163282. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazol-származékok előállítására

7 163282 8 (0,011 mól). A termék az 1. példa szerint előállított vegyületté nem mutat olvadáspont-depressziót. 3. példa 21,6 g (0,254 mól) piperidinnek 260 ml etilénkloriddal képezett oldatát 60 c

C-on argon-atmoszférában félóra alatt 60 g (0,254 mól) 0-fenil-N-(2-tiazolil)-tio-karbamátnak 3,8 liter etilénkloriddal képezett oldatához csepegtetjük. (Az 0-fenil-N-(2-tiazolil)-tio-karbamát rossz etilénklorid-oldhatósága miatt oldószerként nagyobb anyagmennyiségek felhasználása esetén tetrahidrofuránt is alkalmazhatunk.) A reakcióelegyet további 1,5 órán át 60 °C-on keverjük. A kezdetben vörösesbarna oldat zöldesfekete lesz. Az elegyet vákuumban bepároljuk; a maradékot kb. 0,6 ml metanolban oldjuk, 10 g aktív szénnel derítjük és diatómaföldön átszűrjük. Drapp kristályok alakjában 42,8 g (0,185 mól) N-(2-tiazolil-piperidino-karbotioamidot kapunk. O p.: 166—167 °C. A bázist metanolban oldjuk, az oldatot etaionos sósavval és éterrel elegyítjük és metanol—éter elegyből átkristályosítjuk. A kapott, gyakorlatilag színtelen N-(2--tiazolil)-piperidino-karbotioamid-hidroklorid 185—187 °C-on olvad. 4. példa 10 g (0,10 mól) 2-amino-tiazolnak 50 ml vízmentes etanollal képezett oldatához 7,24 ml (0,12 mól) széndiszulfidot adunk és 0,1 g (2,5 millimól) szilárd nátriumhidroxidot adunk hozzá, majd félóra alatt 20—23 °C-on 10,9 ml (0,11 mól) piperidinnek 25 ml vízmentes etanollal képezett oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd a képződő sárga szuszpenziót melegítés közben oldjuk és egy éjjelen át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegyet bepároljuk, a maradékot vízzel mossuk és a kristályokat metanolban aktív szénnel derítjük és metanolból átkristályosítjuk. A kapott drappszínű N-(2-tiazolil)-piperidino-karbotioamid 166 167 °C-on olvad. Kitermelés: 3,2 g (14 millimól). A termék a 3. példa szerint előállított vegyülettel nem ad keverékolvadáspont-depressziót. 5. példa 5,64 ml (40,0 millimól) rac. 2-metil-piperidinnek 50 ml etilénkloriddal képezett oldatát iners gáz atmoszférában 9,45 g (40 millimól) 0-fenil-N-(2-tiazolil)-tio-karbamátnak 600 ml etilénkloriddal képezett 80 °C-os oldatához adjuk és a reakcióelegyet 4 órán át 70 °C-on keverjük. A reakcióelegyet bepároljuk, a maradékot metilénkloridban felvesszük és 420 g alumíniumoxidon kromatografáljuk. A 3—10. sz. metilénkloridos funkciók (2,4 liter) vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint egységesek. E frakciókból metanol-éter elegyből történő kristályosítás és átkristályosítás után 162—163 °C-on olvadó sárgás rac. N-(2-tiazolil)-2-metil-piperidino-karbotioamidot kapunk. Kitermelés: 6,00 g (24,9 millimól). 6. példa 4,85 g (40 millimól) metil-benzil-aminnak 30 ml etilénklóriddal képezett oldatát keverés közben 10 perc alatt argon-atmoszférában 9,45 g (40 millimól) 0-fenil-N-(2-tiazolil)-tio-karbamátnak 600 ml etilénkloriddal képezett, 80 °C-ra melegített oldatához adjuk. A reakcióelegyet 3 órán át 80 °C-on keverjük, majd bepároljuk, metilénkloridban oldjuk és 420 g semleges alumínium-5 oxidon átszűrjük. A 2—6. frakció (1,8 liter (vékonyré* teg-kromatográfiásan csaknem egységes. Metanol—éter elegyből és éterből történő kristályosítás és átkristályosítás után csaknem színtelen l-benzil-l-metil-3-(2-tiasolil)-2-tiokarbamidot kapunk. O p.: 146—147 °C. 10 Kitermelés: 4,54 g (17,2 millimól). 7. példa 15 47,2 g (0,200 mól) 0-fenil-N-(2-tiazolil)-tio-karbamátot visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralás közben 4 liter etilénkloridban oldunk és az oldatot 30 °C-ra hűtjük. Iners-gáz atmoszférában 30 °C-on 15 perc alatt 17,4 g (0,200 mól) morfolinnak 200 ml etilénklo-20 riddal képezett oldatát adjuk hozzá és a reakcióelegyet 3,5 órán át 50 °C-on melegítjük. Az elegyet bepároljuk, metanolban aktív szénnel derítjük, diatómaföldön átszűrjük, éterből kristályosítjuk és metanolból átkristályosítjuk. Vörösesbarna N-(2-tiazolil)-morfolino-karbo-25 tioamidot kapunk. O p.: 173—175 °C, Kitermelés: 30,7 g (0,134 mól). 8. példa 30 11,3 ml (96,3 millimól) rac. 3-metil-piperidinnek 100 ml etilénkloriddal képezett oldatát argon-atmoszférában 15 perc alatt 18,9 g (80 millimól) 0-fenil-N-(2-tiazolil)-tio-karbamátnak 1,2 liter etilénkloriddal képezett 80 °C-ra melegített oldatához csepegtetjük és további 4 órán 35 át 80 °C-on keverjük. A reakcióelegyet bepároljuk, a maradékot metilénkloridban oldjuk és 900 g alumíniumoxidon kromatografáljuk. A 3—10. sz. metilénkloridos frakció (4,8 liter) vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint egységes. E frakcióból éter—petroléter 40 elegyből történő kristályosítás és átkristályosítás után 12,0 g (49,7 millimól) rac. N-(2-tiazolil)-3-metil-piperidino-karbotioamidot kapunk. O p.: 134—136 °C. 9. példa 45 11,3 ml (96,3 millimól) 4-metil-piperidint 100 ml etilénkloridban inersgáz-atmoszférában 15 perc alatt 18,9 (80 millimól) 0-fenil-N-(2-tiazolil)-tio-karbamátnak 1,2 liter etilénkloriddal képezett 80 °C-ra melegített 50 oldatához adjuk és további 5 órán át 80 °C-on keverjük. A reakcióelegy teljes bepárolása után kapott maradékot metilénkloridban oldjuk és 900 g aluminiumoxidon kromatografáljuk. A 3—10. sz. metilénkloridos frakció (4,8 liter) vékonyréteg-kromatográfiás meghatározás 55 szerint egységes. Metanol-petroléter elegyből történő kristályosítás és átkristályosítás után 6,9 g (28,6 millimól) sárgás N-(2-tiazolil)-4-metil-piperidino-karbotioamidot kapunk. O p.: 167—168 °C. 60 10. példa 8,55 ml (75,8 millimól) hexametiléniminnek 50 ml etilénkloriddal képezett oldatát argon-atmoszférában 15 perc alatt visszafolyató hűtő alkalmazása mellett 65 történő forralás közben 14,2 g (60 millimól) 0-fenü-N-4