, terc-, izobutil-, S-allil-, S-propenil-, S-buten(l)il-, S-buten(2)il- vagy S-izobutilén-tiometilén­-O-metil-, illetve O-etil-tiol-foszforsavészteramid, illetve a megfelelő -tioetilén-, -tiopropilén-, és -tiobutilén­vegyületek és azok tionoanalógjai. A kiindulási anyagként alkalmazott tiol(tiono)-fosz­forsavészteramidokat az irodalomban már legnagyobb­részt leírták (1 210 835 sz. NSZK-beli közzétételi irat és 6 911 925 sz. közzétett holland bejelentés), az eddig ismeretlen vegyületeket lényegében ismert módon állít­hatjuk elő, ugyanígy az irodalomból ismert eljárással állítható elő az N,N-dimetilformamidacetát-vegyülete, például dimetilformamidból, dimetilszulfátból és meti­látból. A találmány szerinti eljárást megvalósíthatjuk oldó-, illetve hígítószerek jelenlétében vagy távollétében. Oldó-, illetve hígítószerként gyakorlatilag az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoznak mindenek­előtt az alifás és aromás, adott esetben klórozott szén^ hidrogének, így benzol, toluol, xilol, benzin, klórbenzol, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, éterek, így dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá ketonok, például aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, ezenkívül a nitrilek, így aceto- és propionitril. A reakcióhőmérséklet széles határokon belül változ­tathatjuk, általában 20 C° és 120 C° közötti, előnyösen 50 C° és 75 C° közötti hőmérsékleten végezzük a reak­ciót. A reakciót általában normál nyomáson valósítjuk meg. Az eljárás megvalósításakor a két komponenst keve­rés közben a fentiekben említett oldó-, illetve hígító­szerek egyikének jelenlétében vagy távollétében egyesít­jük, ezt követően az elegyet több órán át melegítjük a megadott hőmérsékleten, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk és a maradékot „szétdesztilláljuk". 5 A találmány szerinti anyagok általában színtelen vagy gyengén sárgára színezett olajszerű anyagok alakjában keletkeznek, amelyek nem desztillálhatok bomlás nélkül, hanem csak az úgynevezett „szétdesztillálás"-sal szaba­díthatók meg az illó alkotórészektőlj azaz hosszabb 10 időn át rrtelegítve csökkentett nyomáson és kissé meg­növelt hőmérsékleten, ezért ily módon tisztíthatók. Jellemzésükre mindenekelőtt a törésmutató szolgál. Amint már többször említettük, az új N-(dimetilami-15 no-metilidén)-tiol(tiono)-foszforsavészterimidek kitűnő inszekticid, mindenekelőtt szisztemikus inszekticid és aphicid hatást mutatnak a növényi kártevőkkel szem­ben. Emellett jó hatást mutatnak mind a szívó, mind a rágó rovarokkal és atkákkal szemben, valamint fito-20 toxicitásuk csekély. így a találmány szerinti vegyületek eredményesen alkalmazhatók kártevőirtószerként előnyösen a növény­védelemben, azonban az egészségvédelemben és a raktá-25 rozott készletek védelmében is. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levél­tetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (My­zus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), 30 zablevéltetű (Rhopalosiphum), borsólevéltetű (Macro­siphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solani folii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korsch­elti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilvafalevéltetű (Hyalpterum arundinis) és a fekete cseresznyefalevélte-35 tű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanop­tera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercinothrips 40 femoralis) és a poloskafélék, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus interma­dius), agyi poloska (Cimex lectularius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Nephotettix 45 bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenekelőtt a lep­kehernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymant-50 ria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis chry­sorrhoea) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposz­tamoly (Mamestra brassicae) és a vetési bagolypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brasi­cae), kis araszolólepke (Cheimatobia brumata), tölgy-55 ilonca (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugi­perda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly (Ephestia kühni­ella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). 60 A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonabogár (Sitophilus grana­rius = Calandra granaria), burgonyabogár (Lepino­tarsa decomlineata), sóskalevélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélbogár (Phaedos cochleariae). 65 repcefénybogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom