163189. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bőrök kezelésére

163189 vizes diszperziókban és szerves oldószeres oldatokban jelenlevő poliuretánok lineáris vagy elágazó láncú termoplasztikus poliuretánok lehetnek, amelyek 0,2%-nál kisebb mennyiségű szabad izocianát-csoportot tartalmaznak. A poliuretánok pl. úgy állíthatók elő, hogy diizocianátokat hosszú szénláncú diolokkal, így poliészter-glikolokkal, poliéter-glikolokkal vagy poliolefin-glikolokkal reagáltatunk, és eközben kívánt esetben láncnövelő szerek, pl. diaminok, amino-alkoholok vagy hasonló anyagok felhasználásával növeljük a polimer láncot. Ha láncnövelő szert használunk, a szintézist pl. a közismert ún. egylépéses módszer szerint úgy hajthatjuk végre, hogy a hosszú szénláncú diolt és a láncnövelő szert egyszerre juttatjuk a rendszerbe, eljárhatunk azonban úgy is, hogy diizocianátból és hosszú szénláncú dióiból előpolimert képezünk, majd a polimer lánc méreteit lánenöv/elő szer felhasználásával növeljük. Az így képződött poliuretánok a poliuretánok általánosan ismert oldószereiben, pl. dimetilformamidban vagy dimetilszulfoxidban jól oldódnak. Előnyösen lineáris vagy kismértékben elágazó láncú polimereket állítunk elő. Az elágazási pontokat pl. az egyik reagensben jelenlevő három vegyértékű csoport vagy az izocianát fölöslege biztosítja, amely utóbbi allofanát-csoportok képződéséhez vezet. A poliuretánok szintézisében poliéter-glikolként poli-(oxialkilén)-glikolokat, pl. poli-(oxietilén)-glikolt, poli-(oxipropilén)-glikolt, poli-(oxitetrametilén)-glikolt, poli-(oxihexametilén)-glikolt, poli-(oxidekametilén)-glikolt, poli-(oxidodekametilén)-glikolt vagy ezek elegyeit alkalmazhatjuk, továbbá a megfelelő oxidok és 2—12 szénatomos monomer diolok elegyéből előállított poliéter-glikolokat, valamint aldehidek és diolok reakciójával előállított poliacetálokat alkalmazhatunk. A poliéter-glikolok aromás vagy aliciklusos csoportokat is tartalmazhatnak. Ilyen poliéter-glikolok pl. az alkilénoxidok és polihidroxi-benzol-vegyületek, pl. rezorcin, pirogallol Stb. reakciójával képezett termékek. A poliuretánok szintéziséhez nitrogénhidakat tartalmazó poli-(oxialkilén)-poliolokat, pl. alkilénoxidok ammóniával vagy alifás, aromás vagy aliciklusos poliaminokkal képezett reakciótermékeit is felhasználhatjuk. A poli-(oxialkilén)-poliolok adott esetben kénhidakat is tartalmazhatnak ; ilyenek pl. a tioglikolok felhasználásával előállított reakciótermékek. A poliuretánok szintéziséhez felhasználható poliéter-glikolok molekulasúlya 300 és 10 000 közötti érték, előnyösen 600 és 4000 közötti érték lehet. A poliuretánok szintéziséhez felhasználható poliészter-glikolok pl. poliolok és alifás, aliciklusos vagy aromás di- vagy polikarbonsavak vagy di- vagy polikarbonsav-származékok, pl. a megfelelő savanhidridek, savkloridok vagy észterek reakciójával előállított termékek lehet-10 nek. A poliészter-glikolokat a poliéter-glikolokkal együtt is felhasználhatjuk a poliuretánok előállításához. A poliészter-glikolok szintézisében felhasznál-5 ható di- és polikarbonsavak, ill. savszármazékok közül a következőket említjük meg: maleinsav, azelainsav, itakonsav, citrakonsav, borostyánkősav, adipinsav, szuberinsav, szebacinsav, o-ftálsav, izoftálsav, tereftálsav és hexahidro-tereftálsav, továbbá ezek anhid'ridjei, észterei, halogénezett és alkilezett származékai stb. A poliészter-glikolok előállításához hidroxisavakat, dimer savakat és laktonokat, pl. ricinolsavat, oktade_ kadiénsavat, kaprolaktont és hasonló vegyületeket is felhasználhatunk. A poliészter-glikolok szintéziséhez poliolként pl. a poli-(oxialkilén)-glikolok előállításánál felsorolt anyagokat alkalmazhatunk. 20 A poliuretánok szintéziséhez 300 és 10 000 közötti, előnyösen 600 és 4000 közötti molekulasúlyú poliészter-glikolokat használhatunk fel. A poliuretánok szintéziséhez felhasználható poliolefin-glikolok terminális —OH csoportot 25 hordozó lineáris polimerek, pl. polibutadién-diolok lehetnek. Ezeket a vegyületeket olefinekből, pl. butadiénből kiindulva állítjuk elő. A poliuretánok szintéziséhez felhasználható poliolefin-glikolok molekulasúlya 300 és 10 000 30 közötti, előnyösen 600 és 4000 közötti érték lehet. Láncnövelő szerként diolokat, pl. butándiolt, hexándiolt, pentándiolt, etilénglikolt vagy hasonló vegyületeket, továbbá diaminokat, így 35 etilén-diamint, propilén-diamint, butilén-diamint, pentilén-diamint, hexilén-diamint, naftilén-diamint, izoforon-diamint, benzidint, toluidint vagy 4,4'^metilén-dianilint alkalmazhatunk. A poliuretánok előállításához diizocianátként pl. tolilén-diizocianátokat, hexametilén-diizocianátot, tetrametilén-diizocianátot, dekametilén-diizocianátot, naftalin-diizocianátot, difenilmetán-diizocianátot, izoforon-diizocianátot és hasonló vegyületeket, vagy a megfelelő alkilezett vagy halogénezett származékokat használhatjuk fel. A poliuretánok vizes diszperzióját úgy állít-55 juk elő. hogy a megfelelő mennyiségű segédanyagot, így felületaktív anyagot és védőkolloidot tartalmazó vízben szerves közegben oldott, lényegében közöimbös poliuretánokat diszpergálunk, Poliuretánként olyan anyagokat alkalma-55 zunk, amelyek vízben való oldhatósága szobahőmérsékleten (20 °C-on) 25 súly%-nál kisebb érték, előnyösen kisebb mint 15 súly%. A poliuretánok szerves oldatait úgy állítjuk elő, hagy a fentiekben ismertetett poliuretáno-60 kat megfelelő oldószerekben vagy oldószerelegyekben oldjuk szobahőfoikon, és 2—60% szárazanyag-tartalmú, előnyösen 5—40% szárazanyag-tartalmú oldatot készítünk. Oldószerként pl. dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot, tetra-65 hidrofuránt, ciklohexanont, toluolt, xilolt, izofo-45