163479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(dimetilaminometilidén)-tiol(tiono)-foszforsavészterimidek előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticidek

3 163479 4 A kiindulási anyagokat a (II) általános képlet és a (III) képlet egyértelműen meghatározza. Az (I) általános képletben R és R' előnyösen azonos vagy különböző, egyenes vagy elágazó szénláncú 1—4 szénatomos alkilgyököt jelent, például metil-, etil-, n- vagy izopropil-, n-, szék.-, terc-, vagy izobutilcsoportot, ezenkívül R előnyösen 2—5 szénatomos alkenil- és alkinilcsoportot képvisel, például vinil-, propenil-, allil-, buten(l)il-, buten(2)il-, izobutenil- és pentinil-, propinil-, butin(l)il- és pentin(l)ilcsoportot, aralkilcsoportot, például az egyes alil- vagy alkenilcsoportokban legfeljebb 4 szénatomottar talmazó alkiltioalkil- és alkeniltioalkil-csoportot, például metil-, etil-, n- vagy izopropil-, n-, szék.-, terc-, vagy izobutil-tionetilén-, illetve -tioetilén-, tiopropilén-, -tiobutilén-, továbbá allil-tiometilén-, -tioetilén-, -tiopropilén,-tiobutilén-, propeniltiometilén-, -tioetilén-, -tiopropilén-, -tiobutilén-, buten(l)il-, buten(2)il-, izobutilén-tiometilén-, -tioetilén-, -tiopropilén- és tiobutíléncsoportok. A kiindulási anyagként alkalmazott tiol(tiono)-foszforsavészteramidok példáiként megnevezzük az alábbiakat: 0,S-dimetil-, O.S-dietil-, 0,S-dipropil-, 0,S-diizopropil-, 0,S-di-n-butil-, O.S-di- -szek.-butil-, O.S-di-izobutil-, O.S-di-terc.-butil-, O-metil-S-etil-, O-etil-S-n-propil-, O-etil-S-izopropil-, O-etil-S-n-butil-, O-izopropil-S-metil-, O-izopropil-, S-etil-, O-terc.-butil-S-metil-tiol-foszforsavészteramid és azok tionoanalógiai továbbá O-metil-, O-etil-, O-izopropil-, O-n-propil-, O-n-butil-, O-n-terc.-butil-S-allil-, illetve -S-propenil-, -S-buten(2)il-, -S-buten(l)il-, S-propinil-, S-butin(l)il-és -S-pentinil-tiol-foszforsavészteramid és a megfelelő tionoanalógok, továbbá S-metil-, S-etil, S-n- vagy -izopropil-, S-n-, szék.-, terc-, izobutil-, S-allil-, S-propenil-, S-buten(l)il-, S-buten(2)il- vagy S-izobutilén-tiometilén-O-metil-, illetve O-etil-tiol-foszforsavészteramid, illetve a megfelelő -tioetilén-, -tiopropilén-, és -tiobutilénvegyületek és azok tionoanalógjai. A kiindulási anyagként alkalmazott tiol(tiono)-foszforsavészteramidokat az irodalomban már legnagyobbrészt leírták (1 210 835 sz. NSZK-beli közzétételi irat és 6 911 925 sz. közzétett holland bejelentés), az eddig ismeretlen vegyületeket lényegében ismert módon állíthatjuk elő, ugyanígy az irodalomból ismert eljárással állítható elő az N,N-dimetilformamidacetát-vegyülete, például dimetilformamidból, dimetilszulfátból és metilátból. A találmány szerinti eljárást megvalósíthatjuk oldó-, illetve hígítószerek jelenlétében vagy távollétében. Oldó-, illetve hígítószerként gyakorlatilag az összes közömbös szerves oldószer szóba jön. Ide tartoznak mindenekelőtt az alifás és aromás, adott esetben klórozott szén^ hidrogének, így benzol, toluol, xilol, benzin, klórbenzol, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, éterek, így dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá ketonok, például aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, ezenkívül a nitrilek, így aceto- és propionitril. A reakcióhőmérséklet széles határokon belül változtathatjuk, általában 20 C° és 120 C° közötti, előnyösen 50 C° és 75 C° közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. A reakciót általában normál nyomáson valósítjuk meg. Az eljárás megvalósításakor a két komponenst keverés közben a fentiekben említett oldó-, illetve hígítószerek egyikének jelenlétében vagy távollétében egyesítjük, ezt követően az elegyet több órán át melegítjük a megadott hőmérsékleten, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk és a maradékot „szétdesztilláljuk". 5 A találmány szerinti anyagok általában színtelen vagy gyengén sárgára színezett olajszerű anyagok alakjában keletkeznek, amelyek nem desztillálhatok bomlás nélkül, hanem csak az úgynevezett „szétdesztillálás"-sal szabadíthatók meg az illó alkotórészektőlj azaz hosszabb 10 időn át rrtelegítve csökkentett nyomáson és kissé megnövelt hőmérsékleten, ezért ily módon tisztíthatók. Jellemzésükre mindenekelőtt a törésmutató szolgál. Amint már többször említettük, az új N-(dimetilami-15 no-metilidén)-tiol(tiono)-foszforsavészterimidek kitűnő inszekticid, mindenekelőtt szisztemikus inszekticid és aphicid hatást mutatnak a növényi kártevőkkel szemben. Emellett jó hatást mutatnak mind a szívó, mind a rágó rovarokkal és atkákkal szemben, valamint fito-20 toxicitásuk csekély. így a találmány szerinti vegyületek eredményesen alkalmazhatók kártevőirtószerként előnyösen a növényvédelemben, azonban az egészségvédelemben és a raktá-25 rozott készletek védelmében is. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), 30 zablevéltetű (Rhopalosiphum), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solani folii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilvafalevéltetű (Hyalpterum arundinis) és a fekete cseresznyefalevélte-35 tű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercinothrips 40 femoralis) és a poloskafélék, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermadius), agyi poloska (Cimex lectularius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Nephotettix 45 bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenekelőtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymant-50 ria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztamoly (Mamestra brassicae) és a vetési bagolypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brasicae), kis araszolólepke (Cheimatobia brumata), tölgy-55 ilonca (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). 60 A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonabogár (Sitophilus granarius = Calandra granaria), burgonyabogár (Lepinotarsa decomlineata), sóskalevélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélbogár (Phaedos cochleariae). 65 repcefénybogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár 2