163322. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos állatkábításra és villamos állatkábító készülék
3 163322 4 Megállapítottuk továbbá, hogy az átlagáram optimális értéke az állat súlyával arányos. Azt találtuk, hogy a négyszögfeszültség előnyösebben alkalmazható, mint a szinuszos feszültség és más paraméterek optimális megválasztása esetén kielégítő eredményt ad. Az eddig használt kábítóberendezések lényegében átkapcsolható feszültségű transzformátorok, amelyek a hálózati frekvenciájú szinuszos feszültséget alakítják át. Az ismert berendezések hátránya, hogy az elszenvedett görcsös állapot miatt gyakoriak az állatok csontjaiban a törések, izomzatukban és belső szerveikben pedig a bevérzések. Kedvezőtlen körülmények esetén törések az állatok 35 %-ánál, bevérzések az állatok 25 %-ánál is előfordulnak. Ez a kitermelt anyagok értékét erősen rontja, esetleg a húst fogyasztásra alkalmatlanná teszi. Az említett hátrányok csökkentésére igyekeznek a kábítás és szúrás közötti időt 10 sec alá csökkenteni. Célunk a találmánnyal olyan eljárás és berendezés létrehozása, amely a kábítás fenti feltételeit optimálisan kielégíti, és az ismert eljárásokhoz és berendezésekhez képest kismértékű belső vérzést és csonttörést okoz. A találmány szerinti eljárásban az állatkábítást 100— 300 Hz közötti ismétlődési frekvenciájú 200 mA-nél nagyobb, előválasztott értékre korlátozott átlagáram impulzussorozattal végezzük. Az átlagáramkorlátozást előnyösen az impulzus szélességének változtatásával végezzük. A találmány szerinti villamos állatkábító készüléknek tirisztorokkal megépített teljesítményfokozata van, amelyre egyrészt impulzusgenerátor, másrészt impulzusszélesség-generátor van kapcsolva. A teljesítményfokozat kimenetére átlagáram-mérőadó van kötve. Az impulzusszélesség-generátor bemenetére egyrészt az impulzusgenerátor kimenete, másrészt az átlagárammérőadó kimenete van kapcsolva. A találmány szerinti eljárás az ismert eljárásoknál jelentősen kevesebb bevérzést és csonttörést okoz, és technológiailag jól kivitelezhető, kábítóhatása megfelelő, az ismert módszereknél kisebb a görcskeltő hatása. Az áramkorlátozás impulzusszélesség-szabályozással történő megoldásának előnye, hogy különböző belső ellenállású állatok kábítása egyenletes eredménnyel végrehajtható anélkül, hogy csúcsáram vagy az impulzusfeszültség értékét csökkentenénk, ami a bőrfelület, illetve szőrréteg átütését elősegíti, így a kábítás humánus és viszonylag gyors. A találmány szerinti villamos állatkábító készülék előnye, hogy az ismert készülékeknél hatásosabb és egyöntetűbb, az állat belső ellenállásától független kábító hatást biztosít, a kimenőjel paraméterei az állatfajtának és az állat súlyának megfelelően optimálisra választhatók. A találmány szerinti eljárást az alábbi foganatosítási példák alapján részletesen ismertetjük. Első foganatosítási példa: 100—120 kp súlyú sertések kábítására az alábbi optimális értékek adódnak: Impulzus ismétlődési frekvencia kb. 200 Hz, jelalak: közel négyszögjel, kisebb belsőellenállású állatoknál a jel-szünet arány kisebb, mint egy; földszimmetrikus vagy egyenfeszültségű átlagáram: kb. 500 mA, kezelési időtartama: 6—8 mp. Második foganatosítási példa: 600—700 kp súlyú marhák kábítására az alábbi optimális értékek adódnak: 5 Impulzus ismétlődési frekvencia kb. 140 Hz, jelalak: földszimmetrikus vagy egyenfeszültségű négyszögjel, kisebb belsőellenállású állatoknál a jel-szünet arány kisebb, mint egy, 10 átlagáram: 3 A, kezelés időtartama: 6—8 mp. Hasonló adatok kísérletezhetők ki más állatok, pl. juhok kábítására is. A kísérleteket jelentősen lerövidíti az a felismerés, hogy az optimális frekvencia az állat 15 szívritmusával, az optimális átlagáram pedig az állat súlyával arányosan változik. A találmány szerinti villamos átalakító készülék lényegét kiviteli példára vonatkozó rajz alapján az alábbiakban részletesen ismertetjük. 20 A rajzon: 1. ábra elvi vázlat 2. ábra kapcsolási rajz. Az 1. ábrán az eljárás foganatosítására alkalmas vil-25 lamos átalakító készülék elvi vázlata látható. A készüléknek tirisztorokkal megépített 1 teljesítményfokozata van, amelyre egyrészt 2 impulzusgenerátor, másrészt 3 impulzusszélesség-generátor van kapcsolva. Az 1 teljesítményfokozat kimenetére 4 átlagáram-mérőadó van 30 kötve. A 3 impulzusszélesség-generátor bemenetére egyrészt a 2 impulzusgenerátor kimenete, másrészt a 4 átlagáram-mérőadó kimenete van kapcsolva. A kábítókészülék és az állat közötti áramközlést az 35 állat fejére helyezhető elektródákkal ellátott szerkezet — például kétágú, kicsit szétálló szárú, U alakú villa biztosítja. A készülék működése az alábbi: 40 Az 1 teljesítményfokozat tirisztoros kapcsolóáramkör, amelynek kimenőáramát a 4 átlagáram-mérőadó érzékeli, és azzal arányos kimenőjelet ad. Ezt a jelet a 3 impulzusszélesség-generátor előre beállított értékkel hasonlítja össze, és egyezés esetén az 1 teljesítményfoko-45 zat számára tirisztort gyújtó jelet ad. A 3 impulzusszélesség-generátor kimenőjele a 2 impulzusgenerátor kimenőjelének felfutásához képest késleltetett jel. A 2 impulzusgenerátor a kimenőjel ismétlődési frekvenciáját, a 3 impulzusszélesség-generátor az impulzusszéles-50 ség szabályozásával a kimenőjel átlagáramát határozza meg. A 3 impulzusszélesség-generátor a 2 impulzusgenerátorhoz van szinkronizálva. A 2. ábrán konkrét kiviteli példa kapcsolási rajza van ábrázolva. Az 1 teljesítményfokozat T2 főtirisztor-55 ból, T, oltótirisztorból és Cl kondenzátorral L fojtóval és D5 diódával megépített átlendítőkörből áll. A T2 főtirisztor vezérlőeletródájára kötött 2 impulzusgenerátor U2 kétbázisú diódával van megépítve, amelynek emitterkörében Z2 zenerdiódával stabilizált feszültségre 60 kötött R7 ellenállás és C3 kondenzátor van, amelyek az áramkör időállandóját meghatározzák. A kétbázisú dióda bázisai R8 és R9 ellenállásokon át vannak tápfeszültségre kapcsolva, az R9 ellenállás bázissal összekötött pontjára vannak a főtirisztor vezérlőeletródá-65 jára csatlakozó D6 és D7 diódák kötve. 2
