163180. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szennyvízek biológiai oxigénigényének csökkentésére és adott esetben a szennyvízekből fehérje kinyerésére
MAGYAK NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Szolgálati találmány A bejelentés napja: 1969. XII. 15. (TA—1035) Közzététel napja: 1973. I. 28. Megjelent: 1975. V. 31. 163180 Nemzetközi osztályozás: C 02 c 1/02 Feltalálók: DR. HOLLÖ János oki. vegyészmérnök, DR. TÖTH Jenő oki. vegyészmérnök, ZAGYVÁI István matematikus-fizikus, Budapest Tulajdonos: Tatabányai Szénbányák, Tatabánya Eljárás szennyvizek biológiai oxigénigényének csökkentésére és adott esetben a szennyvizekből fehérje kinyerésére 1 A találmány tárgya eljárás szennyvizek tisztítására és adott esetben a szennyvizekben levő fehérje kinyerésére. Ilyen típusú szennyvizek főként vágóhidakon, húsfeldolgozó üzemekben, konzervgyárakban, tejiparban, fermentációs 5 iparban stb. képződnek. Az élelmiszeripari üzemek szennyvizeinek nagy biológiai oxigénigényük (3000—15 000 mg/l BOI5 ) és igen nagy mechanikai szennyeződés, ill. lebegő szervesanyag-tartalmuk van (4000—10 000 10 mg/1). Nagyfokú szennyezettségük miatt ezek a szennyvizek nem alkalmasak arra, hogy közvetlenül természetes vagy mesterséges befogadókba kerüljenek, ezért különböző aerob, ill. anaerob biológiai lebontás útján távolítják el az ol- 15 dott és a lebegő szervesanyag-tartalmat. A biológiai eljárások hosszadalmas, nagy ráfordítást igénylő folyamatok, melyek természetüknél fogva igen hosszú átfutási időt, nagyobb beruházást és energiaszükségletet igényelnek. 20 A találmány célkitűzése olyan kémiai eljárás kidolgozása, mellyel rövid átfutási idő alatt a szennyvizek biológiai oxigénigényét legalább egy nagyságrenddel lehet csökkenteni, egyszerű berendezéssel, olcsó technológiával és amellett 25 adott esetekben a fehérje egyidejű kinyerésével. A találmány szerinti eljárás szennyvizek biológiai oxigénigényének csökkentésére, adott esetben a fehérje hasznosítására azzal jellemezhető, hogy a feldolgozandó szennyvízShez annak bioló- 30 giai oxigénigényétől függően legalább 120 g/m3 mennyiségben háromértékű vízoldható fémhalogenidet, célszerűen ferrikloridot, alumíniumkloridot, adszorbensként agyagot, bentonit- vagy kaolinféleségeket 0,5—1 kg/m3 mennyiségben és a flokkulálás további elősegítésére akrilsav-akrilamid típusú kopoümereket 5—10 g/m3 mennyiségben adagolunk. Állás után a kezelt szennyvíz pH-értékét 10 fölé állítjuk be bázisos kalciumvegyületek adagolásával, a képződött csapadékot a derített víztől ülepítőben választjuk el. Az iszapcsapadékot — amelynek térfogata az eredeti nyersvíztérfogatnak mintegy 6%-a — széndioxiddal telítjük és a pH-értéket 7-re vagy ennél alacsonyabb értékre állítjuk be, majd víztelenítjük. A víz főtömegének eltávolítása után a csapadékot 130 °C feletti hőmérsékleten nyomás alatt sterilezzük. Az így kapott terméket önmagában ismert módon egyéb hulladékfehérjékkel együtt biológiai táptalaj-koiicentrátumnak, vagy állattakarmánynak dolgozzuk fel. A találmány szerinti eljárás 1—1,5 óra alatt olyan eredményesen folytatható le, hogy a 4000 —11000 mg/l BOI5 (biológiai oxigénigény 5 °C-on) .értékű és amellett nagy lebegeőanyag-tartalmú (4000—10 000 mg/l) szennyvizek gyakorlatilag lebegőanyag-mentesen (200 mg/l körüli értéken) és 3—400 mg/l BOI5 értékkel képződnek. Az eljárás további előnye az, hogy a szennyvíz-163180
