163212. lajstromszámú szabadalom • Eljárás S-(alfa-alkoxokarbonilbenzil)-ditio-foszforsav-észteramidok előállítására, valamint az azokat tartalmazó inszekticidek és akaricidek

183212 amid-sók példáiként megnevezzük az alábbiakat: az O-metil-N-metil-, O-metü-N-propil-, O-metil-N-izopropil-, O-etil-N-metil-, O-etil-N-etil-, O-etil-N-izopropil-, O-butil-N-etil-, O-metoxi^metil-N-metil-, O-etoximetil-N-etil-, O-metoxietil-, N-propil-, O-propoximetil-, N-metil-, O-metil-N-propenil-, O-etil-N-propeniI-, 0-etil-N-butén(2)il-, O-propil-N-propenil-, O-metil-N-butén (2) il-ditiofoszf or savészter amid alkáli-, alkáliföldfém-, illetve adott esetben alkilcsoporttal helyettesített ammóniumsói. A III általános képletű halogénecetsav-származékok ismertek és a szokásos módokon állíthatók elő. A II általános képletű ditiofoszforsavészteramidok sói részben ismertek, például az O-alkil-N-monoalkil-tionofoszforsavészteramidhalogenidek és kénhidrogén alkalikus közegben megvalósított reakciójával állíthatók elő. A találmány szerinti eljárást előnyösen alkalmas oldó-, illetve hígítószer alkalmazásával valósítjuk meg. Ilyen oldó-, illetve hígítószerként gyakorlatilag az összes közömbös szerves oldószer szóba jön, ide tartoznak mindenekelőtt az alifás és aromás, adott esetben klórozott szénhidrogének, így benzol, toluol, xilol, benzin, metilénklorid, kloroform, széntetraklorid, klórbenzol, éterek, így például dietil- és dibutiléter, dioxán, továbbá ketonok, például aceton, metiletil-, metilizopropil- és metilizobutilketon, azonkívül a nitrilek, így acetonitril és propionitril, valamint az alkoholok, így metanol, etanol, izopropanol. A reakció-hőmérsékleteket széles határokon belül változtathatjuk, általában 0' °C és 120 °C közötti, előnyösen 15 °C és 40 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reakciót. A találmány szerinti reakciót általában normál nyomáson valósítjuk meg. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor a kiindulási anyagokat általában ekvimoláris arányokban adagoljuk. Egyik vagy másik reagensnek a feleslegben való alkalmazása nem jár jelentős előnnyel. A reakciót előnyösen a fentiekben megnevezett oldószerek egyikében valósítjuk meg a megadott hőmérsékleten, a reakcióelegyet több órán át tartó keverés után a szokásos módon feldolgozzuk. A találmány szerinti hatóanyagok színtelen vagy gyengén sárgára színezett viszkózus, vízben oldhatatlan olajszerű anyagok alakjában keletkeznek, amelyek sok esetben nem desztillálhatok bomlás nélkül, csak az úgynevzeett „szétdesztillálás"-sal szabadíthatók meg az illó alkotórészektől, azaz hosszabb időn át csökkentett nyomáson, mérsékelten megnövelt hőmérsékleten melegítve tisztíthatók. Jellemzésükre mindenekelőtt a törésmutató szolgál. Amint a fentiekben már többször említettük, az új S-(a-alkoxikarbonilbenzil)-ditiofoszforsavészteramidok kitűnő inszekticid és akaricid hatást mutatnak növényi kártevőkkel, az egészségvédelemben és a raktározott készleteken fellépő kártevőkkel szemben. Ezenkívül jó hatást mutatnak mind a szívó, mind a rágó rovarokkal és atkákkal szemben, egyidejűleg fitotoxicitásuk csekély. A fentiek alapján belátható, hogy a találmány szerinti vegyületek eredményesen alkalmazhatók 5 kártevőirtó szerként a növényvédelemben és a raktározott készletek védelmében, valamint az egészségvédelem területén. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarac'kfale-10 véltetű (Myzus persicae), a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), zablevél te tű (Rhopalosiphum), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi) és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), al-15 mafalevéltetű (Sappaphis mali), szilvafalevélte tű (Hyalopterus arundinis) és a fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleanderpajzstetű (Aspidiotus hederae) és a kehelypajzstetű (Leca-20 nium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a Hercinothrips femoralis és a poloskafélék, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska 25 (Cimex lectularius), rablópoloska (Rhodnius prolixus) és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenekelőtt a 30 lepkéhernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztamoly (Mamestra 35 brassicae) és a vetési bagolypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszolólepke (Cheimatobia brumata), tölgyilonca (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prode-40 nia litura), a Hyponomeuta padella, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak (Coleoptera), például a gabonabogár (Si-45 tophilus graraarius = Calandra granaria), burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), sóskalevélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélbogár (Phaedon cochleariae), repcefénybogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus to-50 mentosus), babzsizsik (Bruchidius = Acanthoscelides abtectus), szalonnabogár (Dermestes frischi), gabonaporva (Trogoderma granarium), vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum), kukoricazsizsik (Calandra vagy Sitophilus zea-55 mais), kenyérbogár (Stegobium paniceum), közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor) és gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajok, például a drótférgek (Agriotes spec.) és a májusi cserebogár (Melolontha 60 melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blatella germanica), amerikai csótány (Periplaneta americana), madeirái csótány (Leucophaea vagy Rhyparobia madeiráé), konyhai csótány (Blaberus fuscus), valamint a Henschoutedenia 65 flexivitta, továbbá az egyenesszárnyúak (Örthop-