163207. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretánok előállítására
1S3207 21 22 ilemként kis molekulasúlyú polikarbonsavakat ilkalmazni. Az egyenértékűnél kisebb mennyiségű poliizocianáttal való reakció után láncvégi tarboxilcsoportokat tartalmazó poliuretánt kasunk, amit ammóniával reagáltatunk és melegí;ünk, mikor is ismert módon (részben) savamid:soportok alakulnak ki. Egy másik módszer abban áll, hogy láncvégi ercier aminocsoportokat tartalmazó poliuretáíokat olyan alkilezőszerrel kvaternerizálunk, tmely —X—NHR általános képletű acilezett iminocsoportot tartalmaz. Láncvégi szulfidcso>ortokat tartalmazó poliuretánok is alkilezősze•ekkel megfelelően kvaternerizálhatók. Láncvégi ercier aminocsoportokat tartalmazó poliuretálok előállítását pl. a 638 799 számú belga szabalalmi leírás tartalmazza. Ilyen láncvégi tercier iminocsoportot tartalmazó poliuretánok előállíásához megfelelő NCO-előpolimereket, pl. dinetilaminoetanollal, dimetilaminopropanollal, í,N-dimetil-hidrazinnal, N,N-dimetiletiléndi.minnal, N,N-dimetilaminopropilaminnal, N,N-dimetilaminohexilaminnal reagáltatunk. Pl. a következő alkilezőszerek alkalmazhatók: :lóracetamid, brómacetamid, N-metilklóracetmid, /9-brómpropionsavamid, a-klórpropionsavmid, a-brómpropionsavamid, a-brómizo vaj savmid, m-klórmetilbenzamid, p-klórmetilbenzmid, 4-klórmetil-ftálsavdiamid, a-brómborosyánkősavdiamid, 2-klór-4,6-diamino-s-triazin, 2-'dór-4-metoxi-6-amino-s-triazin, a-meti3szuljnii-oxiborostyánkősavdiamid, etilszulfoníloxicetamid, klóracetilkarbamid. Éppígy láncvégi reakcióképes halogénatomoat tartalmazó poliuretánokat, amelyek előállíásat pl. a 636 799 számú belga szabadalmi leírásén, ismertetik, tercier aminoamidokkal, pl. diletilaminoacetamiddal, 2-dietilaminopropionmiddal, dimetilaminoborostyánkősavdiamiddal, -dietilaminometilbenzamiddal, m-dimetilaminoenzamiddal, 2-dimetilaminopropionsavamiddal, -dibutilaminopropionsavamiddal kvaternerizálatjuk. Egy további módszer szerint ismert módon előüított, pl. láncvégi —OH, —SH, —NH2 -csopor)kat tartalmazó poliuretánokat akrilamiddal agy akrilnitrillel történő addícióval és utána köetkező parciális hidrolízissel láncvégi amidcsoortokat tartalmazó poliuretánokká alakíthatunk b. Pl. maleinamidsav vagy maleinursav addíció-i útján egyidejűleg az elektrolitképző csoportot bevisszük. Pl. hidroxialkilamidok. hidroxialkilkarbami-3k. merkaptoalkilamidok, aminoalkilamidok, •ninoalkiltiokarbamidok addíciója láncvégi adicióra képes kettős kötésekre, amelyek telítetn dikarbonsavaknak vagy glikoloknak a pouretánba történő beépítésével biztosíthatók, az nlezett aminovégcsoportok bevitelére szintén lódszerül szolgálhat. Az —X—NH—R általános képletű acilezett ninocsoportok teljes mennyisége nagyobb lejt mint csupán a végcsoportoké, mivel ilyen oportokat a bifunkciós lánchosszabbító szerekkel, vagy az alkilezőszerrel, vagy semlegesítőszerrel (savak vagy bázisok) is bevihetünk. A teljes mennyiség azonban a 400 milliekvivalens% értéket ne haladja meg, és előnyösen 5 20—120 milliekvivalens% között legyen. „Végcsoporton" olyan csoportot értünk, amelyik az —X—NH—R képlet mgehatározása szerint csak egyik oldalán kapcsolódik egy hosszabb lánchoz, és R 4 szénatomnál többet nem tartal-10 maz. Az —X—NH—R csoport tehát lehet egy főlánc oldalága, ill. egy ilyen elágazás végcsoportja. A poliuretánmolekula átlagban kb. 1,5—10, előnyösen azonban 2—5 ilyen végcsoportot tartalmazzon. 15 A formaldehiddel szemben reakcióképes végcsoportok bevitele a poliuretánba szobahőmérséklet és kb. 190 °C közötti hőmérsékleten történik. Előnyösen 80—160 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Magasabb reakció-hőmérsékleten 20 fennáll a poliuretán-polielektrolitok bomlásának veszélye, alacsonyabb hőmérsékleten viszont a keverhetőség nagyon rossz. Egyébként a kiválasztott reakció-hőmérséklet az előpolimerhez adagolt végcsoportokat szolgáltató vegyület re-25 aktivitásától függ. A szabad NCO-csoportokat tartalmazó előpolimer reakciója pl. 6-aminokapronsavamiddal már 80 °C-on és az alatt kielégítő sebességgel bekövetkezik, viszont karbamiddal a reakcióhoz 120 30 °C-nál magasabb hőmérséklet szükséges. Általában célszerű az adagolt komponens olvadáspontja feletti hőmérsékleten dolgozni, amennyiben kielégítő oldhatóságra számíthatunk. Az eljárás egy másik foganatosítási módja szerint 0,3—20%, 35 előnyösen 0,gi—10% NCO-csoportokat tartalmazó előpolimereket olyan vegyületekkel reagáltatunk, amelyek legalább egy, előnyösen azonban legalább két szabad reakcióképes metilolcsoportot tartalmaznak. Az 1,5—6% szabad NCO-cso-40 portot tartalmazó előpolimerek különösen előnyösen alkalmazhatók. Ezek a szabad metilolcsoportokat tartalmazó vegyületek pl. az előzőekben részletesen meghatározott Y—X—NHR, ill. Y—R2— (X—NHR)„ ál-45 talános képletű vegyületek mono-, di- és oligometilolvegyületei, továbbá alkalmazhatók az alifás és aralifás ketonok, nitrilek, /S-ketonkarbonsavészterek, általában a CH-acid hidrogénatomokat tartalmazó vegyületek, pl. fenolok, di- és poli-50 karbonsavamidok, di- és oligouretánok metilolvegyületei. Bezárólag azt mondhatjuk, hogy az NCO-előpolimerekkel való reakcióra alkalmas vegyületek a jelenlevő izocianátcsoportokkal való reagáltatás után még legalább egy szabad metil-55 olesoportot kell tartalmazzanak. Alkalmazható metilolvegyületek pl. a következők: dimetilolkarbamid, tetrametilolkarbamid, trimetilolmelamin, tetrametilolmelamin, pentametilolmelamin, hexametilolmelamin, tetrametil-60 olhidrazodikarbonamid, dimetiloldiciandíamíd, pentametilol-4-ureido-6-metil-hexahidropirimidon, dimetilol-p-krezol, tetrametilolaceton, hexametilolaceton, tetrametilolmetiletilketon, pentametilolmetiletilketon. tetrametilolhexanon, dime-65 tiloltiokarbamid.
