163316. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piritinol-tartalmú stabil injekciós oldat előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1971. IX. 23. (ME—1423) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1970. IX. 26. (P 20 47 486) Közzététel napja: 1973. II. 28. Megjelent: 1975. II. 28. 163316 Nemzetközi osztályozás: A 61 k 27/10 C 07 d 31/50 Mi (IUEÍ Feltaláló: Dr. NÜRNBERG Eberhard vegyész-gyógyszerész, Darmstadt, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: MERCK PATENTGESELLSCHAFT MIT BESCHRÄNKTER HAFTUNG Darmstadt, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás piritinol-tartalmú stabil injekciós oldat előállítására í A találmány tárgya eljárás piritinol-tartalmú stabil vizes injekciós oldatok előállítására. A piritinol (bisz-[3-hidroxi-4-hidroximetil-2-metil-piridil-(5)-metil]-diszulfid) sóit, elsősorban dihidrokloridmonöhidrátját (Pyrithioxin) vagy szulfátját nemcsak 5 orálisan, hanem vizes oldataik formájában parenterálisan is beadhatjuk. A dózisegységek általában 150—200 mg hatóanyagot tartalmaznak. Infúziós oldat készítésekor a vizes oldatot megfelelő infúziós folyadékkal, pl. fiziológiás konyhasóoldattal vagy szőlőcukor-oldattal 10 legalább 20 ml, előnyösen 250—500 ml térfogatra hígítják. Annak ellenére, hogy a piritinol sói vízben oldhatók, a stabil vizes piritinolsó-oldatok előállítása nehézségekbe ütközik. Az ampullába töltött vizes piritinolsó- 15 oldatok 4—6 hetes tárolás után megzavarosodnak, és hosszabb idő elteltével az oldatokból kristályos anyag válik ki. A készítmények ekkor parenterális úton — elsősorban intravénás injekcióban vagy infúzió formájában — már nem adhatók be. A parenterálisan beadható 20 piritinol-készítményeket mindeddig úgy állították elő, hogy a hatóanyagot liofilizálták, és a porampullás készítményekből csak rövid idővel a felhasználás előtt állítottak elő vizes injekciós oldatot. A porampullás készítmények hátránya a vizes oldatot tartalmazó ampul- 25 lás készítményekkel szemben az, hogy mind előállításuk, mind felhasználásuk nehézkesebb és bonyolultabb az utóbbiakénál. A szakirodalom gyógyászati hatóanyagok stabilizálására többféle stabilizálószert ismertet. így pl. a benzcain, 30 dicain és novocain etiléndiamin-tetraecetsawal stabilizálható [Chem. Zbl. 136, 1600—1878 (Nr. 50), 1965]. Vitaminkészítmények stabilizálásához cisztein és metionin [Indian Technol. 3 (1965) Nr. 9, 287—290], illetve N-alkilezett savamidok [Chem. Zbl. 130, 7569 (Nr. 23) 1959] használatát javasolták. Piritinolsók vizes oldatának stabilizálására alkalmas stabilizálószer a szakirodalomban mindeddig nem került ismertetésre. Meglepő módon azt találtuk, hogy a piritinolsókból stabil vizes injekciós oldatokat állithatunk elő> ha az oldatokhoz egy vagy több gyógyászatilag elviselhető szerves savat és egy vagy több gyógyászatilag elviselhető aminovegyületet adunk. A találmány szerint szerves savként 1—6 szénatomos savakat alkalmazhatunk. A szerves savakat 0,1—25%, előnyösen 3—20 % mennyiségben adjuk az injekciós oldatokhoz. Aminovegyületként előnyösen heterociklusos vegyületeket, célszerűen piridin- vagy pirimidin-gyűrűt tartalmazó vegyületeket vagy dietanolamint alkalmazhatunk. Az injekciós oldatokhoz előnyösen Bj vitamint, B6 vitamint és/vagy l-benzil-3-etil-6,7-dimetoxi-izokinolint adunk. A felsorolt vegyületeket célszerűen gyógyászatilag alkalmazható savakkal képezett addíciós sóik formájában használjuk fel. Aminovegyületként a felsorolt anyagokon kívül előnyösen nikotinsavamidot is alkalmazhatunk. Az aminovegyületeket 0,1—25 % mennyiségben, előnyösen 0,2—3 % mennyiségben adjuk az injekciós oldatokhoz. Különösen előnyös adalék-163316 1