163194. lajstromszámú szabadalom • Forgórendszerű mágnesesfóliás információtároló

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY A bejelentés napja: 1971. V. 29. (VI—810) Közzététel napja: 1973. I. 28. Megjelent: 1975. VI. 30. 163194 Nemzetközi osztályozás: G 11 b 5/60 Feltalálók: BÁRÁNYOS István gépészmérnök, (20%), BÉNÖE Attila gépésztechnikus, (20%), BLEICZIFFER István műszerész, (20%), CZIRBUSZ Endre gépészmérnök, (40%), Budapest Tulajdonos: Villamos Automatika Intézet, Budapest Forgórendszerű mágnesfóliás információtároló A találmány tárgya roüanyiag fólia alapra felvitt mágnesréteges, érintkezésmentes információtároló berendezés, melyben zárt térben a mágnesfejeket hordozó, nagy pontossággal megmunkált fejtartó lemez alatt tárcsa alakú, mágnesréteggel bevont műanyag fólia (mágnesfólia) forog. Az érintkezésmentesen működő mozgómágneses jelrögzítés és visszaolvasás alapvető problémája az üzem közbeni, igen kicsi mágnesréteg-fej távolság gyakorlatilag állandó értéken való tartása. A fej-réteg távolság változásának következtében a visszaolvasott jel káros ingadozása exponenciálisan növekszik, és egy bizonyos értéken felül a berendezés a jeltárolás és jelvisszaolvasás feladata számára alkalmatlanná válik. Azokban a jeltároló berendezésekben, amelyekben a forgó mozgást végző tárcsa alatt légpárna van, a légpárnát áramló levegővel létesítik, és így igyekeznek biztosítani a fej-réteg közötti állandó távolságot. Ez a távolság azonban a zavaró környezeti hatások következtében bizonyos idő múlva megváltozik. A legkisebb visszaolvasási veszteséggel üzemeltetett olyan berendezésekben, ahol a fejtartó lemez közel van a mágnesfóliához, igen nagy a lekaparódási veszély, a biztonságos üzemet megkívánó nagyobb térköz viszont rontja a jelsűrűséget, és a kiértékelést nehézkessé teszi. E zavaró tényezők hatását — tmelyek közül a rezgések, a belső tér elszennyeződése, a nyomás, 10 15 20 25 30 valamint a hőmérséklet ingadozása, a mechanikai pontatlanságok stb. — különféle konstrukciók segítségével, közbeiktatott szabályozással igyekeztek kivédeni, ez a törekvés azonban mind ez ideig nem vezetett sikerre. Mindezek a kísérletek egyúttal a megbízható üzemet jellemző gazdaságosság, szerelhetőség és a karbantartás lehetőségeivel igyekeznek összhangot teremteni. A több, egymásra ható tényező közül nem sikerült megtalálni az optimumot, amit az eddig kifejlesztett konstrukciók tanulmányozásánál tapasztalhatunk. Mágnésreteges jeltároló és jelkiolvasó berendezések ugyanis már korábban is ismertek voltak. Ezek közül több szabadalmi oltalom alatt is áll. Az USA-ban a 3 208 056, 3 179 945, 1 191 179, 3178 719, Nyugat-Németországban pedig az 1 192 256, 1 273 582, 1 098 736 lajstromszámú sza. badalmi leírások tárgyalnak ilyen berendezésekét. Az ezen leírásokból megismerhető berendezések közös, általános tulajdonsága az, hogy drága, nehezen üzemeltethető, ipari alkalmazás szempontjából számos kivitelezési nehézségbe ütköző részmegoldással rendelkeznek. Az irodalomban isimért, a találmány révén elérni szándékózott célt megvalósítani kívánó berendezések közös hátránya még az, hogy a mágnesrétég és leolvasófej közötti távolságot nem tudják pontos értéken tartani, vagy a l&vegő 163194