163201. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-(izotiocianofenil)-tiazolok előállítására
163201 13 desztilláljuk. A 4-(4'-izotiociano-fenil)-2-(n-propil)-tiazol megszilárdul és 52—53°-os fagyásponttal rendelkezik. 6. példa 11 g 4-(4'-amino-fenil)-2-(n-propil)-tiazolt 7,4 g bisz-(triklórmetánszulfenil)-tritiokarbonáttal [pentatio-diperszénsav-bisz-triklórmetil-észter] 50 ml vízben 14 óra hosszat 20—25°-on keverünk. A kenőcsös csapadékot elkülönítjük, vízzel mossuk és kloroformban felvesszük. Az oldhatatlan részt leválasztjuk, a szűrletet szárítjuk és csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradék desztillálás után megszilárdul, és a kapott anyag az 5. példa szerint kapott vegyülettel azonos. 7. példa 15.4 g 4-(4'-amino-fenil)-2-(n-propil)-tiazolt 11.4 g N,N-dietil-4iarbamoilkloriddal 200 ml abszolút toluolban 4 óra hosszat visszafolyató hűtő alatt melegítünk. Az oldatot forrón szűrjük, a szűrletet betöményítjük, és a maradékot kloroformban felvesszük. A kloroformos oldatot szűrés után szárítjuk és csökkentett nyomáson betöményítjük. A maradékot desztilláció után kristályosítjuk, és ily módon az 5. példa szerint kapott vegyületet állítjuk elő. 8. példa 9,9 g 2-klór-4-(3'-amino-fenil)-tiazol-hidrokloridot 2,8 g nátriumfém 100 ml abszolút etanollal készített oldatával 16 óra hosszat visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forralunk. A szuszpenziót azután 400 ml jeges vízbe öntjük és éterrel extraháljuk. Az éteres kivonatot víz-14 10 15 20 25 30 35 zel mossuk, szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A visszamaradó olajos anyagot 400 ml abszolút etanolban felvesszük. Az alkoholos oldat pH-ját klórhidrogénnel telített éteres oldattal 3 és 2 közötti értékre állítjuk. A kivált hidrokloridot elválasztjuk, és izopropanolból átkristályosítjuk. Op.: 220° (bomlás közben). Az ily módon kapott 2-etoxi-4-(3'-amino-fenil)-tiazol-hidrokloridot azután egy az 1. c) — 7. példákban leírt módszer szerint a 2-etoxi-4--(3'-izotiociano-f enil)-tiazollá átalakítjuk. Op.: 53—54°. 9. példa 20 g p-nitro-fenacilrodanidot 150 ml abszolút toluol és 50 ml abszolút butanol elegyében 80°ra melegítünk, és 45 perc leforgása alatt a forrásban levő oldathoz hozzácsepegtetünk 1,5 g 150 ml abszolút butanolban oldott p-toluolszulfonsavat. A reakciónál keletkező vizet folyamatosan eltávolítjuk a reakcióelegyfoől (vízleválasztóval). A sárga színű oldatot azután 10 óra hosszáig visszafolyató hűtő alkalmazása mellett melegítjük, és ezt követően szárazra pároljuk. A maradékot metanolban felvesszük, és egy óra hosszat jeges fürdőben állni hagyjuk. A kivált csapadékot elkülönítjük, éterrel mossuk, és metanolból átkristályosítjuk. A 2-butoxi-4-(4'-nitro-fenil)-tiazol olvadáspontja 86,5°. A vegyületet az 1. b) példában leírt módon a megfelelő aminofenil-tiazol-vegyületté redukáljuk, és ezt követően az 1. c) •— 7. példákban leírt módszer valamelyike szerint a 2-butoxi-4-(4'-izotiociano-fenil)-tiazollá alakítjuk. Az eddig leírt példáknak megfelelően még a következő I általános képletű 4-(izotiociano-fenil)-tiazolokat állítjuk elő: Vegyületek Fizikai adatok 2-klór-4-(3'-izotiociano-fenil)-tiazol 2-klór-4-(4'-klór-3'-izotiociano-fenil)-tiazol 2-klór-4-(4'-metoxi-3, -izotiociano-fenil)-tiazol 2-klór-4-(4'-metil-3'-izotiociano-fenil)-tiazol 4-(3'-izotiociano-fenil)-tiazol 2-klór-5-metil-4-(3'-izotiociano-fenil)-tiazol 2-klór-4-(4'-izotiociano-fenü)-tiazol 2-etoxi-4-(3'-izotiociano-fenil)-tiazol 2jetoxi-4-(4'-<metoxi-3'-izotioeiano-feml)-tiazol 2-izopropoxi-4-(3'-izotiociano-fenil)-tiazol 2~izopropoxi-4-(4, -izotiociano-fenil)-tiazol Op.: 63 —64° Op.: 90 — 91° Op.: 114,5—115,5° Op.: 101 —102° Op.: 60,5— 62° Op.: 97 — 98° Op.: 117 —118° Op.: 53,5— 54° Op.: kb. 52° Op.: kb. 20° 20 n D 1,6548 kb. 53°
